DVD-k adományért - Ki kéri?

Az alap tevékenységi csoport, a német dog és a tacskó fajtamentő csoport közösen kapott hat darab DVD-t és még néhány tárgyat, amelyeket elárverezhetünk, s a bevételéből a három egység egyenlő mértékben részesedik.

Elsőként azokat kérdezzük meg, akik közel állnak a fajtához, ha így nem kelnek el a DVD-k, akkor felkerülnek valamelyik online árverési portálra. Aki legalább 300 Ft adományt ajánl, az viheti, de hangsúlyozom: minden forint számít. A DVD-kre vonatkozóan a futrinka2011@gmail.com e-mail címen lehet leadni az adomány-ajánlatot 2011. április 5. 14 óráig, a legmagasabb összeget adományozni szándékozó viheti el. (Postázás esetén a postaköltséget külön meg kell téríteni!)

Hasonló belső aukciók még várhatók több témában, figyeljétek híradásainkat!

A nyolc DVD:

ELKELT!
Kényszerszünet (Intermission) - angol-ír film, 2003.


A főbb szerepekben: Colin Farrell, Colm Meaney, Cillian Murphy, Kelly MacDonald, Shirley Henderson, Owen Roe


A filmben sodródó, hétköznapi emberek keresik a boldogulást és a szerelmet. Egy fiatal pár meggondolatlan szakítása indítja meg a kirobbanóan humoros, egyúttal szívszaggatóan szomorú események sorozatát. Egy boldogtalan szerelmes és legjobb barátja, a szexuálisan kiéhezett szingli; egy saját útját járó, öntörvényű nyomozó és egy kisstílű, könyörtelen tolvaj; egy gyönyörű lány, oldalán az idosödő, nős férfival; egy idegösszeomlás szélén álló, elhagyott feleség; egy ambíciózus tévéproducer; egy kirabolt, és elhagyott vőlegény sorsa egy csapásra egymásba fonódik, és vidám, mégis keserédes törénetté kerekedik.

The HI-LO Country, 1998.
 
A főbb szerepekben: James Gammon, John Diehl, Lane Smith, Patricia Arquette, Penelope Cruz, Sam Elliott, Woody Harrelson
 
Új-Mexikó, a Vadnyugat szélén, a második világháború utáni években: Pete és Big Boy igaz barátok. Big Boy nyers modorú, míg Pete inkább befelé forduló, hallgatag férfi. Bár a cowboy életmód letűnőben van, ők csak az állatokhoz értenek, ezért marhapásztorkodásból tartják fenn magukat. Ám a mindennapok sokkal nehezebbek, mint a legendákban. Szerencsétlenségükre ugyanabba a nőbe szeretnek bele?A háborúból hazatérő Pete összetörik, amikor megtudja, hogy szerelme, Mona, hozzáment a nagyhatalmú Ed Love egyik emberéhez, Les Birk-höz. S fájdalmát csak tetézi, amikor nem sokkal ezután rájön, hogy a forróvérű Mona szenvedélyes viszonyt folytat legjobb barátjával, Big Boy-jal...
 

A belső ember (Inside man), 2006
 
A főbb szerepekben: Denzel Washington, Clive Owen, Jodie Foster, Willem Dafoe, Christopher Plummer, Chiwetel Ejiofor
 
A rejtélyes Dalton kiagyalja a tökéletes bankrablás tervét, és merész akciója során több tucat embert ejt túszul az épületben. Frazier, a kőkemény nyomozó kapja a feladatot, hogy tárgyaljon a zseniális bűnözővel. Ahogy a veszedelmes macska-egér játék kezd kibontakozni, Frazier gyanút fog, hogy ebben az ügyben talán nem minden az, aminek látszik. Ráadásul felbukkan a színen a felsőbb érdekeket képviselő Madaline, aki kiszámíthatatlanságával még tovább bonyolítja az amúgy is robbanásveszélyes helyzetet.

Charlie kettős élete (The truth about Charlie), 2002.

A főbb szerepekben: Thandie Newton, Mark Wahlberg, Tim Robbins

A vakációról hazatérő Reginát férje halálhíre fogadja. Charlie után csak egy kipakolt lakás és a táskányi eltűnt pénz rejtélye maradt, amire többen is fenik a fogukat. Reggie rájön, hogy férje kettős életet élt, ám a rosszfiúkat mindez nem érdekli. A szorult helyzetben lévő nő egyetlen támasza Joshua, akit a nyaralása során ismert meg. A férfi azonban gyanúsan viselkedik, nem kizárt, hogy összejátszik az asszony zaklatóival. Az óra ketyeg, nincs hová menekülni, nincs kiben megbízni, így Reggie-nek kell kiderítenie az igazságot Charlie-val kapcsolatban. Az Amerikai fogócska című hollywoodi klasszikus új feldolgozása.

Az elszánt diplomata (The constant Gardener), 2005.

A főbb szerepekben: Ralph Fiennes, Rachel Weisz

Észak-Kenyában meggyilkolják Tessa Quayle politikai aktivistát. A nyomok szenvedélyből fakadó, erős felindultságban elkövetett bűntényre utalnak. Az asszony férje, a szelíd természetű Justin, a Brit Kormány-megbízotti Hivatal munkatársa életében először cselekvésre szánja el magát. Lelkiismeret-furdalástól űzve, és a felesége hűtlenségéről szóló pletykáktól megrendülten beleveti magát a nyomozásba, hogy megtudja, mi történt. Hamarosan összeesküvés nyomára bukkan, amely már eddig is ártatlan életeket követelt, és most már az ő életét is fenyegeti.

Lépéselőny, 2003.

A főbb szerepekben: Edward Burns, Rachel Weisz, Dustin Hoffman, Andy Garcia

Jake Vig (Edward Burns), az okos és elegáns svindler épp most van túl élete egyik legfurfangosabb akcióján: a gyanútlan Lionel Dolbytol több ezer dollárt csalt ki néhány társa segítségével. Amikor azonban a csapat két tagját holtan találják, Jake rájön, hogy az akció szálait valójában egy bűnszövetkezet vezetője, a Király (Dustin Hoffman) mozgatta. Jake-et kemény fából faragták, ezért úgy dönt, bosszút áll a Királyon. A cél egy gazdag bankár kifosztása, majd a Király "csapdába ejtése". Az akcióban részt vesz a pimasz zsebtolvaj, Lily (Rachel Weisz) is, akit csaliként vet be Jake. A csapat nyakában azonban ott liheg Jake régi ellensége, az FBI-ügynök Gunther Butan (Andy Garcia), valamint a bankár emberei is. Jake-nek mindenáron egy lépéssel a bűnözők és a zsaruk előtt kell járnia, hogy elérje célját.

Most minden tacskó kedvelő segítségére szükség lenne...

Időről időre eljön az a pont, amikor nincs már tovább miből csinálni. Most megint ezen a ponton járunk, ezért is kérnénk minden támogatónk, olvasónk, tacskó kedvelő ember segítségét. De hogy miért és mire, arról szóljon ez a bejegyzés.

Ladárt az Illatos útról mentettük,
sokat kellett várnia, de mostanra
boldog gazdás kutya.

A tacskó fajtamentés átlagosan 15-20 tacskót és tacskó keveréket gondoz egy hónapban. Éves szinten száz feletti a megmentett sparhelt lábúink száma, ami a pénzügyi forrásaikat és a mozgósítható önkéntesbázist tekintve nagyon szép szám, különösen, ha azzal hasonlítom össze, hogy néhány éve még csak 20-25 kutya fért bele az éves mentési keretbe.

Az egyesületünkhöz érkező kutyákat általános orvosi vizsgálatnak vetjük alá, mindannyian kapnak féreghajtót, bolha- és kullancs elleni kezelést, veszettség elleni és kombinált védőoltást, egyedi azonosító chipet, illetve amennyiben a kutya állapota indokolja vagy elmúlt 8 éves, akkor teljes vérképet is kérünk, hogy a szervek általános állapotáról is tájékozódni tudjunk. Minden kutyánk átesik az ivartalanítási beavatkozáson, amennyiben belefér, ezzel egyidőben átnézik a fülüket és a fogaikat is, illetve ha szükséges, ezek kezelése is megtörténik. Sok kutyánknál van egyéb tennivaló, a gyulladások, megfázásos jellegű betegségek már hétköznapinak mondhatók, de volt több bőrférges, daganatos vagy egyszerűen csak kiéheztetett, s emiatt speciális májkímélő diétára és roborálásra szoruló kutyánk is, nem említve a különböző bőrbetegségek kezelését a bolhaekcémától a gombás fertőzésen át a rühatkáig.

A tacskó fajtamentés állatorvosi tartozása
2011 március elején

Ezek a beavatkozások, labor- és utrahang vizsgálatok, röntgenképek pénzbe kerülnek, s bár kapunk kedvezményt állatorvosainktól, de a végösszeg így is jelentős. A Felicavet Állatkórház azzal is segíti munkánkat a kedvezményes árú, de magas minőségű szolgáltatás (pld. nem elhanyagolható szempont, hogy tudnak kórházi ellátást biztosítani, illetve hogy a műtéteknél az ún. gázos altatást alkalmazzák, amelynek kockázati százaléka elenyésző) mellett, hogy amennyiben nem tudjuk kifizetni azonnal a számlánkat, "tartozhatunk". Most pedig tartozunk, nem is kevéssel, a március eleji számokat tekintve több, mint 300.000 Ft-tal. Ezt pedig mielőbb ki kellene fizetni, hiszen közben gyűlnek az újabb, kifizetetlen számlák, melyeket csak úgy tudunk elkerülni, ha átmenetileg nullához közelire csökkentjük a gondozásba veendő állatok számát, ami viszont azt jelenti, hogy a bajban lévő tacskók esetlegesen elaltatásra kerülhetnek a gyepmesteri telepeken, szegényebb menhelyeken.

Komód az Illatos útról került a gondozásunkba,
megtettünk érte mindent, ami állatorvosilag és emberileg
megtehető volt, mégsem tudtunk rajta segíteni

Az állatorvosi költségek mellett jelentős kiadást jelent a tárnoki kennelsoron eltöltött napok után fizetendő panziódíj és az alkalmazottunk ráeső munkabére, amellyel viszont nem tartozhatunk, ott a tárgyhónapot követően fizetnünk kell. Hogy ez megtörténhessen, az Egyesületen belüli egyéb tevékenységi csoporttól kellett "kölcsönkérnünk", mert a tacskók kasszája kiürült. Jelenleg közel 200.000 Ft az a belső tartozás, amit az alap tevékenységi csoport biztosított számunkra, de amelyre nekik is szükségük lenne a mentett kutyák körüli tennivalóik finanszírozásához. Viszont számunkra az ő segítségük ténylegesen életmentő, azt hiszem, hogy ezt hívják a csapat erejének, ha tehetnénk, mi is ugyanígy segítenénk a másik szervezeti egységeknek.



Fidó bácsit a születésnapja előtt adták le
az Illatos úton, s csak amiatt menekült meg,
mert egyesületünk egyik tagja éppen a
telepen volt - Fidó bácsi, idős kora ellenére
szerető otthonra lelt.

 A mentett kutyáink száma a mostaninál lényegesen alacsonyabb lehetne, ha nem segítené munkánkat számos ideiglenes befogadó, ahol panzióköltség nélkül, ráadásul családi környezetben, így az örökbeadási lehetőségüket is jelentősen megnövelve várakozhatnak védenceink. Nekik kiemelten hálás vagyok, mint ahogy hálás vagyok mindenkinek, aki fuvarozásban, hirdetésben vagy bármi egyéb módon segíti munkánkat, a mentett tacskókat.

Ahhoz, hogy kiszámíthatóvá váljon a működésünk, rendszeres utalókra is szükségünk lenne, akik minden hónapban akárcsak 500-1000 Ft-tal hozzájárulnának a kiadásaink finanszírozásához, melyek havi szinten minimális költségigény mellett is meghaladják a 100.000 Ft-ot.

Demizsonra sem sok jó várt volna a gyepmesteri telepen
ilyen megőszült fejjel, megfáradtan - mostanra ő is révbe ért!

Kérek mindenkit, aki teheti, segítsen rajtunk, hiszen itt tényleg a "lét a tét". Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámláján tudjuk fogadni. Ha valaki általános támogatás nyújtana, kérjük, a megjegyzés rovatban tüntesse fel: TACSKÓ. Ha valaki valamelyik "tartozásban" lévő kutyánk állatorvosi költségeihez adakozna, akkor a TACSKÓ megjelölés mellett tüntesse fel a választott kutya nevét is.

Mivel a banki átutalás alapján nem tudjuk az adományozót beazonosítani, így kérünk mindenkit, aki utalt, legyen szíves, írjon egy e-mailt a futrinka2011@gmail.com e-mai címre, hogy megköszönhessük támogatását, mely hatalmas segítség kutyáink számára!

Hella 5 éves koráig nem járt
a kennelén kívül - mindent nálunk
kellett megtanulnia, de sikerült!

Amennyiben arra igény van, igyekszem havi szinten legalább egy vázlatos áttekintést adni a bevételek alakulásáról csakúgy, mint a költségekre vonatkozóan is, hiszen semmi sem titkos.

Köszönjük, ha megosztod tacskós ismerőseiddel. Ez a kérés sajnos mindig aktuális.
Számítunk rátok, mert veletek közösen vagyunk csak képesek nap, mint nap a csodára!

Kutya a családban: Tündi története (Pásztor Mónika írása)

Alizka 2010. októberi elvesztése óta sikeresen újra bekutyásodtunk. Egy tacsiszerűség itt, egy foxilélek ott. (Előbbi saját két kisgyermekes családomat, az utóbbi pedig tőlünk pár percre lakó anyukámékat boldogítja.)


A kutya-kérdés azonban ezután sem hagyott nyugodni, a kiválasztás, keresés során látogatott honlapok rabja lettem, és annyi szörnyűség (történet) és annyi gyönyörűség (kutyák) után volt még valami hiányérzetem. Olyan egyszerűnek és nagyszerűnek tűnt, ahogy Porca Orsiék nevelgették és kínálgatták a mi Betyárunkká vált Parittyát, hogy fejembe vettem, ezt én is kipróbálom. Már Fidó bácsit is nagyon sajnáltam, aztán, mikor láttam, hogy Csacska szintén reménykedve befogadót keres, váltottam egy ilyen témájú levelet Orsival. Bíztatott és rögtön képet is küldött az új pártfogoltakról: Tündiről és családjáról, miután Csacskáról már lecsúsztam.

Bevallom, a férjem nem rajongott az ötletért: két gyerek, egy kutya, egy tengerimalac és még egy ideiglenes családtag – úgy gondolta, nem teszi könnyebbé időnként amúgy is zaklatott életünket.

Én viszont nagyon akartam és letettem a nagyesküt, hogy ne féljen, ez a kutya nyakamat rá, hogy nem fog maradni. Csak arra a pár hétre…

Tündi megérkezett hozzánk egy szombat délután. Pici volt és félős. De nagyon édes!

Rögtön egy családi estével kezdtük, nálunk vendégeskedő anyósomék mellett a szüleim is velünk töltötték az estét. Tündit mindenki kis meglepetéssel, de szeretettel fogadta. Anyukámék szemében más is megbújt, amit rögtön kiszúrtam: első kutyánk, a 95-ben talált középkorú barna tacskó, Morzsa csodás emlékei elevenedtek fel hirtelenjében. Szinte megpihent a tekintetük Tündin, selymes barna szőrén, az utóbbi évek „fekete serege” (Negró és Aliz) után. Ám a későbbi fejleményekre még ekkor sem számítottam. Napról napra éreztem a kialakuló ragaszkodásukat iránta, mígnem egy héttel megérkezése után édesapám rá jellemző szűkszavúsággal csak annyit mondott:„Maradhat a kicsi”. Így lett újra három kutya a családban, mint a régi szép időkben, és így lépett Tündi Morzsa örökébe, aki hogy, hogy nem, még azt is tudta, hogy a nagy elődöt követve mihamarabb súlyos offenzívát kell indítani a környékbeli macsekok ellen. (Nevelése folyamatban…)

Elmaradhat, ami elmaradhatatlan? (Volt egyszer egy 10. hét)

A tacskó fajtamentés gondozásba vette Emit, az elhunyt hajléktalan kutyáját, akit átmenetileg HNikol, majd korábbi védenceink Kacska Manfréd és Fruzsi gazdái vállaltak néhány napra, hogy végül megérkezhessen a gazdisodásáig tervezett ideiglenes befogadóihoz, Kaplony gazdiékhoz. Mindenkinek, aki Emi sorsának rendezéséhez hozzájárult, köszönet, hiszen sokan mozdultak, mozdultatok. Köszönjük! Zsininek külön köszönet a hajnali fuvarért.

A Lelenc Egyesülettől átvett hosszú szőrű tacskó keverék szuka, Maca látogatókat fogadott és a személyes találkozás mindenkit levett a lábáról. Mivel az új család elég messze lakik, így a fuvar szervezése kicsit időigényebbnek bizonyult. PiciBorzaséknak pedig örök hála ismét, hogy Maca számára átmeneti otthont biztosítottak.

2011. április 23-án a német juhász fajtamentők meghívására idén is részt vehetünk a Happy Dog Kutyaiskola területén megrendezésre kerülő örökbefogadó napon. Összesen tíz kutyát vihetünk magunkkal, de lesz sátrunk, szórólapjaink és mindenféle egyebünk is, így fuvarosokat, sátorállítókat, szórólapozókat, kutyapesztrákat keresünk. Jelentkezni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet.
 
Védenceink ellátásához nagy segítséget jelent a Récsei Center Fressnapf Áruházában elhelyezett adománygyűjtő konténer, amelybe a vásárlók az ott megvásárolt adományaikat elhelyezhetik számunkra. Köszönjük mindenkinek, aki akár csak egy-egy konzerv erejéig is, de gondol ránk, hiszen így hozzájárulnak védenceink étkeztetéséhez.

Mivel a konténerbe főként konzerv gyűlik, így a Fressnapf Áruház által biztosított, havonta-kéthavonta megrendezésre kerülő bemutatkozó és gyűjtögető napokon főként a száraztáp adományra igyekszünk koncentrálni, s arra kérni a sokszor miattunk betérő vásárlókat, érdeklődőket, hogy ezzel kedveskedjenek gondozottainknak.
A 10. heti gyűjtögető nap rekordot döntött, amelyért szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki a sikerhez bármi módon, akárcsak a felhívó plakát továbbításával is, de hozzájárult. Összesen 377,5 kg táp, közte két zsák prémium táp is, gyűlt össze.

A következő gyűjtögető nap időpontja: 2011. április 9.

Vakrandi avagy Blind Date Pickellel

"Talált, fekete-cser, 5-6 év körüli rövid szőrű tacskó kan, a ferihegyi gyorsforgalmi úton szedték össze az autók közül." Ennyi információval indult a kapcsolatunk Pickellel, aki tényleg 5-6 év körüli és tényleg tacskó. A megtalálója pár nap elhelyezést biztosított, de aztán sajnos másnap egy addicionális információval bővült a tudnivalók sora: Pickel nem szobatiszta, így nem tudják tovább sajnos tartani.

Szervezkedés, intézkedés, sikerült ideiglenes befogadót találni, fuvarfelhívás, részszállítás megszervezése, tegnap este randevú a Felicavet Állatkórház előtt. Pickel nálunk. "Lehet, hogy nem lát rendesen."

Pickel jó felépítésű, szép arcú, csillogó szőrű és tényleg tacskó. Az első pillantokban még ennek örvendezek, hiszen annyi "áltacskót" mentünk, köszönhetően a tacskókról kialakult vegyes képnek. De Pickel nem az, Pickel egy igazi.

"Nem lát rendesen" - nagyon lassan jut el a tudatomig, hogy ez mit jelent. A kutya nem közlekedik pórázon, nem is nagyon közlekedik, tekintve, hogy a karmai rettentően túlnőttek, összeakadnak a lábujjai. A hátsó lábai alulizmoltak, gyengék. Az egész kutya valahogy egy tacskó karikatúrája, ahogy elesetten toporog a járdán. A fűre teszem, ott elindul, pár perc múlva pisil, kakil. Majd kis híjján nekimegy a kukának. "Nem lát rendesen". Üzenek az ideiglenes befogadónak, aki szerintem szintén azt hiszi, hogy csak valami sérülés, ami miatt épp most nem lát rendesen, visszakérdez, hogy gyógyítható-e. Nem nagyon tudok mit üzenni. Állok egy 90%-ban látássérült kutyával az estében.

Pickle barátságos. Nem lát, de kuporog a váróban az ölemben. Nem lesz gond, bár nem tudom, hogy mi jogosít fel engem bármiféle optimizmusra. Tévesen ráadásul, mert Pickle a vizsgálóasztalon bepánikol, harap. Megvizsgálni sem hagyja magát. Vérfarkassá válik, hiába nyugtatom. Persze én sem tennék másként, ha nem látnám, mi történik velem, és hideg tárgyak érnének a fülemhez, idegenek érintenének. Azért az oltást csak adjuk be. Nagy küzdelemmel sikerül, az egyedi azonosító chipről átmenetileg lemondok, majd megkapja az ivartalanításakor, bódított állapotban, az kisebb stressz. De a karmait le kéne vágni.

Pickle hátradöntve fekszik az ölemben. Gugolunk a rendelőben a fal mellett, simogatom. Az első karomvágásnál még harap, aztán beletörődik, hogy ez van. Nagyon nem merjük levágni a karmokat, nem tudni, honnan kezdődik az élő rész, de már ez is sokat segít a mozgásában. Leér a talpa rendesen a földre.

Utazunk az estében Zsinivel. A kocsiban hátul egy másik kutya, egy szintén friss mentett áltacskó, egy textil boxban Pickle. Alíz szalad elénk, forgalmas helyen lakik, csak vészvillogóval tudunk megállni.

Pickle egy ismeretlen lakásban. Totyorog. A jutalomfalatot elfogadja. Talán nem lesz gond, súgja a fülembe az optimizmusom. Vagy talán mégis. A házból kifelé azon gondolkodom, hogy ha holnap el kell őt hoznom azonnal, hová tudom eltenni. Sehová, nem kell elhoznom.

Reggel e-mail vár: Pickle a gangon pisilt, kakilt, ami nem ideális, de tekintve, hogy a nagyváros zajai zavarják, fél lenn sétálni, ez is jobb, mint a lakás. De lesz ennél jobb is. Viszont tényleg csak az előre megbeszélt két hétre maradhat.

Pickle egyelőre az eredeti gazdáját keresi, de a 14 napos időszak után örökbefogadható. Nem árulunk zsákbamacskát, Pickle vak. Majdnem. Viszont két hét múlva legkésőbb új ideiglenes otthonban kell őt elhelyeznem. Az ideális befogadónak kertes háza van, de Pickle-t benn tartaná, s nem retten meg attól, hogy Pickle nem lát. Cserébe Pickle nem fog nyüzsögni, jól eszik és majd igyekszik a szobatisztaság dologban is.

Ha bárki tudna segíteni ideiglenes vagy végleges (na, a túlzott optimizmusról megintcsak beszélhetnénk...) elhelyezésében, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu címen "vakrandi" megjelöléssel.

Frissítés: Pickle-t vasárnapig el kell hoznunk jelenlegi befogadójától, a megfelelő befogadó felkutatása tehát rendkívül sürgőssé vált. Köszönjük!

Hella: ideiglenes vagy örök? (Kerekes Orsi írása)

Amikor beköltözik, akkor kettőnk közül én tudom, hogy a státusom ideiglenes az ő életében. És ez Hellánál sem volt másképp. És azt azért mindenki – kutyás és nemkutyás egyaránt - bevallhatja magának, hogy az első időszakok - az addig megszokott kényelem, megszokott napi ritmus – egy pillanat alatt felborul és ezt nehezen viseljük. Mert a legtöbbjük valahonnan a semmiből tűnik fel és sosem lehet tudni, hogy mit vált ki belőle egy ekkora változás.


Hella, pedig ismerős környezetből jött. Pont emiatt tudtuk, hogy a legrosszabbra kell számítanunk. A leírás csak annyi volt, hogy domináns, szökős és mindehhez öt éves! Öt évig egy kennelben, többedmagával. A legnagyobb kihívást nekik valószínűleg az ételért való küzdelem okozhatta. Talán az egyetlen inger, ami érhette eddigi életében. Egy ingerszegény környezetből érkezett, lelkileg összetört kutya. Pedig nem hagyták el, talán nem is bántották, de ahogy haladtunk előre az időben, láttam, hogy még azt is elviselte volna, mert legalább hozzászólnak.

Önző módon nekem talán a legnagyobb gondot a szobatisztaság hiánya okozta. Elszoktam már tőle, leszoktattak a saját kutyák. És bizony ez az elején tényleg teljesen spontán, minden előzmény nélkül történt. És sok napnak kellett eltelni, amíg felfedeztem nála, hogy érzi rosszat tesz. Nem volt erőszak, de komoly szidást kapott érte.

A lakás volt számára az a hely, ami az első pillanattól fogva a teljes védelmet nyújtotta, minden kényelmét az első perctől élvezte. Köztünk semmiféle „viszony” nem alakult ki az elején. Nem volt öröm, amikor hazajöttünk, nem volt hiszti az evésnél (mondjuk nagyon rossz evő volt!), nem volt ragaszkodás semmilyen szinten. Egy volt a lényeg, ne vigyük ki a lakásból. És akkor én kegyetlen és rafinált ideiglenes kitaláltam, hogy akkor a sikeres sétákat azzal jutalmazom, a szóbeli dicséret után, hogy hazamehet. Tegnap elmondhattam az örökbefogadóinak, hogy Hella 98%-ban szobatiszta.

És aztán szép lassan felértékelődtünk a lakás kényelméhez, biztonságához képest. Rájött, hogy mi jelentjük a teljes biztonságot. De hozzáteszem, hogy a két kutyánk is nagy segítség egy ilyen gyámoltalan kutya felrázásában. Csak terápiás kutyáknak nevezem őket. A séták velük kicsit biztonságosabb, a közös szimatolások mindennél többet érnek. A kanapé használatát is tőlük leste el.

És ahogy teltek a napok, hetek észrevettük, hogy kialakult a napi ritmus, illetve alkalmazkodott a mi napi ritmusunkhoz. És élvezte. Tudta, hogy reggel a tányérjában várja a szelet párizsi. És állt a tükör előtt, evett és nézett minket a tükörből és csóvált. Utána a sétáig még aludt egyet a kanapén. Hozzáteszem az éjszakáit a kutyaágyban töltötte!

A ragaszkodása olyan szintre fejlődött, hogy lépni nem lehetett tőle. Állandóan láb alatt járt. A konyhában feküdt a lábam mellett, amíg főztem. El sem tudom mondani, hogy hányszor rúgtam bele véletlenül, mert nem láttam, hogy mögöttem fekszik. Ahogy felálltam és elindultam a lakásban, rögtön a nyomomban volt. Mindenhol ott kellett lennie. Az esték nagyon idilliek voltak. Az esti séta után lefeküdt a kanapéra és elaludt, amolyan tacskósan, összetekeredve, hortyogva, szuszogva. Ölben vittük be a helyére. Ezt ő alakította így.

Játék. Sosem játszott szerintem eddigi életében. Az első pillanattól kiválasztott egy rózsaszín plüssmacit. Csak felvette és percekig jött-ment vele a lakásban. Az utolsó pillanatig az volt a szokása, hogy ha nagyon örült, akkor előszedte valahonnan és csak le-fel járkált nagy boldogan. Ilyenkor tudtuk, hogy ő most örül.

És az utolsó pár napban éreztem, hogy tényleg a magáénak tudja a lakást, hogy a ragaszkodás most már 100%. Mert tőle is megkaptuk hazaérkezésnél a tacskós kurjantást. És bizony megjött a hangja is a végére. Ha hallott valamit, akkor ő kezdeményezte a lakás és a „gazdik” megvédését.

Nem tagadom, de párszor megfordult a fejemben, hogy nekünk kéne örökbefogadni. És akkor jöttek az érvek, ellenérvek a vívódások. Az érzelmeim sokszor erősebbek a józaneszemnél. Ezt tökéletesen tudom magamról. És amikor felbukkannak az első érdeklődők, na jó Hellánál a második érdeklődők, akkor rájövök, hogy miért is csinálom ezt. És megint az önzésem, de jó látni, hogy valakik boldogok és ennek a boldogságnak én is okozója vagyok. Bevallom őszintén nagyon erősnek mutattam magamat előttük végig, mégis éreztem, hogy nehezen tudom elengedni. Hiányzott, amikor próbanapra ment hozzájuk. Csak azt vettem magamon észre, hogy folyamatosan arra gondolok, hogy mit csinálhat, mire gondolhat. És este, amikor hazajött, mindig hatalmas hancúrozást rendezett a kanapé közepén valamelyik plüss állattal a szájában. Becsaptam? Azt hitte tegnap is, hogy megint csak odamegyünk, aztán este újra itthon együtt, összebújva? Nem. Tegnap tökéletesen tudta, hogy ez valami más. Levettem a nyakörvet róla és akkor már nem mozdult mellőlem és csak nézett fel rám kérdően. Tudta, érezte, hogy végetért a mi közös életünk. Pedig nagyon bízott bennem. Most kicsit csalódott, de remélem és ha mondhatok ilyet jó szívvel emlékezik majd ránk….

…. én meg csak sírok, sírok és sírok utána

Mission Impossible avagy találjunk Gaussnak befogadót!

Gauss maga az ördög. Vagy valami hasonló. A Gauss már nem is név, hanem önmagában egy jelző, amelyben minden benne van, ami egy terrier mentalitású tacskó keverékben meg lehet a szemtelenségtől, a kekeckedésen át, a rombolásig. Gauss rossz. Gauss bár mentálisan szobatiszta, fizikálisan teszt-szempontú antiszobatisztasági napokat tart. Gauss szukákkal és kanokkal is kompatibilis, de hajlamos hörcsögöt játszani a pórázon. Gauss húz, Gauss felugrál, Gauss fáradhatatlan, Gauss folyton pörög. Gauss, ha úgy gondolja, harap. Ezt mondjuk mi még nem láttuk, de jött már úgy vissza gazdától, hogy a nagy likvidátor szerepét tervezte átvenni. Gauss egy rémálom. Egy neveletlen, egy siheder. Egy hétpróbás gazember. Egy Gauss.

Közben meg csak fiatal-felnőtt (még nincs két éves!), energiától duzzadó, de eszes, érzelmes, humoros, viszont nagyon következetes nevelést is irányítást igénylő ivartalanított kan kutya. Aki a kennelsorról nem fog gazdára találni, neki ugyanis nagyon intenzív előképzés, nem csak tárolás kellene. Ha valaki ezt tudná vállalni, kutyaiskolába is befizetjük - szükség esetén. Szóval kalandorok, ne kíméljetek minket, írjatok! info@futrinkautca.hu

MAXIMA, maxima, maxima, maxima, juhhhhhhhuuuuuuu!

Munkából fakadóan az elmúlt keddet külföldön töltöttem, egy üzleti megbeszélésre készülődtem, amikor reggel jött egy smst Bogitól, hogy megjelent. Annyira nem számítottam arra, hogy egy áprilisi újság ilyen hamar a polcokra kerül, hogy először nem is értettem, nem is tudtam felfogni. De szép lassan leesett. Benne vagyunk a Maxima Magazinban!

Kaptunk egy lehetőséget, hogy csapatként bemutatkozzunk, hogy kedvet csináljunk ahhoz, amivel mi töltjük a szabadidőnket. Meghallgattak minket, hatalmas, habos forró csokik mellett rögzítette a diktafon a kérdésekre adott válaszainkat, hogy azokból egy cikk készülhessen, aztán jött a telefon, hogy mehetünk fotózásra, s nagy-nagy örömömre (tényleg sikoltoztam a telefonba, amiért ezúton is elnézést kérek a főszerkesztőnőtől) egy volt évfolyamtársam, Karsay Katalin művésznő készítette a képeket. Helga gyönyörű sminket varázsolt ránk, Bogi hozta a tacskóságokat, így különösen kedvesek ezek a fotók a szívemnek, mert ott van rajtuk három "én mentvényem" és az ellenállhatatlan Totó, Bogi szintén mentett fekete-cser szálkása.

Feszengés helyett szuper hangulatban telt a fotózás, Bogi elhozta a gardróbszekrényét, de végül abban maradt, amiben érkezett, Zsini ragyogott és hogy a legmegfelelőbbet megtalálja többször is ruhát cserélt, megtanultuk, hogy a fejünket felfelé kell tartani, ha nem akarunk magunknak "cuki" tokát a fotóra, s a végére elfáradtunk, hiába, no, nem szoktunk mi ezekhez a celebes dolgokhoz! Szeretném megköszönni Katának, hogy elviselt minket, hogy magabiztosságot adott, hogy csodaszép fotókat készített.

Megjelent a Maxima Magazin áprilisi száma! Vigyétek hírét, vegyétek meg. Jó érzés. Ott vagyunk. Lassan talán felfogom. Külön öröm számomra, hogy egy olyan ember van a magazin címlapján, aki a határidőnaplós gyűjtésünkben mellénk állt, segített: Ördög Nóri.

Lazulásnak vége! (A 9. hét) - No more wondering around (Week 9.)

Azt mindenki tudja talán, hogy a tacskó fajtamentés a Futrinka Egyesület keretein belül működik. Az Egyesület a sparhelt lábúakon kívül magyar vizslákat, német dogokat és esélytelen egyebeket is ment. Azt már talán kevesebben tudják, hogy amellett, hogy mindenki mindenkinek segít, az alap tevékenységi csoport védenceire is nagyobb hangsúlyt fektetek, mégha nem is én vagyok az őértük felelős vezető, de ezek a sokszor idős, nem tetszetős külsejű, problémás kutyák is nagyon-nagyon közel állnak a szívemhez, így igyekszem az ő esélyeikhez nagyobb mértékben hozzájárulni. Ha az "alapnál" van nagyobb pörgés, szervezési igény, akkor igyekszem ott helytállni, de közben a tacskók mindenek előtt és mindenek felett.
A kilencedik héten volt alkalma mindenkinek kitacskózni magát, mert eléggé felpörögtek az események. Végre megérkezhetett a hajdúszoboszlói gyepmesteri telepről Tündi és az anyukája, Panni.

Tündi alig tíz hónapos, aprócska tacskó keverék szuka, látszik, hogy eddig nem nagyon élt kutyamentes környezetben, önállóan félénk, a pórázt is most tanulgatja. Kicsi teste minden erejével igyekszik megfelelni, nagyon barátságos, bújós, minden apró kis figyelemért nagyon hálás. Szerencséje volt, mert egy korábbi örökbefogadónk ideiglenesen magához vette őt.

Az anyukája, Panni sincs másfél évesnél több, nagyon fiatal még ő is. Elvileg őt is ideiglenes befogadó várta, csakhogy Panni úgy határozott, hogy tüzelni kezd, így maradt a kennelsoron. Panni is félénk, de nagyon emberközpontú kutya, annyira vágyna arra, hogy a nap 24 órájában szeretgesse valaki, hogy az leírhatatlan. Tele van szeretettel ez a kutya, hihetetlen.

Panni tüzelésének "köszönhetően" viszont lett ideiglenes befogadónk a Szolnokon talált tetovált szálkás szőrű tacskó kannak, Csokinak. Ő öt év körüli és egy ottani kertbe sétált be. A család szerette volna megtartani, de Csoki úgy határozott, hogy megritkítja a lábasállat-állományt, így el kellett jönnie. Egyelőre az eredeti gazdáját keressük, de ha nem kerülnek elő 14 napig, akkor új otthont keresünk számára.

Ideiglenes befogadójának pedig hálásan köszönjük, hogy fogadta őt, s hogy vigyáz rá. Csoki mindennapjairól itt olvashattok: http://kuttykolesz.blogspot.com/

Emi egy hajléktalan kutyája volt, de a hajléktalan meghalt és Emi egyedül maradt. Hosszú napok teltek el, mire egyáltalán be tudták őt fogni. Átmeneti elhelyezése megoldódott helyben, de aztán felkerült a kicsilány Budapestre. Emi félénk, de barátságos, amúgy tacskósan karakán, sok-sok ingerre szomjazó, tündéri bújós kutya, akinek rettentő sokat kell még tanulnia.

Sürgősen ideiglenes befogadót kerestünk egy Debrecenben talált vak szálkás szőrű tacskó kannak, Vidálnak. Akadtak is jelentkezők, amit köszönünk, de csoda történt: Vidálnak előkerült az eredeti gazdája. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a dolog!

A gyűjtögetés mellett apró öröm, hogy egy kutyát sikerült örökbeadnunk. Az Illatos úti gyepmesteri telepről mentett, harapós előéletű Durci Darcy költözött el a tárnoki kennelsorról. Eger felé vette az irányt, ahol az új élete kezdődhetett meg. Reméljük, hogy mostantól minden jól alakul az életében, túl sokat tapasztalt már eddig is. Nálunk harapásra mégcsak nem is gondolt, pedig megtrimmeltük, hoztuk-vittük. Egyedül a macskákat nem tudta megszeretni, őket lelkesen kergette, ha tehette.

Lőrinc bácsi elhagyhatta a kórházat, s csoda történt: találtunk számára egy nagyon kedves ideiglenes befogadó családot Érden. Eddig viszonylag jól alakulnak a dolgok, de sajnos a család legkisebb gyermekét még nem fogadja kitörő örömmel az öregúr, rá vicsorog. Pedig ha ezen változtatna, akkor talán... Hát, drukkoljunk!

A nyolcadik, előkészítő hét - Week 8, the week of preparation

Lőrinc bácsi összeszedte magát annyira - köszönhetően az infúzióknak, gyógyszereknek és a melegben töltött napoknak - hogy megtörténhetett a gátsérv- és ivartalanítási műtétje. A beavatkozás lehetővé teszi, hogy Lőrinc innentől fájdalommentesen intézhesse nagydolgát, s talán hozzájárul ahhoz is, hogy gondtalanabb, felszabadultabb lehessen. A kórházban mindenesetre megkapta az "óvatosan" feliratot, merthogy fogakat mutogat az öregúr. Cserébe a műtétet követően már nem ugat napestig.
A nyolcadik héten a tacskó fajtamentésnél jellemzően előkészítő "munkálatok" zajlottak. Nem elég egy-egy kutyát megmenteni ugyanis, számos tennivaló van a későbbiekben is védenceinkkel mielőtt szerető, végleges családjukba költözhetnének. Ilyenek többek között az ivartalanítások, orvosi kivizsgálások, de a lelki-testi rehabilitáció is. Ezek azok a dolgok, amelyek mindig felmerülnek, költségesek, de valójában olyan nehéz rá gyűjteni, hiszen nincsen benne semmi drága, csak rutin. A veszettség elleni és a kombinált oltás, a chip, az oltási könyv, a Milbemax féreghajtó, a bolhacseppek jó, ha beleférnek 15-20.000 Ft-ba kutyánként, s ehhez jön még az ivartalanítás (kanoknál ez az altatás minőségétől, illetve az egyéb járulékos tennivalóktól függően 8-20.000 Ft, míg egy szukánál 15-35.000 Ft-tal számolhatunk), illetve ha nem ideiglenes befogadónál sikerül a kutyát elhelyezni, akkor naponta 600-1000 Ft "panziódíj". Ezért lenne nagyon fontos, hogy rendszeres támogatóink is legyenek. Havi 500-1.000-2.000 Ft hozzájárulás is hatalmas segítség, különösen, ha erre minden hónapban számíthatunk, tervezhetünk vele. Tudjuk, hogy lemondás. Tudjuk, hogy mindenkinek van mire költenie, de megköszönjük, ha beleférünk a családi költségvetésbe. Ha mindenki csak havi 500 Ft-ot utalna, már legalább fixen egy-egy ivartalanítást ki tudnánk fizetni, mert most örülünk, ha a tacskókra eső fuvarköltségeket, illetve panziódíjat, munkabért tudjuk fizetni, az állatorvosnál gyűlik a tartozás, amit majd az adó 1%-ból tervezünk rendezni. Persze csak ha lesz elég pénz a kifizetéséhez. Szóval rendszeres utalókat keresünk. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számláján várjuk, a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni: TACSKÓ.
Az ajkai menhelyről származó Csacska kutyánk átesett az ivartalanításon, illetve egy apró csomót is eltávolítottak az emlőjéből. Egyben megtudtuk azt is, hogy Csacska hihetetlenül hisztis, már a ragtapasz látványától is heves sikongatásba kezdett. Dinaperonéknak köszönhetően Csacskának nem a kennelben kell lábadoznia, mivel hozzájuk költözhetett ideiglenesbe, hogy a gyógyulás mellett megkezdhesse a civilizált kutyalét rejtelmeibe bevezető tanulmányait. Köszönjük!

Durci Darcy is átesett az ivartalanításon, de ő sajnos tárnoki kennelsorunkon kell, hogy átvészelje a lábadozási időszakot, mert számára nem sikerült ideiglenes befogadót találnunk. Darcy immáron nem csak az orvosi beavatkozásokat és a kozmetikát tekintve, hanem lelkileg is készen áll arra, hogy elköltözzön tőlünk, s bár csak rutinos gazdi mellett tudjuk egyelőre elképzelni, de messze nem a legproblémásabb kutyánk, sőt: nem is igazán problémás. (Ezt természetesen a tárnoki macskák nem erősítenék meg!)

Egyesületünk oltatlan kutyát nem vagy csak nagyon költséges karanténszabályok betartásával tud átvenni. Hogy csökkentsük az ilyen irányú kötelezettségeinket, igyekszünk minden vidéki állatvédő szervezettel együttműködni atekintetben is, hogy egy-egy átvételre kerülő kutyát előzetesen beoltatunk kombinált oltással még az eredeti helyszínen.

Ezen a héten a hajdúszoboszlói gyepmesteri telep köré szerveződött önkéntes segítőknek jár a köszönet, akik megszervezték két, onnan átvételre kerülő tacskó oltását, illetve ideiglenes befogadónál történő átmeneti elhelyezését. Így Panni és Tündi biztonsággal tud majd hozzánk érkezni, hiszen a védettségük alakulóban lesz addigra. Köszönjük!

A hetedik te magad légy - The 7th should be yourself

Csacska még az ajkai menhelyen

A tacskó fajtamentéshez az ajkai menhelyről érkezett egy fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó keverék szuka, Csacska, akit átmenetileg tárnoki kennelsorunkon tudtunk elhelyezni. Aktív, élénk, emberekkel barátságos, más kutyákkal jól kijön, de az élelmet félti. Szerető új otthont keresnénk számára, a legjobb lenne talán kertes házba bejárással, de a lakás kényelmét is biztosan nagyon hamar megszokná, mint a tacskóságok általában.

Sokszor kérdezik, hogy mi alapján kerülnek tacskó keverékek a fajtamentés gondozásába. Ez több dologtól is függ, de a legtöbb keverékünket úgy mentettük, hogy a kutyát "tacskónak" mondták, így ha lehetőségünk engedi, segítünk, aztán az esetek 85%-ban kiderül, hogy a kutya inkább tacskó ősökkel is rendelkező keverék. Vannak persze olyanok is, akikről tudjuk az átvétel pillanatában, hogy keverékek. Jellemzően olyan esetben vállalunk keverék kutyát, ha vagy egy fajtatisztával érkezik, akivel korábban együtt élt (lásd Violin esete, aki Vonóval, a fajtatiszta fekete-cser tacskóval lakott korábban együtt), vagy ha az élete van veszélyben és nekünk van helyünk, lehetőségünk fogadni, illetve ha a befogadásával olyan kutya / kutyák számára teremthetünk a segítséggel helyet, akikre amúgy altatás várna.

Az Illatos útról mentett aprócska tacskó lányka, Csillár átesett az ivartalanításon, majd néhány nap ideiglenes befogadóinál töltött lábadozás után megkezdte gazdis életét. Kaplony gazdáinak, Adriennéknek köszönet Csillár átmeneti gondozásáért. Nagyon nagy mázlistának mondhatja magát ez a kicsi kutya, hiszen megmenekülésétől kezdve ténylegesen sínen volt az élete, és nagyon hamar új otthonra is talált.

Tirza kutyánk is átesett az ivartalanításon, s a műtétet követően ideiglenes befogadót is váltott. Ennek oka nem volt más, mint az, hogy az új befogadói inkább próbaidőt kértek, s nem annyira az ideiglenes befogadóink táborát szeretnék gyarapítani. Ha minden jól alakul, akkor Tirza véglegesedik náluk, de ehhez ő is kelleni fog. Reméljük, hogy mindent megtesz a siker érdekében.

A magyar Cesar Millan (Lengyel Mónika írása)

Igenis vannak csodák: ez történt Miróval és velem a hétvégén.


3,5 éve fogadtam örökbe Mirót a szálkásszőrű tacskót a Futrinka Egyesülettől, szerelem volt első látásra.

Aztán kiderült, hogy ő egy problémás kutya, pórázon sétáltatni nem lehetett, mert szabályosan vonszolt, előjött a szeparációs probléma - szétszedte a lakásban a kanapét darabokra, vadászösztön- befutott egy bozótosba és két napig nem volt meg , azóta nem mertem elengedni.

Nem vagyok egy feladós típus, és az az álmom, hogy Miró szabadon rohagálhasson a többi kutyámmal, a séták, kírándulások alkalmával.

Jöttek az iskolák, magánoktató, és megint iskola nem adtam fel, javult a dolog, de csak kicsit, a húzás maradt, elengedni továbbra sem mertem.

Elkezdtem könyveket bújni, a Fennel könyvek alapján a szeparációs probléma megoldódott, de a többi maradt.

Az iskolákban hiába mondtam, hogy ő egy problémás kutya, mindig az jött, ül fekszik, marad, behívás, amit ő tudott, és meg is csinált.

Aztán véletlenül belefutottam, a csodálatos kutyadoki cimű sorozatba, és gondoltam megveszem a könyvet, hátha segít, sajnos jelenleg nem kapható, de viszont rátaláltam egy honlapra, ahol azt írták a "magyar Cesar Millan"

Hát egy új lehetőség, telefonáltam, megbeszéltünk egy időpontot.

Izgalommal telt az elkövetkezendő hét, figyeltem a kutyákat, és rájöttem, hogy nagyon sok dolog van, ami nem jól mükődik.

Eljött a nagy nap, és találkoztam egy szimpatikus, laza, csendes, nyugodt fiatalemberrel.

Beléptünk a házba azonnal elkezdett a kutyákkal kommunikálni, érdekes volt nézni, aztán elmondta, hogy mit hogyan csináljak, a légzéstechnikától kezdve, a viselkedésig.

Jött Miró és a séta, visitás és őrjöngés az ajtónál, teljes izgalmi állapot, hangzavar. Az összes többi vissza lett küldve a másik helyiségbe, simán egyszerűen mintha ez természetes lenne- csak néztem, mint a moziban- aztán Miróval foglalkozott, lenyugtatta, nem ment egyszerűen, lefektette, beszélt hozzá, simogatta, a végén felkerült a póráz, már nem volt visitás, csak ült az ajtóban, de még nem indultunk el. El kellet jönnie az ajtóból, - és eljött. Kb 15-20 percig tartott az egész, és elindultunk, ugyanezt eljátszottuk a kertkapunál is. Aztán jött az, amire 3,5 éve várok, Miró első perctől fogva láb mellet sétált, ugyan farok behúzva, néha megpróbált kitörni, de végig ami kb 1 óra volt, csak láb mellett ment. Alig akartam elhinni: hát mégis lehetséges!

Sok mindent kellett jegyzetelnem az agyamban, mire figyeljek, mit-hogyan csináljak.

A feladatom az, hogy az összes kutyával egyenként, rövid pórázon mindennap kell sétálnom, és otthon is be kell tartanom az elmondottakat, a legfontosabb: én vagyok a falkavezér.

Eljött a másnap és nekiálltam a feladatoknak, működött, és ugyan nem ment minden még tökéletesen, de most már látom, és hiszek benne, hogy meg lehet csinálni. Jött a séta és egyenként elindultam velük.

Első volt a Miró, már az is érdekes volt, hogy az izgalom alábbhagyott, nem volt őrjöngés az ajtónál, kiléptünk az utcára, sétáltam ÉN egyedül úgyhogy a lábammal egyvonalban, vagy inkább hátrább volt, a járda szélénél megállt, és eszébe sem jutott átmenni addig, amíg el nem indultam, nem szégyellem: elsírtam magam.

Mind a hattal végig csináltam, Trufánál aki nem tudja még igazán mit jelent a póráz, figyelnem kellett hogy a feje fent legyen, az orra ne legyen a földön. Az elején próbált kitörni, de 10 perc után rájött hogy mit akarok, és hazafelé már szépen ment a dolog.

Pipacs-sajtkukac már öt perc után vette az adást.

A többiek szinte azonnal tökéletesen csinálták a feladatukat.

Szuper jól érzem magam, alig várom a következő találkozást, most először érzem igazán hogy sikerülni fog az álmom, örülök hogy nem adtam fel, és egy olyan embert ismertem meg, akit nyugodt szívvel ajánlok mindenki figyelmébe.
http://kutyadoki.blogspot.com/search/label/Asszertív%20kutyatréning