Csodák pedig vannak. Ha hiszünk bennük, talán annyira nem is lepődünk meg, amikor megtörténnek.Minden egy februári napon kezdődött….akkor megváltozott Bodza és az én életem is, visszafordíthatatlanul.
Miután első kutyám meghalt, megfogadtam a következő társamat menhelyről fogom elhozni, hogy így is megmentsek egy életet. A gondolatot tett követte, elkezdtem böngészni a menhelyek honlapjait. Szentendrén lakom, kézenfekvő volt, hogy megnézem a városban működő menhelyet is, és az ő honlapjukon bukkantam Bodzára. Igazából a szeme fogott meg, sok leírás nem volt a kutyáról, de szinte rögtön hívtam a megadott számot és meg is beszéltem egy másnapi találkozót. Az éjszakám izgalommal telt, boldog voltam, kicsit féltem is, mit fog hozzám szólni a kiválasztottam. Másnap reggel mindenféle hasznosnak ítélt holmival felszerelkezve megjelentem a menhelyen, ahol döbbenetes látvány fogadott. Bodza nem bírt járni, az egész hátsó része béna volt, lényegében maga alá vizelt és ürített, úgy kúszott, mint egy fóka, sebes volt a hasa, a lába. Érdeklődésemre kiderült, hogy már altatni akarták előző gazdái, mert nem vállalták fel a gyógykezelés költségeit. A kutyánál tacskóbénulást állapítottak meg (porckorongsérv), de ennek egy a menhelyen dolgozó lány fültanúja volt, és elhozta tőlük, mondván adjanak neki még egy utolsó esélyt. Megvizsgálta őt másik orvos is, aki szerint porckorongsérv kizárva, lehet, hogy „csak” felcsavarodott egy szögesdrótra……..én csak álltam, hallgattam, közben néztük egymást Bodzával, és láttam a szemében az élni akarást, a reményt, nem hagyhattam ott. Bebugyoláltam a pokrócba, amit vittem és hazasétáltam vele, közben végig beszéltem hozzá, hogy: Meg fogsz gyógyulni, most már nem lesz semmi baj! Mikor hazaértem férjem azzal fogadott, hogy nem vagyok normális, olyan kutyát hozok haza, akinek napjai vannak hátra. Ránéztem és azt mondtam neki: Meg fog gyógyulni!
A gyógyulás nem volt rövid. Látta több orvos, kapott homeopátiás kezelést, speciális tápot, minden nap masszíroztam. Hetekig csak úgy bírt menni, hogy a hasa alá csavartam egy törölközőt és azzal tartottam. Aztán egy nap, amikor a táljába tettem a vacsorát, felállt. Megállt a négy lábán és tett pár lépést, kicsit kacsázva, de magától! Utána hétről hétre jobb lett az állapota, kifényesedett a szőre, kezdett magára találni, az egész személyisége megváltozott.
Következő lépésként meglátogattuk a kutyakozmetikust, és sikerült kiolvasni a füléből a tetoválási számot. Kis nyomozással, amiben sokat segítettek fórumos barátaim is, megtaláltam a tenyésztőjét, akit meg is látogattunk, megkaptam törzskönyvének másolatát és egy kölyökkori fotót is.
Gondos ápolás, gyógykezelés után, ami több hónap volt, Bodza ma már egy tacsihoz méltóan igazi szeretetgombóc, puszilkodós tündér, aki ma már úgy szalad a négy lábán, hogy alig lehet utolérni, imád csatangolni erdőn, mezőn, éli boldog kutyaéletét és a család kedvence lett, vele indult el a szálkástacskó szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése