Dos - nem mindenkinek adatik meg a boldogság

Dos bácsit a váci gyepmesteri telepről vettük át. A tíz év körüli tacskót bénultan találták Gödön, a Duna partján. A váci állatvédő lányok azonnal szóltak, így meg tudtuk szervezni a kutya átvételét és állatkórházi elhelyezését. Mokaficeknek ezúton is köszönöm, hogy azonnal ugrott és elhozta Dost a telepről.

Dos bácsi a hátsó testfelét nem érezte, széklet és vizelet ürítése nem volt akaratlagos. A röntgen alapján annak érdekében, hogy a kutyának elvi esélye legalább legyen a teljes gyógyulásra, mielőbbi műtét mellett döntöttünk - a másik opció az altatás lett volna. Természetesnek tartottuk, hogy kap egy esélyt a normális életre, az élet lehetőségét pénzügyi megfontolások - amennyiben az érintett kutya már a gondozásunkba kerül - nem írhatják felül. A műtét sikeres volt, az orvos bizakodóan nyilatkozott a prognózisról. Mi is hittük, hinni akartuk, hogy innentől minden jobb lesz és Dos bácsinak néhány békés évet még rendelt a sors.

Nem így történt. Dos másnap reggelre feladta a küzdelmet, öreg teste örökre megpihent. A kutya, akinek nevét a tulajdonjog fenntartására való vicces utalás miatt választottam - a dos a római jogban hozományt jelentett, ha a házasság nem jött létre vagy a férj hibájából megszűnt, a hozományt vissza kellett adni - minket "viccelt" meg.

Dos, őszintén sajnálom, hogy csak ennyi és így adatott tőlünk. Nem így terveztük, gondolom, hogy te sem. Az élet sajnos azonban véges. Nem kellett volna ilyen helyzetbe kerülnöd, öreg napjaidra. Sajnálom.

A harmadik sparhelt lábú hét

A harmadik mesebeli hét a kettes szám bűvkörében telt. Két védencünket ivartalaníttatuk és kettőt adtunk örökbe.

Egyesületünk rendkívül fontosnak tartja, hogy a kikerülő kutyákat csak ivartalanítva adja örökbe. Tesszük ezt azért, mert így is rengeteg a megmentésre váró kutya, de az emberek még mindig el-elcsábulnak vagy csak ál-érzelmi vonalon (legyen a kutyánknak kölyke) vagy félrevezetés áldozataként (a kutyának egyszer szülnie kell) vagy anyagi haszonszerzés célzatával (a kiskutyákból befolyó összeg nagy úr) és mert az ivartalanítással a daganatos megbetegedésének esélyét csökkenthetjük, nem is beszélve a szukáknál az egyéb hormonális és ivarszervi problémákról.

Az állatorvosi költségek előteremtése viszont nagyon nagy terhet ró ránk, s bár mindenféle módon próbálunk pénzhez jutni, de a jelen állás szerint a tacskó kassza mínuszban van és még nincs minden tartozása rendezve az állatorvosok felé. Ezért kérjük, hogy aki teheti, akár havonta egy-egy kisebb összeggel segítse munkánkat vagy esetileg egy-egy kutya orvosi költségeihez hozzájárulva.

A drámai felvezetés után illő elárulnom, hogy kikről is szólt a hét leginkább. Ofélia és Jamina átestek az ivartalanításon. Oféliát megviselte a műtét, de Jamina szerencsére jól ébredt, így nem okozott számára gondot, hogy a műtétet követően egyből végleges otthonába fuvaroztuk őt. Sikeresen munkálkodott a múlt heti Récsei Center Fressnapf Áruházában megtartott bemutatkozó napunkon, mert ott szerettek bele a gazdik és már tűkön ülve várták. Jamina szerencsés volt, nem kellett sok időt töltenie a tárnoki kennelben Vilike mellett és nagyon jó helyre került.

Szintén gazdit hozott a harmadik hét az elmúlt év egyik legutolsó mentett ebének, Habrának. A gyömrői telepről elhozott, jó idegrendszerű és rendkívül kiegyensúlyzott, vidám pöttöm belvárosi lánykaként éli tovább életét. Anna, az ideiglenes befogadó jóvoltából Habra már mint a lakáséletre maximálisan felkészült versenyző jelentkezhetett az érdeklődő hívásokra és sikerrel járt. Az örökbefogadást több közös séta előzte meg, ahol egyértelművé vált a szerelem az új gazdi és Habra részéről.

A 2010-es év második hete - tacskós szemmel

Gyorsan repülnek a napok, s a gyakorlatban megvalósítandó dolgok miatt az írásos beszámoló kicsit megcsúszott. Ezért elnézését kérem mindenkinek, aki minden hét elején rápillant a blogra, hogy meg tudja: mi történt a Futrinka Egyesület tacskó fajtamentésének háza táján.

Röviden az egyenlege a második hétnek: egy új kutya, három ivartalanítás. Kicsit bővebben kifejtve, a gondozásunkba került a hatvani gyepmesteri telepről Hetti, a fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó szuka. A fuvarjában Ciha örökbefogadói segítettek, amiért ezúton is nagy köszönet! Az egyik legnehezebb része a mentési munkának a helyek és a pénz előteremtése mellett a megfelelő fuvarkapacitás előteremtése, különösen, hogy pld. gyepmesteri telepekre jellemzően nyitvatartási időben lehet csak érkezni, viszont ez az idő meg nagyon szeret egybe esni az ember munkaidejével... A lényeg a lényeg: Hetti most már a gondozásunkban van és rögtön át is esett az ivartalanításon, hogy innentől tényleg csak gazdát kelljen keresnie. Reméljük, hogy nem kell sokáig várnia az igazira.

Még két kutyánk látogatta meg az orvost ivartalanítási célzattal: Mieza, akit ugyan tacskóként kaptunk, de valójában egy csivava-tacskó mix, illetve Liszka, akit a pápai állatvédőktől vettünk át. Liszka a műtétet követően ideiglenes befogadóhoz költözött, ahol igyekszik elsajátítani, hogy mi is egy kutya tennivalója a lakásban, ha korábban kertben élt, illetve a macskákkal való viszony rendezése is folyamatban van.

Sokan kérdezik, hogy lehet ennyi tacskó keverék is a fajtamentés gondozásába és miért van az, hogy nem segítünk minden tacskó keveréknek akkor, ha már úgyis segítünk néhánynak. A válasz egyrészt egyszerű, másrészt bonyolult. Mondhatnám, hogy mi is emberek vagyunk és bár fajtamentésről van szó, ahol a fajtatiszta kutyáknak egyértelmű prioritása kell, hogy legyen, mi is elcsábulunk egy-egy típusos tacskó keverék láttán, különösen, ha tudjuk, hogy az élete veszélyben van. De nem ez a legjellemzőbb, bár ilyen esetre is van példa. Sajnos a tacskók a köztudatban nem annyira a fajta standardjéhez, mint az általános képhez igazodnak, így amikor bejelentést kapunk egy bajban lévő tacskóról, bizton számíthatunk rá, hogy az esetek nagy többségében nem fajtatiszta, hanem tacskó ősökkel is rendelkező kutyát kapunk. Ha lehet, kérünk előzetesen képet, legalább egy mmst, de erre sincs mindig lehetőség és a döntések jelentős részét azonnal kell tudni meghozni úgy, hogy a kutya lehet fajtatiszta is. Ez talán nem a fajtamentés hibája, de annak szükségességét mindenképpen hangsúlyozza, hogy a tacskóról kialakult vegyes képet elmozdítsuk a fajtatiszta és a keverék közötti különbségre nem értékbeli, hanem megjelenés és jellembeli különbségeit hangsúlyozva. Hisszük, hogy egy keverék is ugyanolyan jó kutya, mint egy fajtatiszta. (Nekem magamnak is két keverék kutyám van, nem annyira a saját választásom, mint a sors kezének közbeavatkozására, de egy percig sem bánom, hogy így alakult.) De ettől még nem minden kicsi, görbe lábú, nagy fülű kutya tacskó.

Bemutatkozik a Futrinka Egyesület

Egyesületünk nem csak tacskókat és tacskó keverékeket ment. Önkéntes szerveződésünk négy fajtamentő csoporttal és egy "alaptevékenységgel" rendelkezik; így adhatunk lehetőséget a sparhelt lábúak mellett a magyar vizsláknak, német dogoknak és spánieleknek, továbbá mindenféle egyéb keverék és fajtatiszta kutyának, leginkább olyanoknak, akik valami miatt kiemeltebben rászorulnak a segítségünkre, mert öregek, félősek, fogyatékosok vagy csak az átlag ember szemében csúnyák. Menhelyünk nincs, kutyáink többsége egy tárnoki kutyapanzióban bérelt kennelsorunkon található, illetve szerencsére vannak ideiglenes befogadóink is, bár nem túl sokan.

A Récsei Center Fressnapf Áruháza "nekünk gyűjt". Van egy konténerünk, amibe a vásárlók beletehetik az áruházban nekünk vett felajánlásaikat: tápot, konzervet, minden egyéb kutyás dolgot. Ennek a támogatásnak a keretében van lehetőségünk arra, hogy havonta-kéthavonta bemutatkozó-örökbefogadó napot tartsunk, ahová néhány aktuális védencünk is kilátogat, de felkeresnek minket korábbi örökbefogadóink is. Ezen a hétvégén egyesületünk gazdasági vezetőjének koordinálásával - köszönet gelen! - mind a két nap aktívan telhet. Száraztápot is gyűjtünk, mivel kinn Tárnokon a kutyákat prémiummal kevert alacsonyabb minőségű táppal és konzervvel etetjük. A mai napon már jópár zsák összegyűlt, de sajnos rendkívül gyorsan is fogy az élelem, így minden kis segítséget hálásan köszönünk.

A tacskó fajtamentést a szombati napon gazdikereső Zuzu képviselte, illetve kilátogatott a váci gyepmesteri telepről mentett Ciha, akit ideiglenes befogadói fogadtak örökbe (a rendezvényen írták alá az örökbefogadási nyilatkozatot), Nimfa, aki egy tenyészetből került a gondozásunkba, illetve Racsni, a Futrinka mosoly-arca, aki sérülten került hozzánk a paksi menhelyről. Az összegyűjtött táp - köszönjük!

A második napon Ofélia és Jamina jelennek majd meg tacskós kiküldöttként, talán még nem késő egy program módosításhoz: 10 óra és 15 óra között mindenkit szeretettel várunk a Récsei Center Fressnapf Áruházában.

Eltelt az 1. hét

Az új év valahogy még gyorsabban repül, mint a 2009-es. Egyszerűen mire az ember felpillant ezernyi teendőjéből, melynek természetesen részét képezik a tacskós dolgok mellett a saját magánéleti, illetve munkához kapcsolódó, továbbá egyéb kutyás ügyei is, már megint eltelt egy hét.

Persze most sem eseménytelenül.

A békéscsabai menhelyről átvettünk egy fiatal-felnőtt tacskó keverék szukát, Jaminát. Nagyon tündéri, hatalmas szemű, elragadó kiskutya, aki szeretne valaki mellett családi kutyaként elhelyezkedni. Oltva, ivartalanítva, chipezve adjuk őt örökbefogadóhoz, kizárólag benti tartással. Mivel jelenleg a kennelsorunk lakója, így ideiglenes befogadót is keresünk számára.

Habeo a héten átesett az ivartalanításon, majd nem sokára rá gazdához is költözött. Egy korábbi védencünk megüresedett helyére ment, mert Almaszósz, az Illatos útról mentett idős tacskó keverék szuka sajnos nem olyan régen távozott az élők sorából.

Almaszósz 2006-ban hagyhatta el a főváros gyepmesteri telepét. Akkoriban az, hogy egy kutya eljött onnan, még nem feltétlenül jelentette azt, hogy túl is éli, mivel tombolt a szopornyica a telepen. Azóta - az oltási protokoll bevezetésével/megváltoztatásával - ez a helyzet jelentősen javult. Almaszósz szerencsére nem kapta el a fertőzést és hajlott kora ellenére éveket tölthetett még szerető családban. Köszönjük ezt nekik és azt is, hogy Habeo is megtudhatja, hogy milyen boldog, gazdás kutyának lenni.

Bodza néni csodálatos gyógyulása (Légrády Kriszta, a gazdi írása -

Csodák pedig vannak. Ha hiszünk bennük, talán annyira nem is lepődünk meg, amikor megtörténnek.

Minden egy februári napon kezdődött….akkor megváltozott Bodza és az én életem is, visszafordíthatatlanul.

Miután első kutyám meghalt, megfogadtam a következő társamat menhelyről fogom elhozni, hogy így is megmentsek egy életet. A gondolatot tett követte, elkezdtem böngészni a menhelyek honlapjait. Szentendrén lakom, kézenfekvő volt, hogy megnézem a városban működő menhelyet is, és az ő honlapjukon bukkantam Bodzára. Igazából a szeme fogott meg, sok leírás nem volt a kutyáról, de szinte rögtön hívtam a megadott számot és meg is beszéltem egy másnapi találkozót. Az éjszakám izgalommal telt, boldog voltam, kicsit féltem is, mit fog hozzám szólni a kiválasztottam. Másnap reggel mindenféle hasznosnak ítélt holmival felszerelkezve megjelentem a menhelyen, ahol döbbenetes látvány fogadott. Bodza nem bírt járni, az egész hátsó része béna volt, lényegében maga alá vizelt és ürített, úgy kúszott, mint egy fóka, sebes volt a hasa, a lába. Érdeklődésemre kiderült, hogy már altatni akarták előző gazdái, mert nem vállalták fel a gyógykezelés költségeit. A kutyánál tacskóbénulást állapítottak meg (porckorongsérv), de ennek egy a menhelyen dolgozó lány fültanúja volt, és elhozta tőlük, mondván adjanak neki még egy utolsó esélyt. Megvizsgálta őt másik orvos is, aki szerint porckorongsérv kizárva, lehet, hogy „csak” felcsavarodott egy szögesdrótra……..én csak álltam, hallgattam, közben néztük egymást Bodzával, és láttam a szemében az élni akarást, a reményt, nem hagyhattam ott. Bebugyoláltam a pokrócba, amit vittem és hazasétáltam vele, közben végig beszéltem hozzá, hogy: Meg fogsz gyógyulni, most már nem lesz semmi baj! Mikor hazaértem férjem azzal fogadott, hogy nem vagyok normális, olyan kutyát hozok haza, akinek napjai vannak hátra. Ránéztem és azt mondtam neki: Meg fog gyógyulni!

A gyógyulás nem volt rövid. Látta több orvos, kapott homeopátiás kezelést, speciális tápot, minden nap masszíroztam. Hetekig csak úgy bírt menni, hogy a hasa alá csavartam egy törölközőt és azzal tartottam. Aztán egy nap, amikor a táljába tettem a vacsorát, felállt. Megállt a négy lábán és tett pár lépést, kicsit kacsázva, de magától! Utána hétről hétre jobb lett az állapota, kifényesedett a szőre, kezdett magára találni, az egész személyisége megváltozott.

Következő lépésként meglátogattuk a kutyakozmetikust, és sikerült kiolvasni a füléből a tetoválási számot. Kis nyomozással, amiben sokat segítettek fórumos barátaim is, megtaláltam a tenyésztőjét, akit meg is látogattunk, megkaptam törzskönyvének másolatát és egy kölyökkori fotót is.

Gondos ápolás, gyógykezelés után, ami több hónap volt, Bodza ma már egy tacsihoz méltóan igazi szeretetgombóc, puszilkodós tündér, aki ma már úgy szalad a négy lábán, hogy alig lehet utolérni, imád csatangolni erdőn, mezőn, éli boldog kutyaéletét és a család kedvence lett, vele indult el a szálkástacskó szerelem.

Melyik az igazi? (Vértes Luca, tenyésztő - www.idesuss-kennel.hu)

A képen Idesüss Amálka látható.

Sokan kérdezik rendszeresen trimmelt szálkásaimat látva, hogy most akkor melyik az igazi szálkás szőrű tacskó? Ez, vagy az a másik féle, aminek nagy haja van, és a testén is bozontos szőrtakarót visel? Ilyenkor elkezdem magyarázni a szálkás szőr mibenlétét, mitől is szálkás egy szálkás tacskó.

Először is arról kell beszélnünk, hogy mi is a trimmelés? Tehát: ez egy kutyakozmetikai eljárás, amivel bizonyos fajták (terrierek, schnauzerek, tacskók) szőrét rendben tartjuk, megőrizve annak kívánatos struktúráját. A megérett szőrt kézzel, vagy trimmelőkés, -ujj segítségével eltávolítjuk, kitépjük. Ez a kutya számára legfeljebb kellemetlen, a kitépett szőr már olyan állapotban van ilyenkor, hogy a legkisebb húzás hatására kijön, nem hasonlatos arra, amikor a mi hajunkat tépi valaki. Persze a kutyák között is van egyéni érzékenység, vannak kényesebb egyedek, akiknek valóban fáj a haj…de a legtöbbnek nem okoz nagyobb gondot, mintha fésülnénk őket, egyetlen, nem elhanyagolható szempontot kivéve, hogy a trimmelés nem kevés időt vesz igénybe. No, ezt viszont már nehezményezik is a kis örökmozgók, de ez nem más mint a személyes szabadság korlátozásának nehezményezése, azaz az unalom. Egy tacskó trimmelése egy-három órát vesz igénybe, attól függően, hogy mennyire ideális típusú, milyen érettségű szőrrel rendelkezik. Szemben a géppel történő nyírással, amivel fél óra alatt végezni lehet. Na de az eredmény magáért beszél. A gépelést követően a kutyának van esélye rá, hogy sose nyerje többet vissza „munkaruháját”, egyre selymesebb, fénytelenebb, elállóbb, a környezeti hatásokkal szemben hasznavehetetlen bunda alakul ki.

Persze vannak esetek, amikor mégis ez az eljárás a kívánatos, hiszen például nyomorúságos körülmények közül mentett, vagy beteg kutyát nem érdemes kitenni, egy ilyen több órán át tartó macerának, ami szoktatás hiányában valóban stresszt jelent egy kutyának. Mert természetesen a kis tacskókat már kölyökkoruktól szoktatni kell a trimmeléshez. Sok esetben a tenyésztő már a hét-nyolc hetes kölyköket is megtrimmeli, ilyenkor kezdik el leváltani első baba-bundájukat a kicsik. Így tanulják a kozmetikai asztalon való helyes viselkedést, rájönnek, hogy ott ugyan nincs helye játéknak, de sok simogatásban van részük miközben a kozmetikus elfogadtatja velük, hogy át kell engedniük magukat a szelíd erőszaknak. Meg kell engedniük, hogy a fejüket fogja, vagy hogy a bőrüket kifeszítse a szakember, hogy ellen tartson a szőr húzásának. Kicsit nyugton kell maradni, ami nem könnyű. Utána pedig következik a JÁTÉK! Eleinte csak pár percet kell az asztalon tölteni, majd az idő egyre nő, míg a végén akár az egész, több órán át tartó procedúrát is szépen tűri a kutya. A végén a jutalom sose maradhat el!

Már egy pár hetes kölykön is elég megbízhatóan látható, hogy felnőtt korában miféle szőrtípussal fog rendelkezni. A kívánatos az, ha a szőr a kifejlett állaton durva tapintású, semmiképpen nem selymes, a test körvonalát nem torzító, azt jól fedő takarót képez. A fejtetőn ideális, ha a szőr nem puha, bár nem képez olyan páncélt, mint mondjuk a háton. Sok kutyánál tapasztalható, hogy a fejtetőn teljesen más struktúrájú, lágyabb, vékonyabb szálú szőr nő, ez a fajta kialakításában szerepet játszó dandie dinmont terrier öröksége, melynek fején komoly „szőrbúra” található, kicsit hasonlatos egy uszkár bóbitájához. Ezzel akkor szembesülünk leginkább, mikor egy tacskót megtrimmelünk. A fiatal kutyák fején ilyenkor szép kopasz csík, netalántán folt formájában láthatjuk az örökséget, mivel ilyenkor nincs a fejen sem aljszőr, sem pedig folyamatosan érő fedőszőr sem. Nem kell megijedni, a kutya feje egy-két hét alatt vissza szőrösödik, de ezen csak a gyakori „hajtépés” segít. Minél többször van trimmelve a fej annál jobban erősödik a szőr. Végül pedig kinőheti a kopaszságot a tacskó.

Általánosságban elmondható, hogy a fiatal tacskót érdemes kb. két havonta kozmetikushoz vinni –vagy kis gyakorlás után otthon nekiesni- hogy erősödjön a szőre, testén és fején egyaránt kialakuljon jellegzetes szálkás kabátja.

Most pedig rátérhetünk a lényegre. A pofaszőrre. A szálkás tacskó „védjegye” a szakáll és a bajusz. No meg a szemöldök. Persze nem várunk tőlük schnauzerre emlékeztető, földig érő, szélben lobogó szőrszerkezetet, ez nem is lenne ideális, hiszen a pofaszőrzet sem lehet túl puha, ott is kívánatos a viszonylagos keménység. A pofaszőrök hiánya, tehát amikor a fej formáját teljes egészében látni engedő, rövid szőr nő az arcorri részen, a standard szerint is hiba. Itt jegyzem meg, hogy meglehetősen gyakran születik szálkás szőrű tacskó almokban ilyen simaszőrű kiskutya, aki sosem fog rendelkezni a jellegzetes szigorú, bájos arckifejezéssel. Ezek a kölykök nehezen különböztethetők meg fiatal korukban azoktól a társaiktól, akik viszont ellenálló, kevés kozmetikázást igénylő, kőkemény szőrtakarót viselők lesznek, bár jóval később kezdenek el kiszőrösödi, mint bozontosabb, kozmetikázás tekintetében igényesebb társaik.

A képen Idesüss Bibe látható.

A szálkás szőrű tacskó lábain is kisé hosszabb szőrt visel, mint a testén, de az is eltérő lehet egyedenként, hogy ez egy valódi csizmává fejlődik-e, vagy csak amolyan sportzokni jelleget ölt.
Egyszóval az igazi szálkás szőrű tacskó ilyen is és olyan is. Ebben is rejlik nagyszerűsége, hogy ha akarom hobó, ha akarom elegáns. A gyakran látható, égnek álló hajú, rasztás, bozontos testű tacskó nem más fajta, csak nem szokott túl gyakran kozmetikushoz látogatni. Azt persze tudni kell, hogy abban az esetben, ha a hobót választjuk, tudomásul kell venni, hogy sokkal több szőr kerül majd a szőnyegre, sokkal több bogánccsal kell majd megküzdenünk, és a sár is makacsabban beveszi magát a bundába. Egy rendszeresen trimmelt tacskó szőre nem hullik, csak esős időben igényel napi tisztítást. A trimmelések közti időben szinte csak az önfeledt erdei séták során összeszedett bogáncsokat kell a szőréből eltávolítani.
Ez alól csak a kiállításokat látogató szálkások kivételek. De erről majd egy következő írásban számolok be….

Egy nem megfelelően "karbantartott" szálkás szőrű tacskó: mentvényünk, Liszka.

Nyaralási ajánló - Tulipános Ház, Mátraderecske

Mint az elmúlt év utolsó beszámolójában írtam is, a szilveszteri őrület elől kutyáinkkal a Mátra lábánál, Mátraderecsként húzódtunk meg.

Mivel a ház minden elképzelésünket felülmúlt és nagyon jól éreztük magunkat, csodaszép környezetben, ezért bátran ajánlom másoknak is, különösen, hogy sajnos még elég kevés az olyan vendéglátóhely, ahová kutyánkat is magunkkal vihetjük - itt a kutyák is bemehetnek a házba, természetesen a civilizált kutyatartás szabályait betartva.

A Tulipános Ház egy régi, felújított paraszti épület, verandás, biztonságosan körbekerített, szépen felújított, kényelmes. Két szobája van, jól felszerelt konyhával, fürdőszobával. A környéken horgásztó is található, a kutyákkal nagyokat lehet kirándulni és a várak szerelmeseinek sem kell unatkozniuk.

Ha már próbáltak kedvencükkel közös nyaralást, akkor azért, ha még nem, akkor pedig azért ajánlanám: kezdjék el. Leírhatatlan érzés a kutyákkal barangolni úgy, hogy a hétköznapok rohanása helyett hosszabb időt tölthetünk el velük.

A Tulipános Ház fotói, elérhetőségek, árak a http://www.tulipanoshaz.hu/ oldalon megtekinthetők.

Köszöntés az új esztendőben

2010-et írunk. Hihetetlen, hogy repül az idő. Lezártunk egy évet, tacskó mentés szempontjából aktívat, sok szép és kevésbé szép emlékkel telit. Egyre többen tudják, hogy létezünk, ami egyrészt jó, mert gyakrabban adódik egy-egy ideiglenes befogadó, segítő, önkéntes, támogató, kutyát örökbefogadni szándékozó, viszont egyre többen kerestek amiatt is, hogy talált vagy megunt tacskó, illetve tacskó keverékeiket bejelentsék hozzánk.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki nyomon követte a munkánkat a honlapjainkon vagy fórumainkon, illetve ezen blogon keresztül, hogy velünk volt 2009-ben és kérném, hogy figyeljen ránk 2010-ben is. Félek attól, hogy a 2010-es év keményebb lesz, mint az előző volt, hiszen egyre kevesebb ember engedheti meg magának, hogy jótékony célokra áldozzon akár pénzt, akár időt, viszont egyre több kutya kerül bajba, amellett hogy a tacskó fajtamentés ismertségének növekedésével egyre többen tudják azt is, hogy minket kell hívni, ha valahol - elsődlegesen fajtatiszta - tacskóra bukkannak, akik megmentésre vár.

Kívánom, hogy legyen mindannyiunknak egy jó évünk - én a magam részéről igyekszem a továbbiakban is vezetni a blogot, ezzel átláthatóvá tenni, hogy mi is történik a fajtamentés háza táján és a tacskós, illetve a kutyás világban. Nem ígérem azonban, hogy nem adok helyt más témáknak, nem kalandozok el néha más területekre, illetve továbbra is várom tacskósok és akár más kutyások élményeit, impresszióit, hasznos tanácsait vagy ajánlóit az info@futrinkautca.hu e-mail címre.

Mindenkinek boldog új évet kívánok!

Németh Réka
tacskó fajtamentő csoport vezető
Futrinka Egyesület