3,5 éve fogadtam örökbe Mirót a szálkásszőrű tacskót a Futrinka Egyesülettől, szerelem volt első látásra.
Aztán kiderült, hogy ő egy problémás kutya, pórázon sétáltatni nem lehetett, mert szabályosan vonszolt, előjött a szeparációs probléma - szétszedte a lakásban a kanapét darabokra, vadászösztön- befutott egy bozótosba és két napig nem volt meg , azóta nem mertem elengedni.
Nem vagyok egy feladós típus, és az az álmom, hogy Miró szabadon rohagálhasson a többi kutyámmal, a séták, kírándulások alkalmával.
Jöttek az iskolák, magánoktató, és megint iskola nem adtam fel, javult a dolog, de csak kicsit, a húzás maradt, elengedni továbbra sem mertem.
Elkezdtem könyveket bújni, a Fennel könyvek alapján a szeparációs probléma megoldódott, de a többi maradt.
Az iskolákban hiába mondtam, hogy ő egy problémás kutya, mindig az jött, ül fekszik, marad, behívás, amit ő tudott, és meg is csinált.
Hát egy új lehetőség, telefonáltam, megbeszéltünk egy időpontot.
Izgalommal telt az elkövetkezendő hét, figyeltem a kutyákat, és rájöttem, hogy nagyon sok dolog van, ami nem jól mükődik.
Eljött a nagy nap, és találkoztam egy szimpatikus, laza, csendes, nyugodt fiatalemberrel.
Beléptünk a házba azonnal elkezdett a kutyákkal kommunikálni, érdekes volt nézni, aztán elmondta, hogy mit hogyan csináljak, a légzéstechnikától kezdve, a viselkedésig.
Jött Miró és a séta, visitás és őrjöngés az ajtónál, teljes izgalmi állapot, hangzavar. Az összes többi vissza lett küldve a másik helyiségbe, simán egyszerűen mintha ez természetes lenne- csak néztem, mint a moziban- aztán Miróval foglalkozott, lenyugtatta, nem ment egyszerűen, lefektette, beszélt hozzá, simogatta, a végén felkerült a póráz, már nem volt visitás, csak ült az ajtóban, de még nem indultunk el. El kellet jönnie az ajtóból, - és eljött. Kb 15-20 percig tartott az egész, és elindultunk, ugyanezt eljátszottuk a kertkapunál is. Aztán jött az, amire 3,5 éve várok, Miró első perctől fogva láb mellet sétált, ugyan farok behúzva, néha megpróbált kitörni, de végig ami kb 1 óra volt, csak láb mellett ment. Alig akartam elhinni: hát mégis lehetséges!
A feladatom az, hogy az összes kutyával egyenként, rövid pórázon mindennap kell sétálnom, és otthon is be kell tartanom az elmondottakat, a legfontosabb: én vagyok a falkavezér.
Eljött a másnap és nekiálltam a feladatoknak, működött, és ugyan nem ment minden még tökéletesen, de most már látom, és hiszek benne, hogy meg lehet csinálni. Jött a séta és egyenként elindultam velük.
Első volt a Miró, már az is érdekes volt, hogy az izgalom alábbhagyott, nem volt őrjöngés az ajtónál, kiléptünk az utcára, sétáltam ÉN egyedül úgyhogy a lábammal egyvonalban, vagy inkább hátrább volt, a járda szélénél megállt, és eszébe sem jutott átmenni addig, amíg el nem indultam, nem szégyellem: elsírtam magam.
Mind a hattal végig csináltam, Trufánál aki nem tudja még igazán mit jelent a póráz, figyelnem kellett hogy a feje fent legyen, az orra ne legyen a földön. Az elején próbált kitörni, de 10 perc után rájött hogy mit akarok, és hazafelé már szépen ment a dolog.
Pipacs-sajtkukac már öt perc után vette az adást.
A többiek szinte azonnal tökéletesen csinálták a feladatukat.
Szuper jól érzem magam, alig várom a következő találkozást, most először érzem igazán hogy sikerülni fog az álmom, örülök hogy nem adtam fel, és egy olyan embert ismertem meg, akit nyugodt szívvel ajánlok mindenki figyelmébe.
http://kutyadoki.blogspot.com/search/label/Asszertív%20kutyatréning
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése