Sikertörténet: Báró és a tenger

Az ilyenekért érdemes. Az ember erőt merít és újra mindent szebbnek lát. Báró nagyon félénk volt, amikor a gondozásunkba került. Nem azért, mert bántották, hanem mert eredeti helyén nem jutott rá annyi idő, amennyit megérdemelt volna - emiatt is döntöttek úgy, hogy inkább segítsünk neki új otthont találni.

Báró tökéletes gazdihoz költözött, aki mellett szép lassan feloldódik, s megtanul mindent, ami eddig kimaradt az életéből, s megnyílt számára a világ is, ráadásul gazdái nem felejtik őt otthon akkor sem, amikor nyaralásról van szó. Első közös útjuk Olaszországba vezetett, ahol a fiatalúr meglehetősen jól érezte magát, élvezte a tengert, a figyelmet, a jövés-menést. Mi pedig örömmel fogadtuk a beszámolót és a fotókat, hiszen épp ezek a visszajelzések erősítik bennünk a hitet, hogy van értelme annak, amit csinálunk.

A gerinc drága

KÖSZÖNJÜK SZÉPEN, A SZÜKSÉGES ÖSSZEG ÖSSZEGYŰLT!

Peti története talán már mindenki számára ismert. Ő az a rövid szőrű tacskó kan, aki bénultan került a kalocsai állatvédőkhöz, akik sajnos források hiányában annyit tudtak számára biztosítani, hogy rendesen ürítették a hólyagját és figyeltek arra, hogy ne legyenek kezelhetetlen, veszélyes felfekvései, a csúszások miatti nyúzatai. Aki most legyint, hogy ez semmi, annak elmondom: ezen múlt Peti élete. Hogy nem altatták el ÉS hogy megfelelően ellátták a lehetőségekhez mérten, így most nincs az élete veszélyben. A pangó vizelet ugyanis nagyon csúnya dolgokra képes, a kutya könnyedén, ámde fájdalmasan belehalhat. Szóval én csak köszönetet tudok mondani az ottaniaknak. Mert megpróbálták.

Aztán itt jöttünk mi. Mi sem jöhettünk volna, ha nem találunk egy elkötelezett ideiglenes befogadót Petra személyében. Mert hiába az akarat, a szándék, ha nincs az a hely, ahol a megfelelő körülményeket biztosítani lehet a kutya számára. Külön szerencse, hogy Petra állatorvostan hallgató, így nem csak a jószándék vezeti, hanem némi szakmai tudás is támogatja Peti gyógyulását. Meg a teljes Állatorvostudományi Egyetem. Ami nem utolsó szempont a drukkerek számát tekintve.

Peti esélyei nem voltak túl jók, valójában most sem azok. Az elsődleges neurológia vizsgálatok alapján azonban volt egy nagyon-nagyon halvány esély, így a műtéti beavatkozás mellett döntöttünk, hogy ne vegyük el ezt a minimális esélyt. Ha már a gondozásunkba került, akkor mindent megkap, amire lehetőség van. A műtét szakmailag jól sikerült, amiért külön szeretnék köszönetet mondani a Prim-A-Vet Kisállat-Rendelőintézet állatorvosi csapatának, különösen Bánfi, Zsoldos és Kendik doktor uraknak.

Peti hazament, most lábadozik. A kedve törelten, a hangulata kiváló: mondhatni, hogy igazi tacskó, hiszen nem szomorkodik az állapotán, hanem az új életében igyekszik kiaknázni minden lehetőséget, mint pld. a csodálatos szemekkel és a "beteg kutya vagyok, azonnal sajnálj meg" színészi előadással bármilyen jutalomfalatot kicsal a gyanútlan arrajárókból és természetesen a családjából, akik most ápolják, gondját viselik.

A műtét megtörtént, de még sok minden van hátra. A gyógyulás nagyon lassú, az, hogy Peti örökre bénult marad-e vagy fog tudni járni hosszú hetek múlva derül csak ki, addig marad a remény. A reményen túl igyekszünk minden egyebet megteremteni, ami csak egy icipicit is segíthet, így Peti hamarosan mágnesterápiára járhat majd. De ez is pénzbe kerül, mint ahogy a műtéti költségeket is ki kell fizetnünk: ez 91.000 Ft. Önmagában is hatalmas összeg, de nekünk szinte elérhetetlen, így minden támogatónk segítségére szükségünk lenne, ismét. Egy embernek ez rendkívül sok lenne, de ha apránként összeadjuk, akár 500-1000 Ft-onként, elérhetjük a célt. Én hiszek ebben, mert nem nagyon van más választásom. És mert már olyan sokszor bebizonyosodott.

Kérek mindenkit, hogy vizsgálja meg lehetőségeit, s ha teheti, mondjon le egy tábla csoki, egy mozijegy vagy egy könyv áráról a javunkra, Peti javára. Olyan sok mindenre költünk feleslegesen, saját magamat is beleértve természetesen, de olyan ritkán van lehetőség úgy áldozni, hogy azért az ember nem vár semmi mást, csak egy életet, más életét, egy kutya sorsát menti meg. Arctalan, azonosíthatatlan háttéremberként, aki nélkül mégsem mozdulna az a gépezet.

Segítséget kérünk tehát, ismét. Hogy ki tudjuk fizetni a műtéti számlát. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számláján tudjuk fogadni. A megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni: TACSKÓ PETI. Az adományok alakulásával ezt a blogbejegyzést frissíteni fogjuk!

2011. szeptember 28. - SZUPEREK VAGYTOK! A mai napon összesen 28.241 Ft adomány érkezett Peti műtéti költségeire! (Így még 62.759 Ft hiányzik a teljes műtéti költséghez. Aki tud, kérjük, segítsen. Minden forint számít, és hisszük, hogy ha sokan vagyunk, akkor ez nem lehet leküzdhetetlen akadály. Köszönjük mindenkinek, aki segít.)

Az adományozók:
P. Norbert, K. Éva, R. Judit, G. Andrea, M. Gabriella, Á. Ildikó Lívia, B. Mónika, Cs. László, N. Nóra, F. Dezső, Tné K. Ibolya, S. Krisztina

2011. szeptember 30. - További 37.000 Ft érkezett! (Így még 25.759 Ft-ra lenne szükségünk, hogy ki tudjuk fizetni a tartozást. Ennek már össze kell jönnie. Köszönjük!)

Az adományozók:
B. Edina, Hné P. Erzsébet, L. Mónika, P. Krisztián, S. Nikoletta, M. Ágnes, H. Petra

2011. OKTÓBER 5. - További 35.500 Ft érkezett, így a műtétet ki tudtuk fizetni és még maradt fedezet Peti nagykombinált (veszettség + kombinált) oltására, valamint egyedi azonosító chipjére is. Nélkületek nem ment volna, nem is tudunk elég hálásak lenni a segítségetekért! KÖSZÖNJÜK!

Az adományozók - remélem, hogy senkit nem hagyok ki:
H. Petra, B. Márta, K. Orsolya, Dr. R. Kornélia, G. Andrea, I. Emese, V. Anna, Dr. F. Gy. Istvánné, R. Zsuzsanna, M. Dóra, T. Enikő Lídia, Sz. Józsefné, K. Gyöngyi, K. Bence, K. András Gábor.

Újabb 5.000 Ft érkezett: T. Juditnak köszönjük!

Már megint gerincműtét... Mivel érdemeltük ki?

Néhány héttel ezelőtt Lolly műtétjéről szóló beszámolómban megállapítottam: régen volt már gerincműtétre szoruló kutyánk. Azóta, mintha ezt valaki valahol kérésnek vette volna, minden hétre jutott egy gerincproblémás kutya, a 37. héten egy újabb, gerincműtétre szoruló védenc érkezett, Peti.

Peti a kalocsai állatvédőkhöz került, bénultan. Ők ott a rendkívül szűkös lehetőségeik mellett annyit tudtak tenni, hogy rendszeresen ürítették a hólyagját, és várták a csodát. Vagy inkább reménykedtek benne, mert Petiről nem tőlük, hanem az egyik segítőnktől kaptam információt. Peti hosszú napok óta volt ebben az állapotban, s azt már Eszkulápnál megtanultam, hogy a gerincműtétnél minden nap számít, ha a kutya már mozgásképtelen. Azt is tudtam, hogy hozzám már nem jöhet másik kutya, betelt a létszám, s hogy addig nem ajánlhatok valós segítséget, amíg nem találok egy olyan ideiglenes befogadót, aki akkor is vállalja Petit, ha a műtét ellenére is béna marad, s életét Eszkuláphoz hasonlóan, kerekesszékben tölti, s a hólyagürítés a család napi rutinjának szerves része lesz. Bevallom: Petinél "egyszerűbb" eseteknek sem találok átmeneti családot, így kérésem inkább kétségbeesett segélykiáltás volt, de nem társult hozzá igazi hit, hogy lesz olyan őrült - elnézést a kifejezésért, de a jó értelemben írom - aki ezt felvállalja. Közben pedig fájt a szívem a kutyáért... Aztán felgyorsultak az események, merthogy akadt egy állatorvos hallgató lány, aki vállalta. Vállalta Petit úgy, hogy tudta, hogy ha a műtét után nem áll lábra, nem fogom tudni örökbeadni. Ezt már gyakorlatban teszteltem, nincs rá esély. Így Peti most már mindenképpen az ő kutya lesz. Ha jóra fordulnak a dolgok, ha nem.

Mindenesetre mi mindent megpróbálunk. Peti Budapestre érkezését követően neurológia vizsgálatra ment, hogy kiderüljön: van-e legalább matematikai esély arra, hogy talpra álljon. Ezt követően pedig Bánfi és Zsoldor doktor úrék megoperálták őt, s Peti már másnap mehetett is "haza". Szeretném itt is megköszönni a Primavet Rendelő-nek a maximális profizmust és a nagyon pozitív hozzáállást.

Peti most lábadozik. A következő 3-4 hét a kritikus, itt dől el, hogy merre indulunk tovább, hogyan folytatódik ennek a fiatal kutyának az élete. Jelenleg szervezzük számára a mágnesterápiás lehetőséget, hogy ezzel is támogassuk a felépülését. Aztán valamikor majd elkezdi ő is az oltási programját. Mert oltása az még nincs, így minden mozdítása félelemmel teli: nehogy elkapjon valamit. De abban az állapotban, amelyben érkezett, nem lehetett oltani, nem is ez volt a prioritás.

Peti nem "olcsó" kutya. Lelkileg is megterhel mindannyiunkat az aggodalom, de a fajtamentés üres kasszáját még inkább megviseli a műtéti és egyéb költség, ami Petivel kapcsolatban felmerül. Pedig valamiből ki kell fizetnünk, nem tartozhatunk, így kérünk mindenkit ismét, aki csak egy kicsivel is hozzá tud járulni, tegye meg. Minden 500-1000 Ft számít, hiszen már többször bebizonyosodott: sok kicsi nálunk tényleg sokra megy. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számon fogadjuk, a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni: TACSKÓ PETI.

Peti állapotáról rendszeresen beszámolunk majd itt a blogon is, de a Facebook csoporton belül is, drukkoljatok neki, minden pozitív gondolatra szüksége van! Köszönjük!

Természetesen a múlt héten érkezett csapat ügyeit is szervezzük-intézzük, így átesett az ivartalanításon Monk, a "Facebook-kutya" és Maya, a pápai szálkás szuka. Így ők már készen állnak az örökbeadásra. Jó lenne, ha nem állomásoznának nálunk túl sokáig, mert bőven vannak még megmentésre váró tacskók a várólistánkon.

Ezen a héten ismét lehetőséget kaptunk a Futrinka Egyesület adománygyűjtő ládájának "otthont adó" Fressnapf Áruházban egy gyűjtögetőnap  megszervezésére, hiszen védenceink ellátásához folyamatosan szükségünk van száraztápra, konzervre, bolhairtószerekre, féreghajtóra... Szerencsére ismét sokan támogattatok minket személyesen, így tárnoki kennelsorunk lakói számára a következő 3-4 hétre elegendő, a száraztáphoz keverésre kerülő konzerv gyűlt össze. Köszönjük. Az Egyesületet gelen és L.Edy képviselték egy alap tevékenységi csoportos kutyával, Bettával, illetve a mi szuper aranyos, de senkinek nem kellő, pocakvakartatós "munkakutyánkkal", Bodrival.

Írjam azt, hogy 36 kutya érkezett...?

Pedig ha annyi nem is, de a fajtamentés életében a 36. hét megintcsak intenzívnek bizonyult, több új kutyánk érkezett, így most az elkövetkező időszakban újra szervezhetjük az oltásokat, ivartalanításokat, hirdetéseket, gazdijelöltek látogatását, kereshetünk forrásokat- tehát nem fogunk unatkozni. Egy kutya megmentése tényleg nem csak annyi, hogy az ember összeszedi és kész. Minden örökbefogadható kutya mögött ezernyi apró és kevésbé apró tennivaló, szervezés, egyeztetés és emberek állnak, akik az ügyek vitelében segítenek. Ezt soha nem szabad elfelejteni, elfelejtenünk. S ezekből a háttér-emberekből soha nem elég. Úgyhogy aki kedvet érez, ne habozzon, csatlakozzon. :)

Magnusz, a beteg törpe tacskó kanocska - ugye meggyógyul?

Mindig meglepődök, hogy egy-egy kutya hogy tud olyan állapotba kerülni, amilyenben hozzánk érkezik. Magnusz még csak egy babakutya, alig 3-4 hónapos, de egy életrevaló történésen ment már keresztül. Szinte teljesen mozgásképtelenül érkezett, "fejnehéz" volt, a gerincét puposította. Székletet üríteni nem tudott, emellett lázas volt és apatikus. A koordinációs zavarait gerinc eredetűnek ítélte az orvos, a kiskutya minden érintésre felsírt a fájdalomtól, de elsődlegesen a lázas állapot megszűntetésére volt szükség. Kapott mindenféle gyógyszert, injekciót, féreghajtót, megultrahangoztattuk, elkezdtük az addicionális fülrüh kezelését, s készültünk a legrosszabbra, ami sajnos nagyon is benne volt a pakliban. A vizsgálatokat egy röntgen egészítette ki, amelyen jelentős elváltozás nem volt látható, így valószínűsíthető, hogy valami fizikai behatás okozta ödéma lehetett a mozgászavarok hátterében. Amit viszont egyértelműen kimutatott a röntgen: Magnusznak tüdőgyulladását. Mostanra már nincs a kicsi srác életveszélyben, ha az állapota tovább javul, megkaphatja első oltását is, utána pedig az oltási program folytatásának, valamint ivartalanítási kötelezettséggel örökbefogadható. Ideiglenes befogadójának és szentendrei szuper állatorvos - aki egyébként Eszkuláp kezelőorvosa is - Dr. Czuppon Balázsnak köszönöm az áldozatos munkát és hozzáállást!

Sho is az új csapat tagja. Ő egy 1,5 év körüli kaninchen-törpe tacskó mérethatáron mozgó rövid szőrű kan kutya - szépséghibával. A csontosodássa lehettek problémák, mert az orra eltér egy áltag kutyáétól, "szétnyílt", illetve az egyik hátsó lába is görbe, kifelé forduló. Ez a későbbiekben okozhat majd problémát, de jelenleg nem okoz fájdalmat, csak furcsa látvány a mindig a szépet, esztétikusat követelő emberi szemnek. Sho oltva, chipezve, ivartalanítását követően fogadható örökbe.

Tüll egy hét éves, hosszú szőrű kaninchen tacskó szuka, aki nem olyan régen még kölyköket nevelt, ez pedig eléggé megviselte a szervezetét. Az ivartalanítási beavatkozás megtörténtéig fel kell őt erősítenünk, illetve pótolnunk kell azokat a tápanyagokat, amelyektől gyermekei mentesítették. A fogai nagyon-nagyon rossz állapotban vannak, több helyen gyulladt az ínye, illetve számos fogát már csak a fogkő tart benn, így az ivartalanítási műtéttel egyidőben igyekszünk rendbehozatni a fogsorát, eltávolíttatni a fogkövet és azokat a fogakat is, amelyek már menthetetlenek. Valószínűleg későbbi életében Tüll fogaira - már ami megmaradt - különös gondot kell fordítania a leendő gazdájának. Tüll egyébként egy nagyon kompakt, egészen apró kutyahölgy, aki mindennél jobban szeret ölben ülni, ott biztonságban is érzi magát, ellentétben a sétákkal és mozgásokkal, amikor félős, rebbenékeny. A lakásban feltalálja magát, kényelemigénye magas, de sajnos nem szobatiszta - ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy az utcán nem meri elengedni magát, fél.


Monk még Buksiként - fotója bejárta az egész Facebookot

Monk Buksi néven migrált a Facebookon - elaltatják, ha nem talál sürgősen új gazdát - persze voltak rá érdeklődők, de valahogy mégsem alakult semmi. Bevallom, a múltban én is hajlamos voltam azt hinni, hogy ezek a "gazdája meghalt, elaltatják" típusú üzenetek inkább csak lelki terrort jelentenek, de nem veszélyt, aztán egyszer, amikor láttam a végeredményt is felírva - ugye a visszajelzések nem valószínűek a közösségi portálok természetéből adódóan, de nem kizártak - egy hasonló hirdetés után, ahol öt kutya életét oltották ki a házra ácsingózó örökösök, nos, azóta máshogy szemlélem az ilyen híreket. Persze kivártam, hátha. De nem. Így egy vidéki befogadónk segítségével Buksi, immáron Monk néven szabadulhatott. Ideiglenes befogadónál várja a továbbiakban, hogy valaki beleszeressen, természetese ő sem adja alább, oltva, chipezve, parazitamentesítve, ivartalanítva költözködne.

Maya rémülettel a szemében - de másnap már jobban érezte magát

És itt még nem álltunk meg! A pápai állatvédők kérték a segítségünket egy 4 éves szálkás szőrű tacskó (keverék?) szuka számára, akiről a gazdái költözés miatt nem tudtak már tovább gondoskodni. A kutyahölgy fuvarját a Facebook Tacskó Fajtamentő Csoport segítségével sikerült megoldani, ezt kiemelten köszönjük. Maya érkezésekor nagyon meg volt szeppenve, rettegett. Mostanra már szépen kinyílt, barátságos, a többi kutyával is rendesen viselkedik, szobatiszta, nem rombolós.

Persze a szokásos ügyek is haladtak: most már Tufa sem kerülhette el a végzetét és a héten átesett koronaékszerei eltávolításán. Pedig mindent bevetett korábban: megfázott, toklászt szedett össze, felsértette a száját... De eljött az igazság napja, amiről ő nem is sejti, hogy egy lépéssel közelebb vitte a hivatalos gazdisodásához. Bár a változást ő valószínűleg nem fogja megérezni...

Csakúgy, mint ahogy az ex-bonyhádi gyepmesteri telepes tacskó mix hölgy, Johanna sem élt át drámai változást, amikor ex-ideiglenes befogadójával aláírtuk - végre - az örökbefogadási szerződést. Jó volt a kutyalányt megismerni, látni, hogy milyen szerető otthonba került. Ezt az érzést kívánom mindenkinek átélni, egész heti stresszt képes felülírni! Johanna gazdija ráadásul készített szép varrott holmikat a karácsonyi jótékonysági aukciónkra is, úgyhogy majd érdemes lesz figyelni.

Léna és Orsi, két segítőnk kutyás kirándulást álmodott meg tárnoki kennelsorunk lakóinak, s szerencsére nem csak a sok-sok sétáltató, hanem az időjárás is kedvezett a programnak.Természetesen máskor is szívesen várunk mindenkit, aki egy-egy kutyánkat, akár csak néhány órára is, de elvinné sétálni, foglalkozna vele, szeretgetné.

A sétáról beszámolók itt olvashatók - a tacskó fajtamentést az áltacskónk, Bodri képviselte, akire ugyan volt érdeklődés, de az örökbefogadás elmaradt:

http://vizslanaplo.blogspot.com/2011/09/szulinapi-kirandulas.html
http://futrinka-alap.blogspot.com/2011/09/ot-eves-szuletesnap-tarnoki-kutyak.html

Vasárnap pedig Százhalombattára volt hivatalos az Egyesület. Ide főként az Alap Tevékenységi Csoport gondozásában lévő esélytelen keverékekkel érkeztünk, a tacskó fajtamentést ismételten Bodri képviselte, akinek ezáltal meglehetősen intenzív hétvégét biztosítottunk. Itt is beleszerettek a kis pocakmutogatóba, de mondanom sem kell, hiszen csak ismétlem magam: az örökbefogadás elmaradt. Bodri csak egy keverék, nem kell senkinek. Pedig milyen tökéletes kutya!

A beszámoló itt olvasható:

http://futrinka-alap.blogspot.com/2011/09/szazhalombatta-mi-jo-omen-varosunk.html

Vannak hírek, amelyek megédesítik a hetet (a 35. hét)

Vannak olyan kutyák, akik bár kedvesek, ragaszkodóak, szobatiszták, tökéletesen viselkednek, valami miatt mégsem keltik fel senki érdeklődését sem. Vagy ha mégis, akkor valami mindig közbejön és a kutya marad. Ilyen védencünk volt Csoki, aki többször nekifutott a gazdisodásnak, de valahol mindig elakadt a folyamat, és a nap végén - hosszabb-rövidebb kitérőt követően - ideiglenes befogadója, Imola otthonában hajthatta álomra a fejét. Aztán eljött az a pillanat, amikor Imola jól megérdemelt nyári vonatozására indult, és Csoki számára új befogadót kellett keresni. Elég reménytelennek tűnt a helyzet, de Imola ex-barátja kisegített minket a bajból: magához vette Csokit. Átmenetileg. Aztán mire letelt Imola nyaralása, az átmeneti kapcsolat erős kötelékké vált, oly erőssé, hogy Csoki már csak az örökbefogadási papírját küldte vissza. Maradt. Mi pedig nagyon boldogok vagyunk, hogy végre számára is megadatott a valódi gazdis élet, s reméljük, hogy hosszú élet vár még rá.

De Csoki "távozásával" nem csökkent a védenceink számra, mivel egy rövid szőrű tacskó szuka átvételéről állapodtunk meg az őt megmentő magánszeméllyel, aki a saját kutyái mellett megfelelően elhelyezni őt nem tudta. Mici elkeserítő állapotban kóborolt, amikor ez a magánszemély megtalálta, s Mici szerencséjére, nem tudott elmenni mellette: állatkórházba vitte, ahol a gyógykezelését végezték. Mici szőre már csak nyomokban emlékeztet a valamikori állapotára. Ideiglenes befogadóhoz került, ahol nagyon hamar beilleszkedett. Mici szobatiszta, lakásbarát, kedves, emberközpontú kutya. Más kutyákkal jól kijön, de azt sem bánja, ha egyedüli kutya lesz, csak legyen számára olyan embergazdi, aki a pocaksimogatást biztosítja. A macskákat sem bántja. Mici pórázon is szépen sétál, a nagyváros zajaival is hamar megbarátkozott. A kontroll vérkép alapján a szervei rendben vannak, a bőrprobléma és elhanyagoltság szerencsére nem hagyott maradandó nyomot. Sajnos Mici tüzelni kezdett, így ivartalanításával várnunk kell, de néhány hét múlva már örökbefogadhatóvá válik.

Holtszezon (34. hét)

Valójában ez a hét tacskós szempontból annyira nem volt eseménydús, hogy nem is igazán érdemelne egy önálló bejegyzést, de a visszakereshetőség érdekében megírom annak az egyetlen egy kutyának a tiszteletére, aki ezen a héten döntött úgy, hogy kirepül a gondozásunkból és új életet kezd egy új otthonban.

Báró, a félénk, hosszú szőrű törpe tacskó kan volt az a szerencsés, aki új életet kezdhetett. Kezdetben nem volt minden rózsás, de nagyon gyors lépésekben haladtak gazdijával, így hamar megszokta a pórázt, a szobatisztaságot és mostanra már tökéletesen össze is csiszolódtak.

Szeretném megköszönni itt is Báró ideiglenes befogadójának, hogy elkezdte a szocializációját, hiszen így adott számára egy igazi esélyt: egy olyan kutyát mutathattunk be a befogadó-jelöltnek, aki már nem rettegett, hanem érdeklődött, s mégha félénk is volt, de a lakásban élés alapszabályait addigra már elsajátította. Aki átmenetileg beenged az életébe egy árvát, ezt adja számukra: a valós lehetőséget. Ez pedig - nem csak amolyan marketing szövegként - felbecsülhetetlen kincs, hatalmas dolog!

---------------------------

Végezetül pedig Báró gazdijának levele - szerintem mindent elmond:

Báróval a hétvégén Esztergomban jártunk, hogy megismerje hétvégi rezidenciáját is :)



A váltás pedig nagyon tetszett neki!



A vonaton ölben utazott, eleinte remegett kicsit, de hamar rájött, hogy nem éri épp semmi rossz, és aztán végigszundikálta az utat. Egyébként profi utazó, hazafelé kocsival jött, vettem neki hordozó táskát és úgy feküdt benne egész úton, mintha világ életében így utazott volna. :) Ennek nagyon örülök,mert hosszú távon biztos sokat fogunk még együtt utazni.
Esztergomban kertes házban lakunk, úgyhogy van ott fű, fa, bokor - minden, ami Pesten nincs -, és sétálni is eljártunk, amit nagyon élvezett! Megkapta régi kutyusunk hosszúra engedhető pórázát, és a Vaskapui úton felfelé, majd a mezőkön át haza teljesen más volt a mozgása, mint itt szokott lenni. Végre felszabadultan ugrándozott, dörgölőzött a fűbe, vetette bele magát a bozótba - nagyon oda kellett figyelni rá :) A kertben kicsit póráz nélkül is játszottunk - még visszafogottan, de egyre jobban megy már neki az önállóság.


Ezt egyébként egyszer-egyszer már Pesten is próbáltuk - zárt futtatóban, és legnagyobb örömömre, ha valamitől megijed, ilyenkor már nem elszalad, hanem beslisszol a lábam mögé :)
A hét második felében egyre bátrabb lett a kisebb testű kutyákkal itt Pesten, úgyhogy nagyon bíztam benne, hogy vasárnap, mikor nővéremék is hazajönnek Zoéval, nem lesz semmi gond, és hamar megtalálják majd a közös hangot. Így is lett. Eleinte persze inkább elbújt Zoé elől, de aztán már kommunikáltak - már-már játéknak mondható kergetőzést is láttunk, sőt, a nagy fáradtságban össze is bújtak! Nem tudtam lefotózni, mert csak pár pillanat volt az egész, de annyira boldogan dörgölőztek egymáshoz!!


Jól elfáradt a sok izgalomban, na meg Zoé se hagyta pihegni, úgyhogy egyből elhullt, mikor kicsit egyedül maradtunk :)
Továbbra is nagyon elégedett és boldog vagyok vele, a sétában is sokat javult - szerdán pedig találkozunk Heniékkel, úgyhogy onnantól még profibban előteremtjük neki a lehetőséget, hogy még gyorsabban fejlődjön.
Küldök pár képet - szerintem napról-napra egyre szebb az én Báróm :)

Régen volt már gerincműtétes kutyánk... (33. hét)

Nekem annyira nem hiányzott, mert nem jól viselem az ilyen szintű lelki megterhelést, de tacskó fajtamentés egy viszonylag nagy időtávot áthidalt anélkül, hogy gerincproblémás kutya került volna a gondozásába. Tudjuk természetesen, hogy ez elkerülhetetlen, hiszen az általunk mentett fajta sajnos terhelt a gerinc tekintetében, a tacskó bénulásként ismert porckorongsérves állapot lényegesen többször fordul elő náluk, mint más fajtáknál.

Néhány héttel a műtét után Lolly élénk, pörög-forog, fájdalom nélkül sétál

Ezen a héten lett egy operációra szoruló védencünk, Lolly, a fekete-cser rövid szőrű törpe tacskó szuka. A műtéti beavatkozást a kutya földrajzi elhelyezkedése is befolyásolta, így a műtétre végül a mohácsi Orthovet Állatorvosi Rendelőben került sor, amelyért szeretnénk ezúton is kifejezni hálánkat. Nem csak a professzionalizmus miatt, ami az eredmények tükrében megkérdőjelezhetetlen, hanem a kedvezmény miatt is, amelyet számunkra biztosítottak. Főként a Facebookon található Tacskó Fajtamentő Csoportnak köszönhetően a műtét árának meghatározó része adományokból előteremtődött, még hozzávetőlegesen 25.000 Ft hiányzik ahhoz, hogy a teljes összeg összegyűljön. Ha bárki hozzájárulnak Lolly műtétjéhez, akkor a Futrinka Egyesület, K&H Bank 10404089-49575251-57561000 számú számláján keresztül megteheti. Kérjük, hogy a megjegyzés rovatban tüntessék fel: TACSKÓ LOLLI. Minden segítség számít, hiszen sok kicsi tényleg sokra megy, 500-1.000 Ft is hatalmas segítség. Köszönjük!

Willt, a nyolc éves szálkás szőrű tacskó kant családból vettük át, s mivel nem tartozik a fiatal kutyák közé, így úgy terveztük, hogy hosszabb időt tölt majd velünk, de meglepetésünkre jelentkezett érte egy család, akik kimondottan olyan kutyát kerestek, aki szépen viselkedik lakásban. Will pedig már bizonyított, úgyhogy Will rövid futrinkás lét után átköltözhetett budapesti új családjába. Az ilyen történések visszaadják a hitem - ha csak átmenetileg is - az emberekben, s abban, hogy egy idős kutyának is lehet még becsülete, nem kell nálunk eltöltenie a hátralévő életének jelentős részét. Persze lehet, hogy Will esetében csak a véletlenek együttállása volt a gyors gazdisodás oka. Nekem már így is hatalmas löketet adott. Ja, s mielőtt elfelejteném: Fenének köszönjük a fuvart!

Iringó is elköltözött, őt egy korábbi, németországi örökbefogadónk fogadta magához, akinél a daganatos Pipetta néni élt korábban. Halála után űr maradt az otthonukban és nem is gondolkodtak másban, csak bennünk, fajtamentőkben, amikor az új családtagot kiválasztották. Azt hiszem, hogy elmondhatom: Iringó nagyon szerencsés kutya, a legjobb helyre tehette be a csinos csíkos kis fenekét. Boginak itt is szeretném megköszönni, hogy átmenetileg befogadta őt, s hogy mindent megtett ezért a kis hölgyért.

Fotók tacskókról és minden egyéb (a 32. hét)

Talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy egy jó fotó mennyire fontos ahhoz, hogy "eladhatóvá" váljon a portéka, s nincs ez másként a kutyamentés világában sem. Egy jó fotó és egy találó, nem sablonos leírás vonzóvá tehet egy amúgy kevésbé tetszetős és kurrens védencet is, míg silány, a kutya megjelenését visszaadni képtelen fotóval az örökbeadás is sokkal nehezebb. Ahhoz, hogy ismeretterjesztő anyagaink megújulhassanak, szükség volt néhány profi fotóra. Olyanokra is, ahol az Egyesület négy tevékenységi csoportjának képviselői egyszerre vannak jelen, így ezen a héten német dogok, magyar vizslák, tacskók és keverékek vonultak a Városligetbe, hogy különböző helyzetekben megörökítésre kerüljenek. Mindenkinek nagyon köszönjük, kutyát hozó gazdiknak és ideiglenes befogadóknak, fotósoknak, segítőknek, koordinátoroknak, felvigyázóknak, drukkereknek. Mindenkinek. A fotók pedig önmagukért beszélnek, úgyhogy megérte!

Ezen a héten már-már megtörni látszott a nyári örökbeadásmentes időszak, mert több kutyánk is gazdához költözött, bár ez kettőjüknél valójában csak annyit jelentett, hogy a szeretett személy, akivel korábban is együtt éltek (ideiglenes befogadó) papírt váltott, vagyis örökbefogadóvá lépett elő. Mi persze elveszítettünk így egy potenciális ideiglenes befogadót, viszont nyertünk egy igazi, tökéletesen jó gazdát. Mert ahová ideiglenesbe kihelyezünk kutyát, oda bármikor örökbe is adnánk. Ez ugye nem is lehet kérdés.

Omar, a félénk hosszú szőrű tacskó kan átesett az ivartalanításon és már nem megy sehová, budapesti "srác" lett sok-sok odafigyeléssel és kirándulással. Azóta már be is köszönt, küldött nyaralós fotókat. Azt hiszem, hogy igazán jó helyre került. Szerencsénkre gazdija igyekszik segíteni a munkánkat, most éppen fotó-feltöltésbe vontuk be őt.

Szintén az ivartalanítási műtét választotta el a boldog, gazdis élettől Bocskort, de ezen a héten ő is "készre jelentődött", így odafelé még gazdára váró, visszafelé pedig gazdás kutyaként tehette meg a kórházba vezető utat.

Sziporka is gazdára lelt. Őt az ideiglenes befogadója, Zsu szállította el Győrbe az új otthonába, ahol most már új gazdija életét aranyozza be ez a mókás csöppség. Rendszeresen jönnek róla hírek, fotók. S ilyenkor az ember boldog, hogy jó döntést hozott, s hogy egy újabb kutya számára adta meg ezt a lehetőséget. Zsunak köszönet, hogy átmenetileg pesztrálta Sziporka kisasszonyt!

Osztrák együttműködő partnerünk, az AnimalCare-Austria hirdetési segítségének köszönhetően egy Magyarországon esélytelen kutyánk is végleges otthonra cserélte ideiglenes kanapéját. Rattan már bécsi dámaként élheti hátralévő életét, s talán megbocsát azoknak, akik állatvédelem címszóval egy többszáz kutyát rejtegető nyomortelepre száműzték, s hagyták tönkremenni. Ideiglenes befogadójának, Mónikának köszönhetően szedhette úgy össze magát, hogy esélye nyílhatott a gazdisodásra. Itt is szeretném megköszönni - újra - a Noé Állatotthon csapatának, hogy lenn jártukban észrevették őt és azonnal szóltak. Nélkülük nem lett volna információnk Rattan létezéséről sem.

Természetesen nem csak akkor kerül ivartalanításra egy kutya, ha már gazdijelölt várja. Igyekszünk heti szinten intézni, szervezni ezeket a beavatkozásokat. Erre a hétre Will számára jutott még időpont, ezzel ő is késszé vált az örökbefogadásra. Pedig akkor még nem is sejtettünk semmit...

Szállásajánló: Nagymákfa, Boglárka Vendégház

Naplemente a teraszról

Minden évben elmegyünk a barátainkkal és a kutyáinkkal Magyarországon belül valahová pihenni, kirándulni. Ilyenkor házat bérelünk és onnan járjuk be a környéket. Az idei évben Vas megyére, ezen belül is a festői szépségű, végtelenül csendes Nagymákfára esett a választás.

A Boglárka Vendégház két szobával rendelkezik (az egyik kétágyas, a másikban két ágy és egy emeletes ágy négy személy számára biztosít alvási lehetőséget), az előtér, konyha, fürdőszoba járólapos (ez nekünk Eszkuláp miatt volt fontos, a szőnyeg ledörzsölné a hasáról a bőrt a nap közbeni jövés-menésben), a két szoba szőnyeggel borított. A konyha jól felszerelt, tehát sütni-főzni is lehet. A kert hosszú, egy domboldalban található, meglepő módon, mivel még nyáron is hűvösek az éjszakák, a keletkező pára miatt mindig zöld a fű. A szomszédban is persze. :)

A hatalmas kert körbekerített, ezalól csak az utcafronti rész kivétel, ahol tuják vannak, viszont a kisebb testű kutyák alattuk-közöttük könnyedén kiférnek, így ha valakinek kevésbé jól nevelt kutyái vannak, fontos a fokozott figyelem, különösen az esti órákban, amikor a szomszédos tisztásra feljönnek az őzek legelni.

Eszkuláp, Tipeg és Pikszis a Döröskei-tóban úsztak

Mi kifogtuk a nagy kánikulát, így jó szolgáltatot tett a kertben található medence, de a környéken számos lehetőség van a fürdőzésre: a Döröskei-tó strandja ugyan bezárt, így ott inkább a horgászok és a kutyás fürdetők gyűjthetnek jó tapasztalatokat, de a Gersekaráti tó melletti strand tökéletesen felszerelt, s a jetski "pálya" hullámai mozgásban tartják a vizet is. A Szajki-tavak és a Rába is könnyedén megközelíthető.

A vasvári tatársánc

A településről egy hosszabb gyalogtúrával eljuthatunk pld. a Döröskei-tóhoz, de egy kis autózás után a Vasvár melletti Tatársánchoz is elkirándulhatunk, ahol egy kiépített Parkerdő biztosítja, hogy ne tévedjen el a térképolvasásban kevésbé járatos kiránduló sem. Horgászni számtalan helyen lehet, mint ahogy lovaglásra is bőven van mód. A kerékpárosokat a gyönyörű táj és a lankák vonzzák. Vasváron és Sárváron is van gyógyfürdő, ha valaki kicsit "átmelegedne". Várostnézni Vasváron, Körmenden, Sárváron, Szombathelyen lehet, de Ausztria sincs messze, így mi felkerestük a kutyákkal a Gössingi várat (ahová személyenként egy euróért panoráma lift visz fel) és Rotenturm am Pinkát. Egy hét biztosan nem elég felfedezni azt a vidéket!

Nagymákfa zsáktelepülés, ebből fakadóan átmenő forgalom nincs. A főút mellé épültek a házak, kisebb-nagyobb csoportokban, melyek között erdő húzódik. Nagyon kevesen élnek a településen, bolt sincs, így vásárolni a környező városokban lehet inkább. Mi az alapélelmiszereket vittük magunkkal, minden nap készült valami finomság, de a húst, friss kenyeret, jégkrémet, ezt-azt ott szereztük be minden nap.

A település mikroméretű és ráadásul lejtős focipályája mellett nagy meglepetésemre szelektív hulladékgyűjtőre bukkantam, így a környezettudatosabbaknak sem kell egy hétig az újrahasznosítható szemetüket gyűjtögetni, egy negyed órás kényelmes esti sétával meg lehet szabadulni a felesleges dolgoktól.

"Árnyékra vetődve" a gössingi várban

A környék biztosan hidegebb időben is gyönyörű, a ház fűthető, tehát télen is ki lehet bérelni, akár a karácsony környéki őrületből elmenekülendő vagy egy kevésbé petárda gazdag szilvesztert megtartani a világ végén. Mi szeretnénk majd valamikor visszamenni a hűvösebb időben is, amikor jobban lehet a kirándulásokra koncentrálni, de mindenkinek nyugodt szívvel ajánljuk.

A nagymákfai Boglárka Vendégház tulajdonosai  nagyon kedvesek, segítőkészek, kutyást és kutyátlant is várnak sok-sok szeretettel.

Kézműves termékek licitje a tacskó fajtamentésért!

Volt védencünk, a bonyhádi gyepmesteri telepről mentett fekete-cser szálkás szőrű tacskó új gazdája, Gyarmati Anni csodálatos dolgokat készít. Ezekből ajánlott fel számunkra egy dobozzal ismét, hogy a bevétellel a tacskó fajtamentés működését támogassa.

A jótékonysági licit 2011. szeptember 15-ig tart, egy-egy kézzel készült csodára bármekkora összeget fel lehet ajánlani e-mailben a licitfutrinka@gmail.com e-mail címen. A licitek állását naponta igyekszünk frissíteni, hogy mindig lehessen látni, hogy a kiszemelt tárgy éppen kihez kerülhetne az árverés végén. Minimál összeg nincs, mint ahogy a felajánlható adomány nagyságát sem maximáljuk. :) Kérjük, hogy csak akkor küldjetek ajánlatot, ha tényleg komolyan gondoljátok!

A licit alá kerülő tárgyak:

1. kézzel festett szövetből készült tacskó figura
2. kézzel festett szövetből készült tacskó figura 2.
3. mozgatható kezű, lábú lila szőrmók elefánt (társa egy kisgyermeknek szervezett jótékonysági aukción "elkelt" és most magányos)
4. szem-kéz koordináció fejlesztő játék, csomagolva

5. homok színű kutyás toll- vagy szemüvegtartó elől kutyapofival, alján apró tappancsokkal, hátul sötét farkincával
6. homok színű kutyás toll- vagy szemüvegtartó elől kutyapofival, alján apró tappancsokkal, hátul világosabb farkincával
7. "Hello Kitty" itatóvizes palack vagy jutalomfalat tartó - könnyen nyitható-zárható, övre vagy hátizsákra felfűzhető - 2 literes műanyag palack átmérőjének felel meg a tartó átmérője, de maga a jutalomfalattartó kb. fél literes palack magasságú
8. kék állatka figurás itatóvizes palack vagy jutalomfalat tartó - a többi paraméterében megegyezik a 7. licittárgynál leírtakkal
9. kék állatka figurás itatóvizes palack vagy jutalomfalat tartó 2. - a többi paraméterében megegyezik a 7. licittárgynál leírtakkal
10. elől zsebes, állatka figurás, sárga itatóvizes palack vagy jutalomfalat tartó - a többi paraméterében megegyzik a 7. licittárgynál leírtakkal.

Egyesületünk október vége - november elejére egy nagyobb szabású, jótékonysági kézműves vásárt tervez, melynek bevételén majd a négy tevékenységi csoportunk osztozik. Ehhez várjuk jó kézügyeséggel rendelkező, kreatív alkotók felajánlásait: varrott, kötött, horgolt, hímzett, festett vagy bármi módon, kézzel előállított, egyedi termékekkel szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a közelgő Karácsony nem csak a kereskedelmi forgalomban kapható, tömegtermékekről kell, hogy szóljon. Felajánlást az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet tenni, a termékek átvételét szeretnénk szeptember végén lebonyolítani, hogy a fotózás, feltöltés időben megtörténhessen. (Akik már jelentkeztek, de nem kaptak választ, kérjük, hogy legyenek egy kis türelemmel, szabadság miatt az e-mailek feldolgozása lassabban halad a szokásosnál.)

Az aktuális licit állása:

1. tárgy - G. Ági - 2.500 Ft
2. tárgy - E. Dóra - 2.000 Ft
3. tárgy - T. Anita - 2.000 Ft
4. tárgy - P. Attila - 2.000 Ft
5. tárgy - gelen - 2.500 Ft
6. tárgy - H. Évi - 3.000 Ft
7. tárgy - P. Attila - 1.500 Ft
8. tárgy - gelen - 1.500 Ft
9. tárgy - kytice - 3.000 Ft
10. tárgy - H. Éva - 2.000 Ft

A licitet lezártuk - a nyertesek névsora fent látható. A mostani árverésből 22.000 Ft adomány várható a tacskó fajtamentés számára, amelyből egy szuka kutya ivartalanítását tudjuk finanszírozni vagy két kutya egyedi azonosító chippel történő ellátását, valamint veszettség elleni oltását és féreghajtását. Tényleg minden forint számít, a mostani összeg is jó helyre kerül. Szeretnénk ismételten megköszönni Anninak, hogy gondolt ránk, így ezzel a 22.000 Ft-nyi adománnyal az ő keze munkáján keresztül juthatott a fajtamentés. Köszönjük!

Végre gazdához is adtunk kutyát! (A 31. hét)

Az elmúlt időszakban leginkább a befelé áramló kutyákról tudtam beszámolni, ami egyébként tipikus a nyári időszakban. Talán hihetetlen, de ez minden évben így van, a nyári hónapokban lényegesen nagyobb a mentett kutyák aránya, mint az örökbeadottaké, de ezen a héten egy icipicit talán megfordult a trend, ami mérhetetlen örömmel tölt el, hiszen munka mellett bőven elég egyidőben 10-15 védenc ügyeit fejben tartani, szervezni.

Ettől függetlenül lett új kutyánk, hiszen Willnek már nem adott több időt a család. Idős gazdája otthonba került, s a kutya rájuk maradt, de ők - bár Will szobatiszta és igazából problémamentes - nem tudták megtartani. Hirdették, senki nem jelentkezett, így felmerült az altatás gondolata, hiszen egy nyolc éves ebet, legyen az akár fajtatiszta, akár keverék nem olyan könnyű gazdához juttatni. Egy tagunk talált rá a hirdetésre, s Will megmenekülhetett. Sajnos ideiglenes befogadót nem találtunk számára, így lakásból a kennelsoron találta magát. Kevés vígaszt nyújthatott számára, hogy az élete megmaradt, mert mindene, a gazdája, a kényelme, az otthona hátramaradt.

Szintén gazdától érkezett Panina, aki viselkedési problémái miatt nem maradhatott. Pórázon más kutyákat támad, illetve nem szobatiszta. Szerencsére ideiglenes befogadójánál minden kutyával tökéletesen kijön, az emberekkel való kapcsolata jó, könnyen tanítható, ebből fakadóan, ha hozzáértő gazdához sikerül őt elhelyezni, minden gond orvosolható. A szobatisztasággal befogadóinál nincs problémája, az is igaz, hogy kertes ház lévén többször ki tud menni a dolgát elintézni. Panina az érkezésekor átesett az ivartalanításon, így a rossz élményeket rögtön maga mögött is tudhatta.

Nem ő volt az egyetlen, akinek erre a hétre ivartalanítási műtétet szerveztünk. Vérvizsgálat és szívultrahang után megtörtént az ivartalanítási beavatkozás Iringónál, Bárónál és Sziporkánál is, akin egyben egy fejplasztikát is elvégezte, az őt elcsúfító, akkor még ismeretlen eredetű bőrképletek jelentős része eltávolításra került. A szövettan később igazolta azok jóindulatúságát, de azt is megtudhattuk, hogy akut gyulladásban volt a terület, így nem tettünk rosszat, hogy nem hagytuk a kicsilányon őket.

Az ivartalanítódók táborát erősítette a felemás szemű, különleges színű Csocsó is, aki ezen a héten gazdához is költözött. Békés megyébe tette át a székhelyét szerető új otthonába. Beának köszönjük, hogy ideiglenesen befogadta őt, nagyon jó helyen tölthette gazdira váró napjait is.

Potyol hosszú ideig nem kellett senkinek, pedig fiatal, agilis, kedves, gyakorlatilag tacskós szemmel problémamentes kutya. Ezen a héten rámosolygott a szerencse és mostantól Ócsán, egy tacskó hölgy mellett éli világát.

Csoki pedig majdnem gazdás lett, ehelyett nyert egy egész napos fuvarozást velünk, de nem hisszük, hogy ezt bánta volna. Úgy volt, hogy Ausztriába utazik, mindent előkészítettünk, s már az átadási helyszínre indultuk, amikor jött a telefon, hogy a gazdijelölt meggondolta magát, így Csoki nem megy sehova. Nekünk viszont már az ő átadása utánra is fix programunk volt - Csocsó és Potyol örökbeadása - így Csoki velünk tartott a jeles napon, amelyet egy útmenti vendéglőben elköltött ebéddel koronáztunk meg. Imola pedig visszakapta ideiglenes védencét, akit előtte sűrű könnyekkel elbúcsúztatott. Az élet kiszámíthatatlan.