Báró, a félénk, hosszú szőrű törpe tacskó kan volt az a szerencsés, aki új életet kezdhetett. Kezdetben nem volt minden rózsás, de nagyon gyors lépésekben haladtak gazdijával, így hamar megszokta a pórázt, a szobatisztaságot és mostanra már tökéletesen össze is csiszolódtak.
Szeretném megköszönni itt is Báró ideiglenes befogadójának, hogy elkezdte a szocializációját, hiszen így adott számára egy igazi esélyt: egy olyan kutyát mutathattunk be a befogadó-jelöltnek, aki már nem rettegett, hanem érdeklődött, s mégha félénk is volt, de a lakásban élés alapszabályait addigra már elsajátította. Aki átmenetileg beenged az életébe egy árvát, ezt adja számukra: a valós lehetőséget. Ez pedig - nem csak amolyan marketing szövegként - felbecsülhetetlen kincs, hatalmas dolog!
---------------------------
Végezetül pedig Báró gazdijának levele - szerintem mindent elmond:
Báróval a hétvégén Esztergomban jártunk, hogy megismerje hétvégi rezidenciáját is :)
A váltás pedig nagyon tetszett neki!
A vonaton ölben utazott, eleinte remegett kicsit, de hamar rájött, hogy nem éri épp semmi rossz, és aztán végigszundikálta az utat. Egyébként profi utazó, hazafelé kocsival jött, vettem neki hordozó táskát és úgy feküdt benne egész úton, mintha világ életében így utazott volna. :) Ennek nagyon örülök,mert hosszú távon biztos sokat fogunk még együtt utazni.
Esztergomban kertes házban lakunk, úgyhogy van ott fű, fa, bokor - minden, ami Pesten nincs -, és sétálni is eljártunk, amit nagyon élvezett! Megkapta régi kutyusunk hosszúra engedhető pórázát, és a Vaskapui úton felfelé, majd a mezőkön át haza teljesen más volt a mozgása, mint itt szokott lenni. Végre felszabadultan ugrándozott, dörgölőzött a fűbe, vetette bele magát a bozótba - nagyon oda kellett figyelni rá :) A kertben kicsit póráz nélkül is játszottunk - még visszafogottan, de egyre jobban megy már neki az önállóság.
Ezt egyébként egyszer-egyszer már Pesten is próbáltuk - zárt futtatóban, és legnagyobb örömömre, ha valamitől megijed, ilyenkor már nem elszalad, hanem beslisszol a lábam mögé :)
A hét második felében egyre bátrabb lett a kisebb testű kutyákkal itt Pesten, úgyhogy nagyon bíztam benne, hogy vasárnap, mikor nővéremék is hazajönnek Zoéval, nem lesz semmi gond, és hamar megtalálják majd a közös hangot. Így is lett. Eleinte persze inkább elbújt Zoé elől, de aztán már kommunikáltak - már-már játéknak mondható kergetőzést is láttunk, sőt, a nagy fáradtságban össze is bújtak! Nem tudtam lefotózni, mert csak pár pillanat volt az egész, de annyira boldogan dörgölőztek egymáshoz!!
Jól elfáradt a sok izgalomban, na meg Zoé se hagyta pihegni, úgyhogy egyből elhullt, mikor kicsit egyedül maradtunk :)
Továbbra is nagyon elégedett és boldog vagyok vele, a sétában is sokat javult - szerdán pedig találkozunk Heniékkel, úgyhogy onnantól még profibban előteremtjük neki a lehetőséget, hogy még gyorsabban fejlődjön.
Küldök pár képet - szerintem napról-napra egyre szebb az én Báróm :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése