Alizka 2010. októberi elvesztése óta sikeresen újra bekutyásodtunk. Egy tacsiszerűség itt, egy foxilélek ott. (Előbbi saját két kisgyermekes családomat, az utóbbi pedig tőlünk pár percre lakó anyukámékat boldogítja.)
A kutya-kérdés azonban ezután sem hagyott nyugodni, a kiválasztás, keresés során látogatott honlapok rabja lettem, és annyi szörnyűség (történet) és annyi gyönyörűség (kutyák) után volt még valami hiányérzetem. Olyan egyszerűnek és nagyszerűnek tűnt, ahogy Porca Orsiék nevelgették és kínálgatták a mi Betyárunkká vált Parittyát, hogy fejembe vettem, ezt én is kipróbálom. Már Fidó bácsit is nagyon sajnáltam, aztán, mikor láttam, hogy Csacska szintén reménykedve befogadót keres, váltottam egy ilyen témájú levelet Orsival. Bíztatott és rögtön képet is küldött az új pártfogoltakról: Tündiről és családjáról, miután Csacskáról már lecsúsztam.
Bevallom, a férjem nem rajongott az ötletért: két gyerek, egy kutya, egy tengerimalac és még egy ideiglenes családtag – úgy gondolta, nem teszi könnyebbé időnként amúgy is zaklatott életünket.
Én viszont nagyon akartam és letettem a nagyesküt, hogy ne féljen, ez a kutya nyakamat rá, hogy nem fog maradni. Csak arra a pár hétre…
Tündi megérkezett hozzánk egy szombat délután. Pici volt és félős. De nagyon édes!
Rögtön egy családi estével kezdtük, nálunk vendégeskedő anyósomék mellett a szüleim is velünk töltötték az estét. Tündit mindenki kis meglepetéssel, de szeretettel fogadta. Anyukámék szemében más is megbújt, amit rögtön kiszúrtam: első kutyánk, a 95-ben talált középkorú barna tacskó, Morzsa csodás emlékei elevenedtek fel hirtelenjében. Szinte megpihent a tekintetük Tündin, selymes barna szőrén, az utóbbi évek „fekete serege” (Negró és Aliz) után. Ám a későbbi fejleményekre még ekkor sem számítottam. Napról napra éreztem a kialakuló ragaszkodásukat iránta, mígnem egy héttel megérkezése után édesapám rá jellemző szűkszavúsággal csak annyit mondott:„Maradhat a kicsi”. Így lett újra három kutya a családban, mint a régi szép időkben, és így lépett Tündi Morzsa örökébe, aki hogy, hogy nem, még azt is tudta, hogy a nagy elődöt követve mihamarabb súlyos offenzívát kell indítani a környékbeli macsekok ellen. (Nevelése folyamatban…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése