Dos bácsit a váci gyepmesteri telepről vettük át. A tíz év körüli tacskót bénultan találták Gödön, a Duna partján. A váci állatvédő lányok azonnal szóltak, így meg tudtuk szervezni a kutya átvételét és állatkórházi elhelyezését. Mokaficeknek ezúton is köszönöm, hogy azonnal ugrott és elhozta Dost a telepről.Dos bácsi a hátsó testfelét nem érezte, széklet és vizelet ürítése nem volt akaratlagos. A röntgen alapján annak érdekében, hogy a kutyának elvi esélye legalább legyen a teljes gyógyulásra, mielőbbi műtét mellett döntöttünk - a másik opció az altatás lett volna. Természetesnek tartottuk, hogy kap egy esélyt a normális életre, az élet lehetőségét pénzügyi megfontolások - amennyiben az érintett kutya már a gondozásunkba kerül - nem írhatják felül. A műtét sikeres volt, az orvos bizakodóan nyilatkozott a prognózisról. Mi is hittük, hinni akartuk, hogy innentől minden jobb lesz és Dos bácsinak néhány békés évet még rendelt a sors.
Nem így történt. Dos másnap reggelre feladta a küzdelmet, öreg teste örökre megpihent. A kutya, akinek nevét a tulajdonjog fenntartására való vicces utalás miatt választottam - a dos a római jogban hozományt jelentett, ha a házasság nem jött létre vagy a férj hibájából megszűnt, a hozományt vissza kellett adni - minket "viccelt" meg.
Dos, őszintén sajnálom, hogy csak ennyi és így adatott tőlünk. Nem így terveztük, gondolom, hogy te sem. Az élet sajnos azonban véges. Nem kellett volna ilyen helyzetbe kerülnöd, öreg napjaidra. Sajnálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése