Melyik az igazi? (Vértes Luca, tenyésztő - www.idesuss-kennel.hu)

A képen Idesüss Amálka látható.

Sokan kérdezik rendszeresen trimmelt szálkásaimat látva, hogy most akkor melyik az igazi szálkás szőrű tacskó? Ez, vagy az a másik féle, aminek nagy haja van, és a testén is bozontos szőrtakarót visel? Ilyenkor elkezdem magyarázni a szálkás szőr mibenlétét, mitől is szálkás egy szálkás tacskó.

Először is arról kell beszélnünk, hogy mi is a trimmelés? Tehát: ez egy kutyakozmetikai eljárás, amivel bizonyos fajták (terrierek, schnauzerek, tacskók) szőrét rendben tartjuk, megőrizve annak kívánatos struktúráját. A megérett szőrt kézzel, vagy trimmelőkés, -ujj segítségével eltávolítjuk, kitépjük. Ez a kutya számára legfeljebb kellemetlen, a kitépett szőr már olyan állapotban van ilyenkor, hogy a legkisebb húzás hatására kijön, nem hasonlatos arra, amikor a mi hajunkat tépi valaki. Persze a kutyák között is van egyéni érzékenység, vannak kényesebb egyedek, akiknek valóban fáj a haj…de a legtöbbnek nem okoz nagyobb gondot, mintha fésülnénk őket, egyetlen, nem elhanyagolható szempontot kivéve, hogy a trimmelés nem kevés időt vesz igénybe. No, ezt viszont már nehezményezik is a kis örökmozgók, de ez nem más mint a személyes szabadság korlátozásának nehezményezése, azaz az unalom. Egy tacskó trimmelése egy-három órát vesz igénybe, attól függően, hogy mennyire ideális típusú, milyen érettségű szőrrel rendelkezik. Szemben a géppel történő nyírással, amivel fél óra alatt végezni lehet. Na de az eredmény magáért beszél. A gépelést követően a kutyának van esélye rá, hogy sose nyerje többet vissza „munkaruháját”, egyre selymesebb, fénytelenebb, elállóbb, a környezeti hatásokkal szemben hasznavehetetlen bunda alakul ki.

Persze vannak esetek, amikor mégis ez az eljárás a kívánatos, hiszen például nyomorúságos körülmények közül mentett, vagy beteg kutyát nem érdemes kitenni, egy ilyen több órán át tartó macerának, ami szoktatás hiányában valóban stresszt jelent egy kutyának. Mert természetesen a kis tacskókat már kölyökkoruktól szoktatni kell a trimmeléshez. Sok esetben a tenyésztő már a hét-nyolc hetes kölyköket is megtrimmeli, ilyenkor kezdik el leváltani első baba-bundájukat a kicsik. Így tanulják a kozmetikai asztalon való helyes viselkedést, rájönnek, hogy ott ugyan nincs helye játéknak, de sok simogatásban van részük miközben a kozmetikus elfogadtatja velük, hogy át kell engedniük magukat a szelíd erőszaknak. Meg kell engedniük, hogy a fejüket fogja, vagy hogy a bőrüket kifeszítse a szakember, hogy ellen tartson a szőr húzásának. Kicsit nyugton kell maradni, ami nem könnyű. Utána pedig következik a JÁTÉK! Eleinte csak pár percet kell az asztalon tölteni, majd az idő egyre nő, míg a végén akár az egész, több órán át tartó procedúrát is szépen tűri a kutya. A végén a jutalom sose maradhat el!

Már egy pár hetes kölykön is elég megbízhatóan látható, hogy felnőtt korában miféle szőrtípussal fog rendelkezni. A kívánatos az, ha a szőr a kifejlett állaton durva tapintású, semmiképpen nem selymes, a test körvonalát nem torzító, azt jól fedő takarót képez. A fejtetőn ideális, ha a szőr nem puha, bár nem képez olyan páncélt, mint mondjuk a háton. Sok kutyánál tapasztalható, hogy a fejtetőn teljesen más struktúrájú, lágyabb, vékonyabb szálú szőr nő, ez a fajta kialakításában szerepet játszó dandie dinmont terrier öröksége, melynek fején komoly „szőrbúra” található, kicsit hasonlatos egy uszkár bóbitájához. Ezzel akkor szembesülünk leginkább, mikor egy tacskót megtrimmelünk. A fiatal kutyák fején ilyenkor szép kopasz csík, netalántán folt formájában láthatjuk az örökséget, mivel ilyenkor nincs a fejen sem aljszőr, sem pedig folyamatosan érő fedőszőr sem. Nem kell megijedni, a kutya feje egy-két hét alatt vissza szőrösödik, de ezen csak a gyakori „hajtépés” segít. Minél többször van trimmelve a fej annál jobban erősödik a szőr. Végül pedig kinőheti a kopaszságot a tacskó.

Általánosságban elmondható, hogy a fiatal tacskót érdemes kb. két havonta kozmetikushoz vinni –vagy kis gyakorlás után otthon nekiesni- hogy erősödjön a szőre, testén és fején egyaránt kialakuljon jellegzetes szálkás kabátja.

Most pedig rátérhetünk a lényegre. A pofaszőrre. A szálkás tacskó „védjegye” a szakáll és a bajusz. No meg a szemöldök. Persze nem várunk tőlük schnauzerre emlékeztető, földig érő, szélben lobogó szőrszerkezetet, ez nem is lenne ideális, hiszen a pofaszőrzet sem lehet túl puha, ott is kívánatos a viszonylagos keménység. A pofaszőrök hiánya, tehát amikor a fej formáját teljes egészében látni engedő, rövid szőr nő az arcorri részen, a standard szerint is hiba. Itt jegyzem meg, hogy meglehetősen gyakran születik szálkás szőrű tacskó almokban ilyen simaszőrű kiskutya, aki sosem fog rendelkezni a jellegzetes szigorú, bájos arckifejezéssel. Ezek a kölykök nehezen különböztethetők meg fiatal korukban azoktól a társaiktól, akik viszont ellenálló, kevés kozmetikázást igénylő, kőkemény szőrtakarót viselők lesznek, bár jóval később kezdenek el kiszőrösödi, mint bozontosabb, kozmetikázás tekintetében igényesebb társaik.

A képen Idesüss Bibe látható.

A szálkás szőrű tacskó lábain is kisé hosszabb szőrt visel, mint a testén, de az is eltérő lehet egyedenként, hogy ez egy valódi csizmává fejlődik-e, vagy csak amolyan sportzokni jelleget ölt.
Egyszóval az igazi szálkás szőrű tacskó ilyen is és olyan is. Ebben is rejlik nagyszerűsége, hogy ha akarom hobó, ha akarom elegáns. A gyakran látható, égnek álló hajú, rasztás, bozontos testű tacskó nem más fajta, csak nem szokott túl gyakran kozmetikushoz látogatni. Azt persze tudni kell, hogy abban az esetben, ha a hobót választjuk, tudomásul kell venni, hogy sokkal több szőr kerül majd a szőnyegre, sokkal több bogánccsal kell majd megküzdenünk, és a sár is makacsabban beveszi magát a bundába. Egy rendszeresen trimmelt tacskó szőre nem hullik, csak esős időben igényel napi tisztítást. A trimmelések közti időben szinte csak az önfeledt erdei séták során összeszedett bogáncsokat kell a szőréből eltávolítani.
Ez alól csak a kiállításokat látogató szálkások kivételek. De erről majd egy következő írásban számolok be….

Egy nem megfelelően "karbantartott" szálkás szőrű tacskó: mentvényünk, Liszka.