Kerek héten kerekedtünk, avagy a fekete-cserek (a 20. hét)

Az elmúlt hetek előkészítő munkálatai után a 20. hét tacskós szempontból eléggé kereknek tekinthető, hsizen történt benne minden, ráadásul az a minden is meglehetősen intenzíven. Akár azt is mondhatnám, hogy a hét a fekete-cserek jegyében telt, merthogy belőlük sikerült a legtöbbet begyűjtenünk...

Az ajkai gyepmesteri telepről altatás elől került a gondozásunkba Potyol, a fiatal-felnőtt rövid szőrű tacskó (keverék?) kanocska. Potyol tündéri, nagyon kedves, ragaszkodó, aprócska kutya, aki jelenlegi ideiglenes befogadójánál, IldiH-nál lakásban él. Kutya- és macskakompatibilis. Oltva, chipezve, ivartalanítását követően fogadható örökbe.

A bonyhádi gyepmesteri telepről érkezett Ricky, a szintén fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó (keverék?) kan, aki tele van élettel és jókedvvel, de nem hiperaktív: figyelmes, tanulékony kutya. Őt most panziós helyen tudtuk elhelyezni, de reménykedünk abban, hogy hamarosan révbe érhet az élete, s legalább ideiglenes befogadót találunk számára.

Johanna, a rövid szőrű tacskó keverék szuka szintén a bonyhádi gyepmesteri telepen várakozott. Az ottani állatvédőknek köszönhetően ő már ivartalanítva került hozzánk, így csak egy oltást, illetve az azonosító chipet kell megkapnia, hogy készen álljon az örökbeadásra. Mivel jelenleg kicsit köhög, így most mindennel várni kell egy picurkát, de addig is hódítgatja ideiglenes befogadói szívét.

A gyömrői Szomorú Szív Alapítványtól érkezett két rövid szőrű tacskó (keverék?) kan kutya, akiket gazdáik adtak le a menhelyre. Kalmár a megfontoltabb, higadtabb, de sokkal érzékenyebb is. Mindenkivel jól kijön, kutyákkal sem kekeckedik, aki kevésbé pörgős kutyát szeretne, vele mindenképpen jól jár. Jelenleg panziós elhelyezést tudtunk csak számára biztosítani.

Révész Kalmárnak sok tekintetben az ellentéte, jön-megy, intézkedik, kiváncsiskodik, s bár nem kötözködő természet ő sem, azért valakit sikerült magára haragítania, s ezt majdnem a szeme bánta. Az utolsó pillanatban került állatorvoshoz, ahol azonnal megoperálták. Most sűrűn csepegtetni kell a szemébe, s csak reménykedünk, hogy fel fog épülni teljesen és megmaradhat a sérült szeme is. Kérünk mindenkit, hogy drukkoljon Révésznek, illetve számára ideiglenes befogadót is keresünk, ahol vállalnák a szemkezelését, mert most panziós elhelyezést tudtunk csak számára biztosítani.

Bár befogadót nem találtunk az itt is hirdetett tacskó keverék testvérpár számára, de sajnos az idős gazda állapota miatt nem nagyon lehetett várni: megérkezett hozzánk Picur és Bodri. Picurt viselte meg jobban a változás, nehezebben nyit, de amúgy barátságos, ragaszkodó és kedves, "tacskósabb" keverék szuka, kb. négy éves.

Bodri amolyan "van tacskó is benne" típusú keverék, tele jóindulattal és szeretettel. Mindenkivel barátságos, imádja, ha simogatják, abszolút kutyakompatibilis és nálunk már arra is rájött, hogy labdázni jó. Egy csupaszív jószág. Ha valakinek van egy kertes házas rokona, aki szeretne két bohócot, s be is engedné őket a házba, ne fogjátok vissza: mindketten gazdát keresnek, s nem csak együtt. Oltva, chipezve, ivartalanításukat követően fogadhatók örökbe.

A hét hírét a beszámoló végére hagytam, mert még el sem merem hinni, de ördögfajzat Gaussunk úgy tűnik, hogy megtalálta az igazi, neki való családot. De még csak csendesen mondom...

Lőrinc bácsinak el kellett hagynia érdi befogadó családját, mert nem sikerült megtalálnia a hangot a nyulakkal. Ismerkedési törekvéseinek a család férfi tagja igyekezett gátat szabni, de Lőrinc megharapta. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyrészről nem kellett azonnal repülnie a mi öntudatos nyúllikvidátor "hősünknek", másrészről pedig, hogy vivaro vállalta az ő átmeneti pesztrálását az előzmének ismeretében is és úgy, hogy hangsúlyoztuk: Lőrinc bácsiért előtte sem volt tolakodás, valószínűleg utána sem lesz. Köszönjük!

Vihar előtti csend...? (A 19. hét)

Hosszas töprengés és sok-sok álmatlan éjszaka, pro és kontra érvek felsorakoztatása után döntött a jogérzékeny énem nem nélkülözve a romantikus filmek érzelmességét sem, s Sütit, a balesetesen talált, majd daganattal megoperáltatott tacskó keverék szukát visszaadtam az eredeti gazdájának. Nem, nem rossz szándékú gazda és tényleg szeretik őt. Más kérdés, hogy a fizikai körülményeket illetően mást képzelnék el a védenceimnek, de azt hiszem, hogy van, amikor ezeket a szeretet tudja pótolni. Azért nem aggódom kevésbé a nyílt seb ellátását és ebből fakadóan gyógyulását illetően.

Csacska számára új élet kezdetének lehetősége villant fel, el is költözött egy új családba, ahol kiderült, hogy tökéletesen macskakompatibilis. Mégis, amikor ezt a beszámolót írom, már tudom, hogy nem volt elég semmi, amit ez a tündéri kutya a gazdijelöltek lába elé terített. Csacska újra gazdát keres, hiába költözött el olyan sok egyeztetés, látogatás után. Nem járt sikerrel. De nem rajta múlt.

Híres tacskósok - tudtátok, hogy az igazán nagy karakterek tacskóval járnak?

A tacskó egy makacs, akaratos, önfejű kutya. Ezt mondják azok, akik soha nem éltek egyetlen sparheltlábúval sem, mert akik valaha is tették, sietve hozzáteszik: de hihetetlen jó a humorérzékük, rendkívül érzékenyek a gazda minden rezdülésére, cserébe hajlamosak önállóan döntéseket hozni, ha az ember nem elég következetes. De mi teszi a tacskót egy olyan fajtává, amellyel szívesen osztják meg hírességek az otthonukat? A tacskó soha nem volt divatos, mindig egy karakán vadászkutya volt és az is marad. Hiába próbálnak rontani az imázsán a "lakótelepi nénik" az elhízott, norvég mintás pulcsiban sétáló tacskóféleségeikkel, akik hajlamosak bárkit és bármikor bokán harapni, a tacskó egy igazán jó gazda mellett maga a tökéletes kutya. Sokan felismerték ezt...

Kis hazánk legismertebb tacskós híressége Keresztes Ildikó, aki nem csak ennek a fajtának, hanem az összes bajban lévő kutyának a sorsát a szívén viseli. Ő is segített pld. nekünk is az év eleji dedikált határidőnapló kampányunkban, de ott volt a Német Juhász Fajtamentés által szervezett örökbefogadó napon is, ahol az egyik védencünk is igyekezett levenni őt a lábáról.

Balássy Betty és Varga Feri egy mopsz mellett egy rövid szőrű tacskó boldog gazdái is, számos képen szerepelnek együtt kutyáikkal, illetve a Noé Állatotthontól korábban ideiglenes befogadóként is magukhoz vettek egy kutyát.

Valaha volt két szálkás szőrű tacskója Szily Nóra műsorvezetőnőnek is, így neki is biztosan maradt kötődése ehhez a csodálatos kutyához, bár a válásakor az ebek nem maradtak nála.

Nem olyan régóta Haumann Máté, a tehetséges ifjú színész is egy szálkás szőrű tacskóval osztja meg az életét, s a dolog szépsége, hogy a mi Les kutyánk az a szerencsés, aki Máté idegeit borzolhatja: leginkább azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy feltárja a kerítés hibáit.

Nemzetközi porondon is számos híresség oldalán lépdelt büszkén egy-egy fajtatársunk, de a történelmileg jelentős szereplőket sem hagyták hidegen ezek az igazán különleges jószágok.

Bonaparte Napóleon rajongott értük, "törpe oroszlánoknak" titulálta őket és egyben saját magára is utalt, hiszen a Napóleon név a "nabot" és a "lion" szavakból eredeztethető. Egyik kutyáját Korzikán mindenki arról ismerte, hogy a parányi testben hatalmas egót rejteget, amely viszont azonnal előtört, ha egy másik kutya került a közelébe. Soha nem adta fel a harcot, igazi harcos tacskó volt. A kedvenc mindenek felett. Érdekesség, hogy a kutyák olyan fontos szerepet töltöttek be Napóleon életében, hogy végrendeletében kérte, a halálát követően elmúló kutyáit temessék mellé, s ezt az akaratát teljesítve szarkofágja lábánál szeretett kutyái fekszenek.

Ha egy múlt béli szexuális ikont kell említenünk, biztosan eszünkbe jut Marlon Brando is, aki Maria nevű tacskójával ápolt baráti viszont, de John Wayne is egy tacskóval osztotta meg az életét. Ha a film világából egy másik művészeti területre, jelesül a festészethez kanyarodunk, ott is találunk igazán kiemelkedő és a festészet történetében meghatározó alkotókat, akik mellett mi más is lehetett volna a kutya, ha nem egy tacskó. Talán mindannyian elő tudjuk hívni azt az egyik legismertebb "tacskós képet", amelyen Pablo Picasso látható Lump nevű kutyájával, de Andy Warhol is a tacskókra esküdött.

Végezetül egy érdekesség. Kevesen tudják, hogy az Óz, a nagy varázsló főhősének, Judy Garlandnak kutyatársa eredetileg nem egy terrier, hanem egy törpetacskó volt, akit Ottónak hívtak. Hiába alakított tökéletesen ez az apróság, a háború utáni németellenesség miatt a filmgyártó cég úgy döntött, hogy az egyértelműen német eredetű fajtát egy elfogadhatóbbra cseréli.

Ti ismertek híres tacskó tulajdonosokat? Osszátok meg velünk!

Malvin: az utolsó felvonás

Tudni akartuk, hogy miért ment el, hogy megnyugodhassunk: mi mindent megtettünk. Megtettünk. Nem segíthettünk mégsem, Malvin elment. Minden kutyát nem lehet megmenteni, de ez akkor is nehéz.

A boncolási jegyzőkönyvből:

"A tetem külső vizsgálata az általános vázizomsorvadás mellett, test hátulsó részének felszínén kiterjedt, aktivitás jeleit mutató, idült, hyperplasticus bőrgyulladást figyeltük meg, szőrhullással és pörkképződés jeleivel kísérve. A vastagbélben idült bélsárpangást (enyhefokú megacolont és idült colitist), a gyomorban rendellenes tartalmat, ill coprophagia és diffúz lymphocytás félheveny gyulladás jeleit tapasztaltuk. A vékonybél kórszövettani vizsgálata során kiterjedt, idült, lymphoplasmocytás gyulladást a májban reaktív nem specifikus hepatitist érzékeltünk. A húgyhólyag vizsgálata során szervülés jeleit mutató, multifocalis idült a nyálkahártya elhalásával, fibrin képződéssel kísért gyulladást (diphteroid, fibrinonecroticus urocystitist), húgyhólyagfali vérérthrombosist, a vesékben a proximalis vesecsatornácskák hámjának elfajulásával és fehérjevizeléssel kísért multifocalis mérsékelt glomeruosclerosist figyeltünk meg. A szív bal pitvar-kamrai billentyűjében, szívizombeli alaktani elváltozások nélküli, enyhefokú elfajulást (endocardiosist), a tüdőben az alveolaris hámsejtek elfajulásával és leválásával kísért uraemiás pneumopathiát, továbbá az agyvelőben az idegsejtek kiterjedt pusztulásával, reaktív gliosissal, perivascularis és cytotoxicus vizenyővel kísért diffúz encephalopathiát állapítottunk meg.

Vélemény: A súlyosfokú húgyhólyagfal károsodással kísért idült gyulladás miatt felmerül az extra(post)renalis uraemia és következményes elváltozások gyanúja. Gerincvelő vizsgálat nem történt."

Malvin sorsa a balesetkor eldőlt. Nem tudtunk segíteni, mert nem lehetett. Rettentően sajnálom, hogy így alakult, de megpróbáltuk. Mindenkinek köszönjük, aki csak egy icipicit gondolt Malvinra, aki segíteni próbált.

Mintha csak múlnának a hetek (a 18. hét)

Vannak történések, amelyek megviselik az embert, vannak helyzetek, amelyekben nehezen találja meg önmagát és ebből fakadóan nehezen hoz döntést is. Így jártam én is Sütivel kapcsolatban. A kutya sérülten került a gondozásunkba, ráadásul a hátsó lábán egy daganat is volt. Nem gondoltuk, hogy jelentkezik a gazda, de jelentkezett. Kiderült, hogy Süti hét éves, de még soha nem volt oltva, így a tulajdonosa semmit nem tudott igazolni vele kapcsolatban. Beoltattuk, kapott chipet, féreghajtót, megröntgeneztettük, megultrahangoztattuk, vettettünk tőle vért, kezeltettük... Egyeztettem a gazdával, hogy kifizeti az oltások, chip és féreghajtó költségeit, a többit mi biztosítjuk akkor, ha hozzájárul Süti ivartalanításához, s egyben a hátsó lábán található daganat eltávolításához. Aztán a gazda eltűnt. Süti átesett az ivartalanításon, a daganat is távozott, de sajnos olyan rossz helyen volt, hogy a bőrt nem lehetett teljesen összehúzni, így a sebet nyíltan kell, kellett kezelni. Ezt az ideiglenes befogadói, IldiH-ék nagyon gondosan végezték... A szövettan eredmény közben megérkezett: sajnos rosszindulatú elváltozásról van szó, bármikor kiújulhat... És innen folytatódik majd Süti története a következő beszámolóban. De a döntésem helyességéről a mai napig nem vagyok teljes mértékben meggyőződve. Olyan nehéz választani a kevésbé tehetős, de szerető, mégis egyszerűbb állattartó gazda, akit a kutya imád és egy új, ellenőrzött, de ismeretlen alternatíva között...

A hét másik eseménye volt Csacska macska-randevúja. Szerencsére jól sikerült a találkozás, Csacska immunisnak bizonyult a leendő család házicicókáira, így az ő neve mellé is felkerülhetett: van gazdijelöltje. A sokat megélt szálkás szőrű tacskó keverék lány előtt megnyílt az új lehetőség kapuja, melyhez ideiglenes befogadói, dinaperonék juttatták el őt.

Tacskós szempontból nem volt tehát a hét túl intenzív, legalábbis történések tekintetében nem nagyon van miről beszámolnom. Mégis naponta több tucat e-mailt válaszoltam meg, kezeltem a telefont, egyeztettem, szerveztem, állatorvoshoz rohantam, hirdetéseket írtam, külföldi partnereinkkel tárgyaltam... A háttér persze soha nem látványos, bármennyire embert próbáló is legyen.

Gyors, lassú, gyors - a táncrendünk "üres"? (A 17. hét)

Eljött az idő, hogy írjak a Futrinka Egyesület tárnoki bázisáról, hátha még többen kedvet kapnak egy kis önkénteskedéshez, hiszen egyrészről egy nagyon üdítő, kellemes szabadidős program, másrészről az Önkéntesség Évében talán még nagyobb hangsúlyt kaphat a "jóért végzett" önzetlen munka.

A Futrinka Egyesületnek menhelye nincs, így a kutyáink egy része ideiglenes befogadóknál kerül elhelyezésre, amiért nem győzünk elég hálásak lenni, de vannak azok a kevésbé szerencsések, akik számára csak a kennel marad. Ehhez viszont előfeltétel a kennel(ek) léte, amit mi egy tárnoki kutyapanzión keresztül biztosítunk, ahol összesen 24 kennelt bérlünk.

A kennelsoron vegyesen élnek az Egyesület négy tevékenységi csoportjának védencei, így vannak magyar vizslák, német dogok, tacskók és az esélytelen egyebek. Gyakorlatilag folyamatosan teltházzal működünk, így még a kennelsorra is csak várólistán keresztül vezet az út.

Minden kennelben van hőszigetelt kutyaház, a kutyáink jellemzően egyedül birtokolják a számukra kijelölt lakrészt, így minimálisra csökkenthető a felügyelet nélküli időben is a balesetek száma, hiszen nincs kivel hajba kapnia gyakorlatilag senkinek. Nem célunk, hogy zsúfoltságot teremtsünk, a kutyáink naponta 3-4 alkalommal sétálnak a panzióhoz tartozó füves kifutón, ismerkednek más kutyákkal (már ha erre van lehetőség, mert habitusuk lehetővé teszi), tanulják a pórázon közlekedést, kenneltisztaságot, ismerkednek az emberekkel. A kennelsor élete - bármennyire is annak tűnhet első látásra - nem szomorú, a kutyáink a foglalkozásnak köszönhetően kinyílnak, megszokják a rendet, s kevés kivétellel könnyen és gyorsan alkalmazkodnak az új, legtöbbször az életüket jelentő kennel-léthez.

Hétköznapokon egy fizetett alkalmazottunk, Laci látja el a kutyáinkat. Nagyon nagy szerencsénk volt vele, hiszen rendszerető, józanéletű és még a kutyákhoz is ért, mindenkivel megtalálja a hangot, még a legelvetemültebbekkel is. Hétvégén igyekszünk önkéntesekkel megoldani a sétáltatást, gyógyszerek beadását, kennelek takarítását, etetést, szocializációt. Ehhez bárki csatlakozhat, kezdetben az új önkéntesek csak már rutinosnak számító segítőkkel mehetnek a kennelsorra, de minden rutinos volt egyszer kezdő.

A 17. hét végéjén megtartottuk első tavaszi nagytakarításunkat, amely minden évben esedékes, hiszen a tél Tárnokon sem múlik el nyomtalanul. Minden kennelt alaposan kitakarítottunk, a házakat átmostuk, kicseréltük a plédeket, megváltunk néhány egércsaládtól az etető részlegünkről, összeszedtük a kifutón a hó által korábban rejtett játékdarabkákat. Jó hangulatban telt a nap, bár végig zuhogott az eső, de ez sem tántorított el senkit. A nap végére a kutyáink is elfáradtak, úgyhogy összességében is pozitív volt ez az összejövetel, de hamarosan szükség lesz még egy önkéntes napra, amikor a falakat, rácsokat le lehet festeni, a kutyaházakat felújítani, illetve amelyiket már olyan mértékben átalakította a kedves lakója, azokat cserélni is kell. Mindig van mit tenni, ezt talán mindenki elhiszi.

Ha valakit érdekelne akár csak néhány órás hétvégi kutyás elfoglaltság, írjon az info@futrinkautca.hu e-mail címre a részletekért. A kennelsort 16 év alattiak nem látogathatják biztonsági okokból!

A takarítónapon kívül a tacskó fajtamentésnél egyetlen említésre méltó esemény történt, ami igazából nem ért minket váratlanul: Les ideiglenes befogadói elvéreztek, s úgy döntöttek, hogy Les már nem megy tőlük sehová, minden csibészségét igyekeznek a jövőben orvosolni, beíratkoznak kutyaiskolába, felszerelik a villanypásztort, de Les marad. Így ennek a szálkás tacskónak rohamos gyorsasággal ért révbe az élete. Mátééknak köszönjük, hogy ez így alakulhatott, Adriennek pedig az ügyintézést, segítséget!

Mi köti össze Sánta Ferencet Fekete Istvánnal? A Tacskó Fajtamentés jótékonysági könyvakciója!

Az előző, közel 450 kötetet felvonultató jótékonysági liciten jópár könyv került új tulajdonoshoz, a befolyó közel 40.000 Ft-ot pedig a tacskó fajtamentés kapta meg működési költségeinek finanszírozására. A maradék lista kiegészült, hagyatékból további értékes olvasnivalók érkeztek, így most már 900 alkotást kínálunk kedvező feltételekkel, az érdeklődő által meghatározható adományért cserébe. A támogatott most is a tacskó fajtamentés, reményeink szerint a kölcsönös haszon szellemében több tucat mű vándorolhat majd új helyére.

A második jótékonysági könyvlicitünk 2011. május 31-ig tart. Eddig lehet igényelni a táblázatba rendezett szerzőt, címet, kiadót, kiadási évet és állapotot tartalmazó listát a futrinka2011@gmail.com e-mail címen, s jelezni, ha valaki valamelyik alkotásra igényt tart. Az első jelentkező nyeri meg a kiválasztott művet, így érdemes sietni.

Úgy gondoljuk, hogy a befolyó összeg tervezett felhasználásától függetlenül is vonzó lehet ez az ajánlatunk azok számára, akik szeretnek olvasni, s könyvtárukat antikváriumokból bővítik, fejlesztgetik. Ez az alkalom vissza nem térőnek mondható, mivel 2011. május 31. után már antikváriumok felé igyekszünk értékesíteni a felajánlott könyvadományt, hiszen tartósan tárolni ennyi könyvet sajnos nem tudunk, viszont minden forintra szükségünk van, hogy kutyáink állatorvosi költségeit, szállítását, ellátását finanszírozni tudjuk. Kérünk minden olvasót, hogy ha teheti, tájékoztassa "nem kutyás" ismerőseit is, hiszen itt most tényleg nem örökbefogadásra váró kutyákkal "házalunk".

Hisszük, hogy a jótékonysági könyvakcióval mindenki jól járhat. Segítsetek nekünk ebben!

Szemtelenül jó hét, avagy nem csak a szemesnek áll a világ! (16. hét)

A beszámolók kicsit megint háttérbe szorultak, de természetesen nem felejtődtek el, hiszen fontos, hogy minden körülöttünk zajló eseményről átláthatóan tájékoztatást adjuk, illetve nekünk is jó vissza-visszanézni hónapok távlatából, hogy mivel is töltöttük az első igazán jó idővel kecsegtető hónapjait a 2011-es évnek.

Az örökbefogadó napról, illetve a kutyás teljesítménytúráról már külön bejegyzésben beszámoltunk, így ezeket nem ismételném, de a lényeg: mindkettő ehhez a beszámolóhoz tartozik, ezek határozták meg a készülődés irányát a kutyák ügyeinek vitele mellett.

A héten kettő szemproblémás kutyánk is gazdához költözött.

Grit, az Illatos útról mentett félszemű, hosszú szőrű tacskó keverék kan a Balatonfelvidékre tette át a székhelyét. Zsininek köszönöm a fuvarban nyújtott segítségét!

Pickle, az alig-alig látó is elhagyta ideiglenes befogadóját, Petrát, hogy új életet kezdjen egy csinos fekete-cser tacskó lány oldalán. Szerencsére a kezdeti nehézségeket leküzdve sikerült beilleszkednie, de a szemproblémáin túl epilepsziás rohamok is jelentkeztek nála, így most már gyógyszert is szed. Ennek ellenére Pickle végre igazán boldog lehet. Petrának hálásan köszönöm, hogy Pickle minden hisztije ellenére náluk vészelhette át a gazdára találásáig eltelt időszakot.

Szintén örökbefogadásra került Tündi, akit ideiglenes befogadói tartottak meg, így számára nem jelentett változást a papírmunka, maradt, ahol volt.

A nagy örökbeadások mellett is érkezett egy új kutyánk, akitől családja volt kénytelen megválni összeférhetetlensége miatt. Les már eleve oltva, ivartalanítva, chipezve került hozzánk, amiért hálásak vagyunk az amúgy őt is befogadó korábbi családjának. Nem nagyon volt egyéb választási lehetőségük, tényleg segíteni akartak Lesnek, de be kellett látniuk, hogy nem az ő falkájuk lesz a tökéletes számára. Szerencsére Les ideiglenes befogadóhoz kerülhetett, ahol viszonylag hamar sikerült feloldódnia és elrabolnia a háziak szívét.

Kreatív Petra, a segítőnk

Petra neve egyesületi berkekben már-már egy új dimenziót, egy felettes létezőt takar, hiszen ő az a segítőnk, aki kirángatot minket a .doc-ban szerkesztett plakátok világából, aki kreativitásával és tehetségével új lendületet adott, aki ötletel, dolgozik, s ezáltal leszünk mi is kívánatosabbak, szebbek, a modern felhasználók számára is befogadhatóak, profik.

Mindezt teszi a mi "Kreatív" Petránk ingyen és a saját szabadideje terhére, önkéntesen úgy is, hogy sokszor a saját át nem gondolt kéréseink miatt kell az első tervezeteket átdolgoznia, módosítania.

Neki köszönhetjük a nagy sikert aratott határidőnaplónk dizájnját is, Kytice-Krisztánkkal együtt éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy igényes, ízléses és tényleg használható legyen a végeredmény.

Petrával tervezgetünk néhány "támogatói" pólót is, hogy legyen mivel megköszönnünk az adományokat. Lesz belőle tacskós és kevésbé tacskós, csak egyszerűen egyedi, vicces is.

Szóval Petra egy igazi kincs. Ha valaki ilyet keres esküvői vagy egyéb meghívó terv elkészítéséhez, honlap dizájnoláshoz, cége vagy kennele szórólapjának elkészítéséhez vagy bármihez, őt tényleg nyugodt szívvel ajánlhatjuk.

Vitéz Petra elérhetőségei a blogján megtalálhatók: http://frus.freeblog.hu/

Befogadnád Bodrit és Picurt?

Nincs annál rosszabb érzés, amikor az ember elkerülhetetlenül tart valahová és az utolsó gondolatai is az, hogy a saját, szeretett állatainak megfelelő ellátást találjon. Ilyenkor az ember nem nagyon tud tárgyilagos maradni, hiszen akár ő is kerülhet hasonló helyzetbe, amikor meg kell válnia attól, akit szeret, s meg kell bíznia valakiben, akit nem is ismer azért, hogy a szeme fényei sorsát megfelelő irányba tudhassa.

Bodri és Picur (nem viccelek, ez a nevük) négy éves testvérpár, akiknek a gazdája szívműtét miatti kórházba vonulása miatt keresnek megbízható, új otthont. Mindketten barátságosak, egymással éltek együtt, kertes házban is tarthatók, természetesen bejárással.

Egyesületünknek jelenleg még a fajtatiszta kutyák fajtamentésen belüli elhelyezésére sincs helye, de ha valaki be tudná őket fogadni ideiglenesen, akkor gondoskodnánk róluk, oltásukat, chipjüket, ivartalanításukat finanszíroznánk és gazdát is keresnénk számukra, csak kellene egy hely. Lehetőleg kertesház és nem feltétlenül kell együtt költözniük. Akár 3 hét is segítség lehet. Jövő hét hétfőig megoldást kell találni számukra.

info@futrinkautca.hu

Kutyás teljesítménytúra azaz Kutyával a Bakonyba 2011

A húsvéti hétvége szombati  napján, miközben a csapat nagyobbik része a budapesti örökbefogadó napon menedzselte a kutyáinkat, mi az egyik saját kutyánkkal és egy tárnoki ebzettel felkerekedtünk, hogy részt vegyünk a szám szerint negyedik, hivatalos teljesítménytúrán, amelyet az tesz különlegessé, hogy ez egy szervezetten kutyás teljesítménytúra, így a kétlábúak mellett a négylábú védencek is bizton számíthatnak a kellemes gyaloglás mellett a számukra biztosított ivóvízre az állomásokon és némi energiapótló jutalomfalatra is.

Most már egyre többen vagyunk a "rendszeres túrázók" között, s bár mulatságos, hogy a gazdik nevét nem tudjuk, de a kutyákét biztosan mondjuk, amint felbukkan valamelyikük. Hogy mi a titka? Hogy csodálatos helyen rendezik - Kislőd mindig az indulóállomás és évről évre egyre több kislődi csatlakozik a saját kutyájával vagy akár kutya nélkül, hogy legyalogolja a közel 15 km-es távot, ami a helyiek érdeklődését, elkötelezettségét is bizonyítja, enélkül pedig nem működhet egyetlen rendezvény sem - az nem kérdés, az út pedig csodálatos helyeken vezet. Páratlan években az úrkúti oldalon vezet az út, páros években a lankásabb csurgókúti oldalon lehet barangolni - itt bőven van lehetőség a kutyáknak a pancsolásra is, úgyhogy a vízimádó kutyák gazdái már most jegyezzék elő maguknak ezt a kirándulást.

Úgy volt, hogy Eszkuláp és Pikszis is jönnek velünk, mint két ex-futrinkás ex-tacskó mentvény, de Eszki kocsival nem bírta volna sajnos a hirtelen jött nagy meleget, s Pikszis izületei sem alkalmasak már nagyobb távok megtételére, igaz, hogy soha nem is volt egyetlen izülete sem rendben. Így maradt az ex-futrinkás, ámde nem tacskós Tipegünk, illetve választottunk mellé a tárnoki kennelsorról egy látens tacskót, aki nem a tacskó fajtamentés gondozásában van, hanem bár senki nem gondolná, de magyar vizsla. (Annyit kell tudni ehhez, hogy az Egyesületen belül a négy tevékenységi csoport védencei "elkülönülnek", természetesen mindegyikért felelősséget vállalunk, gondozzuk, ellátjuk őket, de döntéshozatalilag és elszámolásilag az érintett csoport a felelős. Airát pedig a magyar vizsla fajtamentés külföldi partnere választotta ki szimpátia alapon az Illatos úton tett látogatás alkalmával, így szabadulhatott. Tacskó azért biztosan van benne.) Számára fontos volt ez a kirándulás, hiszen így többet tudhattunk meg róla, mint a kennelsoron. Kiderült, hogy tökéletesen megbízható, hogy nagyon figyelmes, hogy egy bújós, barátságos, nagyon szerethető és aktív kutya, aki mindenkivel és mindennel kompatiblis, s aki bár túl sokat nem tapasztalhatott korábbi életében, de a kezdeti ijedelmet mindig felülírja a kiváncsiság és alig telik el pár perc, bármilyen környezetben magabiztosan mozog.

Összefutottunk egy ex-futrinkás tacskóval, Zuzuval is.

A túra végén a már szintén szokásosnak mondható pizzázás következett a helyi pizzériában, majd hazaautóztunk, közben pedig igyekeztem kideríteni, hogy mi történt az örökbefogadó napon... Nagyon-nagyon nehéz volt Airát egy ilyen intenzív nap után visszatenni a kennelbe, úgyhogy őszintén remélem és kívánom, hogy már ne kelljen sokat várnia, s elutazhasson.

A kutyás teljesítménytúrát az ajkai természetjárók szervezték, az ötletgazda az édesanyám, aki felülmúlhatatlan és lendületes még így, hatvanon túl is. Büszke vagyok rá. Nagyon.

Tacskó a lábad alatt? Lábtörlővel köszönjük meg a támogatást!

A tacskó fajtamentés adományokból tud működni, állami támogatást egyetlen állatvédő szervezet sem kap. Mindent megteszünk, hogy önkénteseket toborozzunk védenceink fuvarozásához, állatorvosi látogatásainak bonyolításához, szeretgetéséhez, ideiglenes befogadásához és minden egyéb tennivalóhoz. Természetesen semmi sem oldható meg pénz nélkül, mi sem tudunk mosollyal és szeretettel fizetni a panzióztatásért, az állatorvosi beavatkozásokért, az élelemért, szállításért, kiváltásért stb. Ehhez számítunk mindenki segítségére, de hiába hangsúlyozzuk, hogy mennyire sokat jelent minden apró figyelmesség, segítség, talán mégsem mindig jut el minden segítőhöz az üzenet, hiába is igyekszünk.

Ezért is találtuk ki azt, hogy ajándékot adunk azoknak, akik támogatják a munkánkat, hiszen így legalább e-mailben köszönetet tudunk mondani, illetve egy kis figyelmességgel megjelenünk az adakozó otthonában. Erről szól a mostani, speciális, kézzel készített lábtörlő ajándékunk is. Ráadásul ezzel nem csak köszönetet mondunk, hanem az ajándéktárgyak megrendelésével egy fogyatékkal élő emberek számára munkalehetőséget biztosító, ajkai alapítványt is támogatunk, támogattunk, akik a saját kezükkel szőtték meg a lábtörlőket (nem gépiszövés, így nem tökéletesen egyenletes, viszont mindegyik egyedi), s varrták rá a tacskó motívumot. Megrendelésre készítenek ágytakarókat patchwork technikával és mindenféle szőnyegeket, ha valaki esetleg nem tacskós lábtörlőre vágyna... Nekik minden megrendelés sokat jelent, hiszen ezek a lehetőségek teremtik meg azt, hogy számukra is adódjon munkalehetőség, emberi életet élhessenek.

A Molnár Gábor Műhely Alapítvány honlapja megtekinthető itt: http://www.mgmalapitvany.hu/

Ha pedig valaki szeretne egy ilyen különleges, kereskedelmi forgalomban biztosan nem kapható lábtörlőhöz jutni...

Egy lábtörlő ajánlott küldeményként történő postázása 810 Ft-ba kerül.

Az alpesi tacskókopó - hihetetlen, de nekünk is volt egy!

A hétköznapi ember szemébe egy vidéki tacskó-roti mixnek tűnik az alpesi tacskókopó, de ez a kutya több vagy méginkább más, mint egy őrző-védő és egy vadászkutya keveréke, hiszen a tacskókopók robosztusak, lendületesek és karakteresek, s nem utolsó sorban vadászkutyák. A hannoveri és a bajor véreb mellett ezt a fajtát 1932-ben ismerték el a harmadik véreb fajtának, származási országának Ausztriát elfogadva. Annak ellenére elsősorban vadászkutyaként tartott, hogy megbízható, nyugodt és barátságos kutya, a munkán kívül kellemes lakótárs, akivel minden egyéb tevékenység közben jól érezheti magát az ember, hiszen szívesen tartózkodik gazdája közelében. Hiába egy szerethető és nem tipikusan nehezen kezelhető fajta, mégsem örvend túl nagy népszerűségnek: hazánkban alig pár tucat található belőlük.

Nekünk is volt egy... A Magyar Vizsla Fajtamentő Csoport gondozásában. Most pedig várom a döbbent csendet, a kérdőjeleket... De mindenki azt hitte, hogy ő "csak" egy keverék. Pedig két gyepmesteri telepet is megjárt, mégsem emelte fel senki a fülét. Megvallom: mi is sokáig csak viccelődtünk ezzel az alpesi tacskókopó vonallal... Viszont a tetoválás mindent elárult, hogy úgy mondjam, Lucky-Mazsi ki tudott lépni inkognitójából. Merthogy ő egy igazi, egy vérbeli alpesi tacskókopó, aki mostanra már ivartalanítva és boldogan egy másik országban él, ahová még akkor ígértük, amikor nem hitte senki különlegesnek, herceginek, csak egy egyszerű, jellegtelen keveréknek.

Mégis fontos, hogy tudjunk arról, hogy van egy ilyen fajta, mégha nem is ismert. Mert tanulni soha nem késő és mert belefuthatunk máshol, máskor egy ilyen kutyába. Jelenleg is legalább kettő szuka kutyát keres az eredeti gazdája. Lucky-Mazsit nem kereste senki.