Vakrandi avagy Blind Date Pickellel

"Talált, fekete-cser, 5-6 év körüli rövid szőrű tacskó kan, a ferihegyi gyorsforgalmi úton szedték össze az autók közül." Ennyi információval indult a kapcsolatunk Pickellel, aki tényleg 5-6 év körüli és tényleg tacskó. A megtalálója pár nap elhelyezést biztosított, de aztán sajnos másnap egy addicionális információval bővült a tudnivalók sora: Pickel nem szobatiszta, így nem tudják tovább sajnos tartani.

Szervezkedés, intézkedés, sikerült ideiglenes befogadót találni, fuvarfelhívás, részszállítás megszervezése, tegnap este randevú a Felicavet Állatkórház előtt. Pickel nálunk. "Lehet, hogy nem lát rendesen."

Pickel jó felépítésű, szép arcú, csillogó szőrű és tényleg tacskó. Az első pillantokban még ennek örvendezek, hiszen annyi "áltacskót" mentünk, köszönhetően a tacskókról kialakult vegyes képnek. De Pickel nem az, Pickel egy igazi.

"Nem lát rendesen" - nagyon lassan jut el a tudatomig, hogy ez mit jelent. A kutya nem közlekedik pórázon, nem is nagyon közlekedik, tekintve, hogy a karmai rettentően túlnőttek, összeakadnak a lábujjai. A hátsó lábai alulizmoltak, gyengék. Az egész kutya valahogy egy tacskó karikatúrája, ahogy elesetten toporog a járdán. A fűre teszem, ott elindul, pár perc múlva pisil, kakil. Majd kis híjján nekimegy a kukának. "Nem lát rendesen". Üzenek az ideiglenes befogadónak, aki szerintem szintén azt hiszi, hogy csak valami sérülés, ami miatt épp most nem lát rendesen, visszakérdez, hogy gyógyítható-e. Nem nagyon tudok mit üzenni. Állok egy 90%-ban látássérült kutyával az estében.

Pickle barátságos. Nem lát, de kuporog a váróban az ölemben. Nem lesz gond, bár nem tudom, hogy mi jogosít fel engem bármiféle optimizmusra. Tévesen ráadásul, mert Pickle a vizsgálóasztalon bepánikol, harap. Megvizsgálni sem hagyja magát. Vérfarkassá válik, hiába nyugtatom. Persze én sem tennék másként, ha nem látnám, mi történik velem, és hideg tárgyak érnének a fülemhez, idegenek érintenének. Azért az oltást csak adjuk be. Nagy küzdelemmel sikerül, az egyedi azonosító chipről átmenetileg lemondok, majd megkapja az ivartalanításakor, bódított állapotban, az kisebb stressz. De a karmait le kéne vágni.

Pickle hátradöntve fekszik az ölemben. Gugolunk a rendelőben a fal mellett, simogatom. Az első karomvágásnál még harap, aztán beletörődik, hogy ez van. Nagyon nem merjük levágni a karmokat, nem tudni, honnan kezdődik az élő rész, de már ez is sokat segít a mozgásában. Leér a talpa rendesen a földre.

Utazunk az estében Zsinivel. A kocsiban hátul egy másik kutya, egy szintén friss mentett áltacskó, egy textil boxban Pickle. Alíz szalad elénk, forgalmas helyen lakik, csak vészvillogóval tudunk megállni.

Pickle egy ismeretlen lakásban. Totyorog. A jutalomfalatot elfogadja. Talán nem lesz gond, súgja a fülembe az optimizmusom. Vagy talán mégis. A házból kifelé azon gondolkodom, hogy ha holnap el kell őt hoznom azonnal, hová tudom eltenni. Sehová, nem kell elhoznom.

Reggel e-mail vár: Pickle a gangon pisilt, kakilt, ami nem ideális, de tekintve, hogy a nagyváros zajai zavarják, fél lenn sétálni, ez is jobb, mint a lakás. De lesz ennél jobb is. Viszont tényleg csak az előre megbeszélt két hétre maradhat.

Pickle egyelőre az eredeti gazdáját keresi, de a 14 napos időszak után örökbefogadható. Nem árulunk zsákbamacskát, Pickle vak. Majdnem. Viszont két hét múlva legkésőbb új ideiglenes otthonban kell őt elhelyeznem. Az ideális befogadónak kertes háza van, de Pickle-t benn tartaná, s nem retten meg attól, hogy Pickle nem lát. Cserébe Pickle nem fog nyüzsögni, jól eszik és majd igyekszik a szobatisztaság dologban is.

Ha bárki tudna segíteni ideiglenes vagy végleges (na, a túlzott optimizmusról megintcsak beszélhetnénk...) elhelyezésében, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu címen "vakrandi" megjelöléssel.

Frissítés: Pickle-t vasárnapig el kell hoznunk jelenlegi befogadójától, a megfelelő befogadó felkutatása tehát rendkívül sürgőssé vált. Köszönjük!