Újra megtennéd, te pöcs...?

Egy kutyánkat ismét visszaadtak, de a történetét meg kell osztanunk ahhoz, hogy rámutassunk: eljutottunk arra a szinre, amikor az emberek egy jelentős része nem képes felelős döntéseket hozni, nem mérlegeli a döntései következményét, s utána lelkesen bejelenti, hogy amúgy ő frankó volt, s újra belevágna abba, amibe soha, de soha többé nem szabadna, mert egész egyszerűen nem alkalmas kutyatartónak.

A provokatív cím kizárólag annak szól, hogy az írásunkat minél többen elolvassák - igen, számít sajnos.

Szóval kezdjük ott, hogy van egy tacskó-jagd terrier keverék kanunk, Kenu, akit az egri állatvédőktől vettünk át, s aki az eredendő fajtáinak tulajdonságaiból nagyon keveset hordoz, mert sem nem problémás, sem nem hiperaktív, sem nem kezelhetetlen - egy barátságos, jó idegrendszerű, kedves és lakáshoz szokott kutya, aki minden emberhez nyitottan fordul, s minden más kutyával jól kijön. Jelenleg is több kutyával él együtt, mind méretben, mind korban, mind pedig nemben vegyesen, gond nélkül.

Aztán befutott egy általános érdeklődő levél, amelyben valaki fekete-cser, rövid szőrű tacskót keresett. Az általa megadott paraméterek az alábbiak voltak röviden:
- egyedülálló,
- van egy közel hat éves gyermeke,
- dolgozik, így nap közben egyedül lenne a kutya,
- aktív életet él.

Gyerekek mellé sajnos ritkán tudunk a fekete-cser védencek közül tacskót ajánlani - a hozzánk kerülő fekete-cser kutyák többsége vagy retteg és félelmi agressziós, vagy domináns és harap, így felvetettük, hogy megismerhetnék Kenut, hanem kizáró ok, hogy nem fajtatiszta tacskó, viszont gond nem lesz vele.

Jött a válasz, hogy szeretnék megismerni, aztán pedig megtörtént a találkozás, s jelezték, hogy szeretnék örökbefogadni. A levélből ugyan kiderült, hogy a gyermek eddig hallani sem akart arról, hogy kutya kerüljön a külön élő szülőhöz, de Kenu levette a lábáról, illetve az is, hogy a gazda azáltal, hogy Kenu nem rövid lábú, magával tudja majd vinni futni is.

Kenu ezt követően ellenőrzött módon gazdához költözött, s mi örültünk, mert tényleg egy nagyon jó kutya, s mi tényleg azt hittük, hogy nagyon jó családot kapott. De hatalmasat tévedtünk!

Kenu visszakerült hozzánk, de a legborzasztóbb, hogy úgy, hogy ő nem hibázott, ő igyekezett, ő tényleg próbált, de olyan feltételeket teremtettek számára, amelyben képtelenség volt megfelelnie. Egész egyszerűen nem akarták már őt. Hogy mi is történt?

Kenuról leírták, hogy nagyon aranyos, kedves, kicsit félős, akit megszerettek (khm), és akit a környéken is kedvelnek. A kutyafuttatóban nagyokat játszik a többi kutyával - mindenkivel. Alapvetően szobatiszta, 10-10,5 órákat is kibír otthon.

A bűnlajstroma:
- a napi 10-12 órányi egyedüllétet már nem bírja, így megrágott néhány berendezési tárgyat és nem jött össze a szobatisztaság sem,
 - folyamatosan hullik a szőre, a lakás tiszta kutyaszőr lett,
- hétvégente is sokat van egyedül, mert sok az olyan program, ahová kutyát nem lehet vinni,
és a bónusz, az igazi kegyelemdöfés...
- nem jön ki az új társ kutyájával, merthogy neki is van (és ő mondjuk van olyan jó gazda, hogy a sajátjáról nem mond le)

Kedves gazdik és leendő gazdik, szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a kutyák nem gépek, nem tárgyak, így ahogy Kenu is jelezte, hogy neki nem jó az a helyzet, amit kialakítottak számára. A 10-12 órányi egyedüllét sok, különösen az, ha előtte csak egy rövid sétára jut idő. Kenunak is sok volt, s ilyenkor nem tudta tartani a vizeletét, székletét, illetve ilyenkor és csak ilyenkor rágott - a feszültséget neki is le kellett vezetnie valahogy, az pedig, ha egy szobatiszta kutyának a helyére kell a dolgát intéznie, az nem kicsi stresszel jár. A stressz miatt pedig az amúgy is létező szőrhullás fokozódhat, valószínűleg Kenu esetében is ez történt. Ilyen az, amikor egy igazán jó kutya, egy magáról sokat gondoló, de az önjellemzésének sem megfelelő gazdához kerül.

A legkegyetlenebb mondat, amit eddig visszaadó levélben láttunk viszont ez, s ezt szó szerint kell idéznünk:

"Mindenesetre nagy élmény volt, és most is újra belevágnék, nem bántam meg semmit."

Bizonyára ezzel az állítással egyetért a kisgyermek, akinek egy rövid ideig volt egy társa

Szóval van nekünk egy 3-4 éves, tényleg barátságos, kedves Kenunk, aki szeretne egy olyan gazdát, akinek van felelősségtudata és érzelmi intelligenciája, s aki elhiszi, hogy a kutyát sajnos megviselik lelkileg az ilyen eldobások, főleg ha ez nem először történik meg az életében, s ráadásul ha a kutya kötődik. Kenu egy olyan gazdát keres, aki tudja, hogy a kutyatartás bizony szőrhullással jár, s hogy a kutyákat sétáltatni, mozgatni kell, de legfőképpen szeretni. Mert Kenunak ez lenne a legnagyobb vágya.

Kutyát tartani pedig nem kötelező, sőt: valakinek kifejezetten tilos.

info@futrinkautca.hu

 A volt gazda kérésének eleget téve a blogbejegyzés kiegészítésre kerül az általa írottakkal:

Kérem szíves intézkedését Kenu és rólam szóló cikk pontosítása érdekében. Az önök által írt cikk egyoldalúan mutatja be az esetet és alkalmas arra, hogy a becsülethez és jó hírnévhez való jogomban korlátozzon. 

 

Úgy gondolom nem tettem semmi olyat amivel hozzájárultam volna ahhoz, hogy ezt a rosszindulatú, egyoldalú cikket megfogalmazzák. Előre közöltem, hogy milyen feltételekkel tudom próbaidőre örökbe fogadni Kenut. Ezeket a feltételeket önök tudomásul vették. Együtt töltött idő alatt maximálisan próbáltam jó gazdája lenni Kenunak, mindent megtettem azért, hogy jól érezze magát Kenuka és a lehető legtöbb élményt és szeretetet kapja. Döntésemet Kenu érdekében hoztam meg, mert igenis nagyon megszerettem Kenukát. Inkább akkor szolgáltam volna rá a "pöcs" jelzőre ha nem vittem volna vissza és továbbra is napi 10 órákat kellett volna egyedül lennie a lakásban Kenunak.

 

Továbbá nem szolgáltam rá arra a cikkük alapján megfogalmazott előítéletes, rosszindulatú commentekre, és jelzőkre melyeket olyan emberek fogalmaztak meg rólam akikkel életemben nem találkoztam, nem ismernek, ismerhetnek

 

Az ideiglenes befogadás lényege - Majmi története az ideiglenes befogadója tollából

A Futrinka egyesület önkénteseként sok kutya megfordul nálam átmeneti jelleggel. Ez nem újdonság, de amiért klaviatúrát ragadok az Majmi története.

Majmi tacsi-foxi keverék, kistestű, alig 5-6 kg, drótos kislány kutya, aki a Kisvárdai Ugatlak Alapítványtól került az Egyesület kennelsorársa decemberben. Történt, hogy oltásra kellett vinni őt és egy másik kutyás pedig ideiglenes befogadóhoz. A dokinál hosszú sor állt, nem tudtuk megvárni, ezért eljött velünk a befogadóhoz. Mivel délutáni orvos látogatást terveztem, hazahoztam addig is a többiek közé. Teljesen nyugodtan fogadta őket és a cicát is. Az orvos elmaradt rendelés hiánya miatt, ő éjszakázott nálunk. Utána pedig egyenes út vezetett a maradáshoz.

Az előzmények után békésen teltek napjaink, mígnem az egyik régi örökbefogadónk, Viki szólt, hogy  sétáljunk együtt, mert a saját kutyája napok óta nem tudott rendesen futni. Este találkoztunk egy nagy parkban, kb. 1 órát rohant Majmi és Rugó, a többiek pedig bóklásztak.

Minden ment utána a maga sorrendjében, amikor Viki írt, hogy a szüleinek tetszik a kutya és próbanapra szeretnék megkapni. Az előkészületek után szombaton megtörtént a családdal való találkozás és minden annyira szuperül ment, hogy Majmi már németországi otthonában élvezi az életet.

Mindezt azért írtam, mert ilyen apróságokon múlik, hogy egy kutyába ki szeret bele. Hiszen Kisvárdán hosszabb időt töltött a kennelben anélkül, hogy bárki is ránézett volna. Nálunk a telepen is azok találkoztak vele, akik gondozták és sétáltatták. Ezért is érdemes jelentkezni ideiglenes befogadónak, hiszen ennyin is múlhat egy kutya boldogabb élete.

Klári

Volt egy évünk, de milyen? (A 2014-es év szubjektív összefoglalója)

Év végén az ember mindig összefoglalja az év eseményeit, hogy értékelni tudja: milyen időszakot tudhat maga mögött. Mi az év végét is mentésekkel, örökbeadásokkal, állatorvosi látogatásokkal töltöttük, így az összefoglalásra, visszatekintésre csak most, 2015. elején jutott egy kis időnk, de reméljük, hogy jó érzéssel olvassa majd mindenki végig.

A 2014-es évet 35, a korábbi évről áthozott tacskó fajtamentő csoportos kutyával indítottuk, de őket sikerült is gazdához adnunk az év során. 134 új tacskó és tacskó keverék csatlakozott fajtamentő csapatunkhoz az év során, s szerencsére egy nagyobb részüket sikerült ideiglenes befogadónál elhelyeznünk, ami nagyon-nagyon sokat jelent, hiszen az ilyen jellegű segítség nélkül fele ennyi kutyát tudnánk csak menteni, tekintettel arra, hogy a panzióztatás nagyon költséges dolog. A kutyák gazdáktól, gyepmesteri telepekről, menhelyekről és az utcáról csatlakoztak hozzánk, de idén is voltak tenyésztők által leadott egyedek is a gondozásunkban. A mentési munkánk behálózta az egész országot, több ezer megtett kilométer van, volt ebben az évben is úgy, hogy a fajtamentésnek nincs saját autója, önkénteseink, segítőink saját autóikkal segítenek a mentések, állatorvosi látogatások, örökbeadások bonyolításában.

Néhányan a 2014-ben belföldön gazdisodott sokak közül

Összesen 106 kutyát adtunk örökbe belföldön. Mindannyiukat oltva, chipezve, ivartalanítva és szívféregre szűrten, ellenőrzött körülmények között, örökbefogadási szerződéssel. A gazdisodók között ott volt végre Venom is, aki több, mint egy évet töltött a gondozásunkban, s eddig a fajtamentés rekordere a nálunk töltött időt illetően, de több fajtatiszta és típusos, illetve kevésbé típusos tacskó keverék is gazdára lelt.

A 2014-ben külföldön gazdisodott kutyáink egy része

A tacskó fajtamentés nagyon ritkán ad külföldre örökbe kutyát, ők is jellemzően az idősebb vagy problémásabb kutyák közül kerülnek ki, akiknek itthon nem tudjuk megtalálni a szerető, új otthont. Több partnerszervezetünk is segít a kutyáink hirdetésében, de kifejezetten tacskó mentésre szakosodott együttműködő szervezettel nem állunk kapcsolatban. 2014-ben húsz kutya költözött más országba. A gazdik ellenőrzését köszönjük a Setterburgnak, az Animal-Care Austriának, a Jagdgefahrten e.V-nek, a Hundehilfe Phoenix e.V-nek és a Hands 4 Paws-nak.

2014 decemberében érkeztek: Chicago, Kapribogyó, Yukka, Tomi, Gésa, Petúr, Kesudió és Fico

A 2015. évet 27 tacskó fajtamentő csoportossal nyitottuk meg, a kutyák egy része az év utolsó időszakában érkezett, hiszen igyekeztünk még az utolsó napokban is segítséget nyújtani. Érkezett kutyánk gazdától, az utcáról, más menhelyről és az Illatos útról is.

2013-ból itt ragadtak: Blende és Heves

Kettő védencünk maradt még a 2013-as mentvényeink közül, aki gazdira vár. Heves egy súlyos baleset után került vissza hozzánk, s bár szépen javulgat, de még mindig nem tökéletes a vizelettartása. Blende egy óriás tacskó keverék kan, aki a kennelsoron él, így számára egy ideiglenes befogadónak is nagyon örülnénk.

Rájuk nem volt még érdemi érdeklődés, pedig...

A kutyáink egy része a tárnoki kennelsoron, egy részük más, fizetős panziós helyeken, s egy harmadik részük ideiglenes befogadóknál került elhelyezésre. Szeretnénk, ha a kennelsorról, s esetlegesen egy-egy fizetős panziós helyről is legalább ideiglenes befogadóhoz költözhetnének páran, hiszen csak így tartható fenn legalább ugyanezen a színvonalon a mentési munka 2015-ben is.

Mindig, Tina, Bakszakáll és Azonnal: a mi szívférges gazdikeresőink

Szeretnénk folytatni az összes védencünkre kiterjesztett módon a szívféreg-szűréseket, illetve a kezelést azoknál, akik szívférgesnek bizonyulnak, valamint biztosítani a többiek szívféreg elleni védettségét, ami szintén extra odafigyelést igényel, s többletköltséget jelent. Bár tudjuk, hogy ijesztően hangzik az a tény, ha egy kutya szívférges, mert valójában ez a parazita ijesztő is, de hisszük, hogy lesz valaki, lesznek valakik, akik vállalják a folyamatos kezelést, s kivárják türelemmel, hogy egy-egy kutyánk szívféreg negatív tesztet produkálhasson. Ez akár 5-6 évbe is telhet, tehát nagy idő, de akkor is, ezek a kutyák is szerető gazdát érdemelnek.

Megköszönnénk, ha 2015-ben is velünk tartanátok, hiszen nagyon nagy szükségünk van:

- rendszeres és eseti támogatókra,
- fuvarsegítőkre,
- ideiglenes befogadókra,
- sétáltatókra a kennelsori védenceink mellé.

Mi ebben az évben is igyekszünk helytállni, de ez nélkületek nem sikerülne, ezért köszönjük, ha velük vagytok, velünk maradtok a jövőben is.

Öreg néni kötött pulcsis tacskó keverék kutyája...

Riadt, de bizakodó - ez már egy új élet kezdete

Ő itt Bogyó, aki nálunk Kapribogyó néven lett gazdikereső a mai napon, amikor is eljöhetett az Illatos útról. Ránézésre is öreg néni nyugodt, mozgáshiányos élethez szokott, csendes kutyája, de az ő esetében tudjuk is, hogy egy idős asszony adta le őt.

Az okról nincs információnk, s akár azt is gondolhatnánk, hogy a néni megunta, hiszen az olyan korú emberek, mint ő, még inkább tárgyként, mint valódi társként tekintenek a kutyákra, mert ez az ő idejükben még így volt talán természetes. Mi mégis azt  hisszük, hogy Bogyó leadása az idős emberek drámája, az egyedül maradás, a betegség, az elszegényedés drámája, amikor az idősek otthonába költözve a szeretett kutya csak nyűg, a család is ott toporog, hogy "de anyuka, ez csak egy kutya, vigye be valahová, aztán nem lesz vele több gondja"... Aki operációra készül, mert már nem lehet tovább halogatni, s valahogy nem akad egy rokon, egy ismerős, aki átvállalná a kutyát... Akinek annyira kevés a nyugdíja, hogy a rezsicsekkekkel úgy oroszrulettezik, hogy mindig csak annyi legyen a tartozása egy-egy szolgáltató felé, hogy még nem kössék le a hálózatról, de így sem tudja mindegyik számláját minden hónapban befizetni, még úgy sem, hogy csak sózott kenyéren él és langyos vízen.

Mi ilyennek képzeljük Bogyó történetét, s látjuk lelki szemeinkkel, amint kötött kis pulóverében sétálnak idős gazdijával valamelyik budapesti parkban csendesen, ha elfáradnak, lepihennek, nézelődnek, s nem beszélgetnek mással, csak egymással. "Bogyókám, gyere, talán ma hozza a Postás Józsi a nyugdíjamat, nem késhetjük le." És gyöngy betűkkel írta meg a lemondó nyilatkozatot is az Illatos úton, hogy igazolja: önként adta be oda azt, akivel éveken át megosztotta az életét.

Rémület a szemében - nem érti miért zárták őt be

A kutyától való megválás, a szeretett állat leadása bűn, erkölcsileg értelmezhetetlen, szenvtelen és feldolgozhatatlan dolog. Elvileg soha, de legalábbis szinte soha nincs bocsánat, mert bár a leadóknak mindig van mentségük, saját maguk számára felmentésük, aztán valahogy mégis a kutyák azok, akiket vidéki gyepmesteri telepeken tucatszámra lealtatnak, akiket egy tömegmenhelyen széttépnek a többiek vagy csak rettegve kuporognak egy sarokban semmit sem értve, akik kiszolgáltatottak, csalódottak. De amikor egy idős ember válik meg kedvencétől, az valahogy mindig más. Az valahogy egy olyan kölcsönös kiszolgáltatottság, ahol az ember pont ugyanolyan tárgy, mint a kutya, ahol egyikük sem hozhat valós döntéseket, mindketten kiszolgáltatottak, mert valami történik, valami olyan változás jön mindkettőjük életébe, ami miatt az öröknek hitt kapocs szétpattan...

Bogyó, Kapribogyó jelenleg a kennelsorunk lakója, de biztosan lakásban élő kutya volt korábban, így nagyon szeretnénk számára mielőbb egy ideiglenes befogadót találni, ahol folytathatja azt az életet, amit már megismert, de elveszíteni volt kénytelen.

info@futrinkautca.hu

A fajtamentő nem kutyadíler!

Sokáig kerestem a címet, hogy mi is foglalhatná össze azt a két témát, amiről már régóta írni szeretnék, mert az egyiket túl moralizálónak, a másikat túl bulvár-vulgárisnak, a harmadikat olvasásra nem ösztönzően közömbösnek ítéltem. Pedig jelen esetben fontos a cím is, hiszen valójában ennyi csak az üzenet.

A csepeli kobzott kölyköket sokan szerették volna ivartalanítási kötelezettség nélkül...

A fajtamentő nem kutyadíler,

így nem tudunk "fű alatt" kutyát adni, szerezni senkinek. Akkor sem, ha valamennyit fizetne érte, akkor sem, ha az apukája ismert ember vagy akár ő maga az. Pont azok ellen küzdünk, akik tudnak olcsón, ivaros, fajtatisztának tűnő kutyákat adni, mert ők a szaporítók és a kutyakereskedők. Ők azok az emberek, akik mindenféle szűrővizsgálat, a szükséges oltások és a megfelelő körülmények biztosítása nélkül, a kutyákat kizsákmányolva és tönkretéve hoznak le újra és újra almokat, ahol a 6-8 hetes kölyköket szinte ingyen adják tovább mindenféle papír, egyedi azonosító chip, oltás, de akár egy féreghajtás biztosítása nélkül. Ők azok is, akik nem üzletszerűen, hanem merő butaságból, a "kutyának szülnie kell egyszer" elvet követve vagy önzőségből, a "maradjon Buksi után egy emlék" gyártanak le kutyákat, majd fel is mentik magukat a "jó gazdához adom" mantrával... Ők azok, akik összeszedve a szaporított, legyártott, olcsó kutyákat összezsúfolják őket egy telepre, hogy utána kamionokra rakva kivigyék Olaszországba, nem törődve azzal, hogy mennyi marad a végére életben: valamennyi mindig marad, az pedig elég a boldogsághoz.

Minden kutyánk ivartalanítva kerül gazdához - nem befolyásolja, hogy "mennyire fajtatiszta"

Mi nem vagyunk kutyadílerek, így mi csak ellenőrzött körülmények között, szerződéssel, oltásokkal és egyedi azonosító chippel, benti tartással és ivartalanítva vagy kölykök esetében ivartalanítási kötelezettséggel adunk örökbe kutyákat. A leendő gazdának bemutatkozó levelet kell írnia, egyeztetünk, látogatunk. Egy nagy csomó macera, amit az olcsón és gyorsan kutyát akaró ember nem szeret. Így jó eséllyel ki is zárjuk őket abból, hogy valaha tőlünk legyen kutyájuk, mert tényleg felelős gazdákat keresünk. Aki olcsón és gyorsan akar fajtatiszta, ivaros kölyköt, az maga is egy potenciális szaporítójelölt csupán. Aki felelősen szeretne fajtatiszta, ismert előéletű kölyköt, megbízható tenyésztőket keres fel, nem egy csomagtartóból vagy disznóólból választ társat. A sajnálat pedig nem elég: sajnálatból nem kell kutyát venni, ha valaki nyomorúságos körülmények között lát kutyákat, rendőrt kell hívni. Hátha épp annál az esetnél sikerül bebizonyítani, hogy az állatot folyamatos kutyagyártásra használni kimeríti az állatkínzás fogalmát.

Az ivartalanítás nem "látszik", de sokan mégis a tudat miatt nem akarnak "csonkított" kutyát

Nem vagyunk kutyadílerek, de rendre kapunk olyan megkereséseket, hogy "elpasszolnánk-e" egyik vagy másik kutyánkat ivarosan, mert neki máshogy nem kellene, de úgy viszont nagyon, s ő szuper gazdája lenne amúgy, csak hát ragaszkodik ahhoz, hogy ne "csonkítsuk" meg a leendő kutyáját. Volt egyetemi professzor (!), aki alpári stílusban gondolta előadni a "természetrombolási" teóriáját, nem törődve azzal, hogy amellett, hogy a mondanivalója egy állatvédőnél, aki naponta látja a szeme előtt a több ezer altatásra váró kutyát, illetve a betegségben elhullottak képére riad álmából, nem ér célt, de ráadásul örökbefogadni sem kötelező. Mi a mi örökbeadási szabályainkat tudjuk meghatározni, mert nekünk számít a kutya, s ezek mentén az elvek mentén látjuk biztosítottnak, hogy családtag válik belőle. Aki nem tudja elfogadni, az sajnos nem fog tudni tőlünk kutyát örökbefogadni.

Csak családtagkénti tartásra adunk örökbe

Ha nem díler, akkor mi?

A fajtamentő szervezet olyan csoport, ahol az adott fajtát vagy fajtákat szerető és ismerő emberek, az adott fajta érdekében tevékenykednek. Ez a tevékenység kiterjed a fajta fajtajellegeit magán hordozó egyedek gyepmesteri telepekről, szegényebb menhelyekről történő mentésére, a normálisan működő állatvédő szervezetektől történő átvételre, az utcán talált kutyák elhelyezésében, hirdetésében való segítségnyújtásra, illetve a gazdák által leadni kívánt kutyák kezelésére, adott esetben átvételére.

Az adott fajtamentő szervezet nem ad ki ivarosan kutyát, hiszen nem érdeke, hogy a fajtatisztának tűnő egyedek szaporítók kezére jutva újabb, mentésre váró egyedeket hozzanak létre vagy hogy rontsák a fajta minőségét, megítélését. Nem ad ki ivarosan kutyát, mert hisz abban, hogy a tenyésztés a tenyésztők dolga, hobbi célra van elegendő kutya így is az országban.

Ha a kutya beteg, a gyógyítása drága, azonnal a fajtamentés jut a leadónak eszébe

Az adott fajtamentő szervezet nem csak a fiatal szukákat menti, hanem az adott fajtán belül lehetőségeihez mérten minden rászoruló egyedet a hely- és pénzügyi lehetőségei figyelembe vétele mellett, így menti a problémás viselkedésűt, a félőset, az időset vagy a komolyabb orvosi kezelésre, beavatkozásra várót is.

Egyszer örökbeadni könnyű, de ha harapott, akkor szintén a fajtamentő felelőssége lesz

Sokszor történik meg azonban, hogy egy fiatal, problémamentes kutyát a gyepmesteri telepről vagy menhelyről gyorsan örökbeadnak - legtöbbször ivarosan, mondván, nem kell a segítség, ők is meg tudják oldani, de van ott keverék ezer, akinek segítségre lenne szüksége, meg helyhiány van, segítsünk nekik. A fajtamentő szervezetek viszont alapvetően nem keverék mentésre jöttek létre, mégha legtöbbjüknek van is keverékekkel foglalkozó szervezeti egysége, a legtöbb esetben nem tudnak, nem fognak másik kutyát választani. Egy-egy ilyen eset után viszont nem túl elegáns megkeresni őket akkor sem, amikor a "jól kihelyezett" kutyát egy hét múlva visszaadják, mert ugat, mert ás, mert harap... A fajtamentők munkája nem csak akkor kellene, hogy fontos legyen, amikor gond van.

Hihetetlen állapotokban kerülnek ki a kutyagyárakból kutyák

A fajtamentő szervezetek körül általában az adott fajta, fajták kedvelői fokozottabban fordulnak elő, így mind ideiglenes befogadói kapacitással, mind pedig adott esetben egy adott típusú kutyára váró gazdijelöltekkel jobban el vannak látva, nem beszélve arról, hogy az esélytelenebb egyedek is nagyobb, a fajtát kedvelő kör számára elérhető publicitást kaphatnak.

Nem vagyunk kutyadílerek, de nem is akarunk mindenáron megszabadulni védenceinktől, mint ahogy nem veszekszünk, verekszünk, küzdünk vagy köpködünk egyetlen megmentésre váró kutyáért sem. Vannak még elegen, akik segítségre szorulnak, mindegyikükön segíteni lehetetlen így is. De nem vagyunk rosszabbak, mint bármelyik más, általános kutyamentő csapat csak azért, mert a "fajtatiszta jobb". Soha nem ezt mondtuk, csak azt, hogy az adott fajtához mi az átlagnál egy kicsivel "jobban értünk". Ez a különbség.

Szép kutya, csak vak és csonkolt a farka

Más szemében a szálkák

Az van, hogy aránytalanul sok szálkás szőrű tacskónk ragadt be mostanában, aránytalanul sokan vannak a csoporton belül, s valójában egy-egy újabb érkezésekor már csak legyinteni tudunk: várhatóan újabb hónapok telnek majd el addig, amíg örökbe tudjuk adni. Mi a gond ezekkel a kutyákkal?

Nos, mondjuk kezdjük onnan, hogy a szálkások közül sok a terrier mentalitású, magyarul "bunkó". Őket nem egyszerű kezelni, ráadásul a mentett kutyák között nagyobb arányban fordulnak elő, mint a teljes tacskópopulációban, hiszen aki agresszor módjára viselkedik, annak kiteszik a szűrét, aztán reménykedhet, hogy a fajtamentés felkarolja. Soha annyi harapós, domináns, hisztis kutyát nem láthatunk máshol, mint a szálkás tacskók között. (Ami egyben azt is jelenti, hogy rengetegen gondolják úgy, hogy egy erősebb jellemű vadászkutyát vesznek magukhoz házikedvencnek - helytelenül. Nem mindenki alkalmas tacskó gazdának!)

Sok szálkás szőrű tacskó érkezik megtörten, az emberek irányába rendkívül magas bizalmatlansággal. A tacskók keményfejűségük ellenére érzékeny kutyák, nem viselik jól sem a testi, sem a lelki terrort, a fenyítések emlékei is védekezésre késztetheti őket. Sok kutyánk annyira össze van zavarodva az emberekkel való kommunikációját illetően, hogy hosszú hetekbe, akár hónapokba telhet a rehabilitációjuk.

Valójában szálkás szőrű tacskót menteni csak akkor diadalmenet, ha a kutya már immunizált (a gyerekekkel csak a baj van), ha szuka (a kanokra lényegesen alacsonyabb az érdeklődés), ha egészséges és fiatal (idős vagy nem tökéletesen egészséges kutyára elég nehéz örökbefogadót találni) és természetesen ha makulátlanul viselkedik. Minden egyéb esetben... Szóval akkor a hosszas várakozás következik, rehabilitáció, hirdetés, megismertetés, reménykedés.

Akkor nézzük, hogy kik azok a szálkásaink, akik már készek az örökbefogadásra, s mégsem kellenek senkinek. Persze nem ok nélkül, de azért minden zsáknak van valahol foltja, nem?

Kezdjük a legfrissebbel, akit még biztosan több hónapon át fogunk újra és újra bemutatni, de ha ránk cáfoltok, akkor sem leszünk szomorúak, sőt! A legújabb szálkánk Frédi, akit a gazdája adott le a váci gyepmesteri telepen viselkedési problémái miatt. Felnőtt, határozott jellemű, de rutinos gazda által kezelhető kutya, aki szoktatás után más kutyákkal is jól kijön. Konoksága, latinos temperamentuma miatt rutinos gazdi mellé ajánljuk. A lakásban élést most tanulja, de nem reménytelen. Jelenleg egyetlen helyzetben mutat agressziót: ha valaki fel akarja emelni, de már ilyenkor sem harap, hanem odakap, ami nagy előrelépés az indulóállapothoz képest. Igyekszünk kizárni annak a lehetőségét, hogy valamilyen fájdalomra reagál így, s nem csak hisztis dominanciából. Ideiglenes befogadót is keres!

Bajusz egy három év körüli, szálkás szőrű tacskó - terrier keverék kan, aki mostanra már oltott, chipezett, ivartalanított. Emberekkel barátságos, de más kutyákkal elég hepciás, határozott karakter, így inkább egyedüli kutyának ajánljuk. Kisállat mellett sem tartható. Egy sportos, hozzáértő gazdi mellett álomkutya válhatna belőle. A gyerekeket nagyon szereti, maximálisan megbízható velük, így családi kutyának is ideális, ha a gyerekek nem terrorizálják őt. Bajusz egy vidéki menhelyen már hosszú időt eltöltött a gazdisodás szempontjából eredménytelenül, most a tárnoki kennelsorunkon várja a sétáltatókat, de gazdára találásáig egy ideiglenes befogadónak is nagyon örülne.

Az Illatos út egyik állatorvosa egy népszerű blogot ír, s van egy hozzá tartozó Facebook oldala is. Azon jelent meg először a nagyobb publikum számára Orsó, a vak szálkás szőrű tacskó, akit nagyon megviselt a bezártság. Tulajdonjog-fenntartással került hozzánk, jelenleg ideiglenes befogadónál él. A hét év körüli kutya valóban nem lát, a látását műtéti beavatkozással sem lehet visszahozni, viszont egész életében cseppenteni kell a szemét, illetve éves kontrollt igényel. Orsó a hirtelen mozdulatokra odakapással reagál, így gyerekek mellé nem fogadható örökbe. Viselkedését inkább a vaksága határozza meg, nem dominancia, de más kutyákkal sem tökéletes a viszonya, ha pórázon találkoznak. Második kutyának, egy nyugodtabb szuka mellé lenne ideális, hogy biztonságos is jelentsen számára a társaság, és hogy ne is legyen egyedül. Orsó szobatiszta, a lakásban szépen viselkedik, a város zajához szokott kutya.

Mérges, a három év körüli kan egy vidéki gyepmesteri telepről érkezett, ahol egy őrjöngő fenevad hírében állt, megérinteni sem tudta senki, úgy harapott, csípett, rúgott, nekiugrott a közeledő ember láttára a kennel rácsozatának is. Ilyen esetekben két ok lehetséges: extrém dominancia vagy az emberekkel való olyan mértékű bizalmatlanság, amely agresszióba fordul. Mérgesben mind a kettőből van, de szerencsére mostanra már egyre kezelhetőbb mértékben. Soha nem lesz 100%-ig megbízható kutya, de egyre alakíthatóbb, s gyakorlatilag mostanra sikerült elérnünk, hogy mindenki, egészen pontosan bárki, akár gyerekek is kivihetik pórázon sétálni, hiszen ebben a helyzetben mindenkivel kedves, barátságos. Nagyon szeret mozogni, sétálni. Más kutyákkal fenntartással jön ki, inkább egyedüli kutyának ajánlanánk egy rutinos, elkötelezett gazdi mellé. Jelenleg tárnoki kennelsorunk lakója, így amíg nem jön el érte a gazdi, addig örömmel fogadja a sétáltatókat, illetve ideiglenes befogadót is keres.

Egy öreg kutya soha nincs igazán a helyén, ha a kennelsoron landol, de Birtok esetében különösen fontos lenne, hogy sürgősen gazdát vagy legalább ideiglenes befogadót találjunk számára, mert a szeme napi többszöri kezelést igényel, s lényegesen nagyobb odafigyelést, mint amit mi jelenleg biztosítani tudunk számára. Birtok tíz éves elmúlt, tehát benne van a korban, de aktív, agilis, imád sétálni. Minden emberrel barátságos, a gyerekekkel is maximálisan megbízható. Nem egy békésen fekvő kutya, igényli a foglalkozást, odafigyelést. Nagyon jó agyú, könnyen és gyorsan tanul. Szökésre hajlamos, így csak lakásban tartással fogadható örökbe, de gondot okozhat, hogy indulásként esély van arra, hogy nem lesz szobatiszta. Más kutyákkal a séták során tökéletesen kijön, de csak szuka kutya mellé javasolnánk őt másodiknak. Idős kora és mérsékelten jó szíve miatt már nem kerül ivartalanításra, így ivaros szuka mellé nem adjuk őt örökbe. Jelenleg a tárnoki kennelsoron várja a sétáltatókat, de egy ideiglenes befogadónak is nagyon-nagyon örülne.

A beragadtak közül a jelenlegi egyetlen szuka Kerep, de ő viszont már több, mint egy éve van a gondozásunkban... Kerep retteg a férfiaktól, így elsősorban női gazdira számítanánk vagy olyan rutinos örökbefogadó családra, aki a mélyen gyökeredző félelmek feloldását vállalni tudja. Kerep emellett szeparációs szorongó, s ilyenkor sajnos nem csak hangokat ad, hanem rombolhat is, így a rutin nem túlzó elvárás a leendő gazdától. Bár ezen a területen van előrelépés ideiglenes befogadójának köszönhetően, de még bőven van hová fejlődnie. Kerep egyébként egy végtelenül kedves, nyugodt kutya, aki más kutyákkal is jól kijön, szobatiszta, a lakásban, ha nincs egyedül, szépen viselkedik. Sétálni szeret és tud is, az autótól sem retten meg. A méreteit illetően a standard határa feletti, 10 kg körüli kutyalány. Tapasztalatból tudjuk, hogy a Kerep-típusú kutyákkal a kezdeti időszak küzdelmességét követően rendkívül egyszerűvé válik az élet, hiszen ők azok, akik a szeretetre, türelemre hihetetlenül jól reagálnak, de az tény: a kezdetek esetükben tényleg nagyon nehezek.

Jelenleg rajtuk kívül még négy szálkás szőrű védencünk van, de közülük Lazac és Mogyimanó gazdijelöltesek, hamarosan kirepülnek a gondozásunkból, Tarsókára, a nem olyan régen visszakerült szálkás szőrű törpe tacskó szukára van egy ígéretes érdeklődő, Bérc baba pedig még mindig nincs oltható állapotban, mert folyton visszaesik a hasmenéses gondjai fogságába, s hol jobban van, hol rosszabbul. Amíg nem tudjuk őt stabilizálni, addig nem gazdikereső.

Ha a fenti szálkák közül valaki úgy érzi, hogy

- megtalálta élete kutyáját, szeretett társát

vagy

- átmeneti otthont tud biztosítani valamelyiküknek,

akkor jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Minden megosztást megköszönünk, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy kinek az ismerősei közül bukkan fel az, akire olyan régóta várunk. Köszönjük!

Nyomokban tacskót tartalmaz?

A tacskó fajtamentéshez rendszeresen kerülnek tacskó keverékek - ez ténykérdés. Azt már kevesen tudják, hogy ezeknek a mentéseknek csak egy része tudatos, a másik részüket a kényszer vagy a félinformációk juttatják a gondozásunkba, merthogy minden kutya, amelyik kisebb, mint egy sámli, az tacskó, s mindegyik, amelyik nagyobb, az német juhász. Természetesen, ha már igent mondtunk, sokszor látatlanba - "De biztosan tacskó?" "Igen, igen, biztosan, egy helyes kis tacskó lányka." - egy-egy kutyára, akkor vállaljuk az átvételét, mentését, s az azzal járó felelősséget is, hogy örökbeadásáig tartjuk. S ez az idő, tekintettel arra, hogy a keverékekre, mégha tacskó keverékekről is van szó, nincs fokozott érdeklődés, sokszor elég hosszúra is nyúlhat. Ezzel a bejegyzéssel igyekszünk rendszerezni a mostani gazdára váró mixeinket vagy sokszor akár azokat a kutyákat is, akik talán még nyomokban sem tartalmaznak tacskót... Egy dologban mindannyian egyeznek: nagyon szeretnének maguknak végleges otthont találni. Ha valamelyikükbe a leírás alapján beleszeret bárki, az info@futrinkautca.hu e-mail címen jelentkezhet. Egyes kutyák esetében ideiglenes befogadót is keresünk, ezt a leírásban külön jelezzük.

2013. március 9-e nem volt egy sikeres nap a fajtamentés életében, mert az aznap mentett két kutya a mai napon is a gazdára várók között van. Mind a ketten közösek abban, hogy sikerült már őket korábban véglegesnek hitt otthonba helyezni, de aztán visszakerültek hozzánk... Az illedelmesség okán kezdjük a hölggyel...

Kerep a salgótarjáni menhelyről került hozzánk, mint túlméretes tacskó, valójában nagyon típusos szálkás szőrű tacskó keverék. Nem idős kutya, de az egészen biztos, hogy sok mindent tapasztalt már az életben, így rutintalan gazdának nem ajánlott, s nem azért, mert Kerep annyira rossz kutya lenne, mert nem az. Szobatiszta, lakásban szépen viselkedik, más kutyákkal tökéletesen kijön, pórázon szépen sétál, az autót ismeri. Mi lehet akkor a gond? Kerep bizonyos férfiaktól nagyon tart, így számára kifejezetten problémát jelent egy légtérben élni egy férfival. Most írhatnánk, hogy ebből fakadóan egyedülálló nőt vagy női párt keresünk számára, de ha egy törődő, odafigyelő, Kerep félelmeit oldó, férfit is tartalmazó családot találunk számára, annak is örülnénk. Az viszont fontos, hogy Kerep esetében a zajos, erős férfibázisú családok kiesnek, de csak van valahol számára is egy igazi otthon...?

A másik márciusi ifjú Hibrid, akit még csak nem is mi mentettünk, hanem egy másik állatvédő csapat, viszont mivel csak a begyűjtésig volt tervük, így a segítségünket kérték a tacskó keverék számára. Nos, Hibrid az, aki valószínűleg nem tacskó ősökből keveredett, de tény, hogy nem egy robusztus kutya a maga 8-10 kg-jával. Hibrid az ismerősei számára egy vidám, játékos, felszabadult, minden lében kanál kutya, aki minden más kutyával jól kijön, élvezi a nagy szaladgálásokat, de a lakás kényelmét, melegét is. Szobatiszta, pórázon szépen sétál, megfelelni vágyása hatalmas. Problémát az okoz az ő esetében, hogy idegenekkel bizalmatlan, s a hirtelen helyzetekre félelemből fakadóan odakapással reagálhat, így gyermekek mellé nem örökbefogadható. Türelmes, nyugodt családot keresünk számára, ahol a fejlődésének útja pozitív megerősítéssel van kikövezve. Ő az egyik tacskó keverék védencünk, aki számára szeretnénk ideiglenes befogadót találni lehetőség szerint önkéntes alapon, de ha valaki csak költségtérítéssel vállalná, arról is tárgyalhatunk.

Venom az egyik legdrámaibb tacskómentésünk alanya, merthogy ő nem akart egyáltalán jönni... Egy vidéki család találta őt, egész pontosan beköltözött hozzájuk, de a család nem tudta megtartani, segítséget kért úgy, hogy a kutya egyáltalán nem kért a korlátozásokból, nem hogy a pórázt nem ismerte és viselte el, de azt sem tűrte, hogy a nyakánál simogassák vagy megérintsék. Nem volt egyszerű elnyerni a bizalmát annyira, hogy végül pórázra véve, s a sikítással nagyjából az egész falu figyelmét felébresztve bekerülhetett a szállítóboxba. Venom azóta az érzelmekkel teli nap óta sokat fejlődött, de gyermekek mellé a korábbi életéből fakadó félelmei miatt nem fogadható örökbe. A pórázra vétel most sem minden esetben egyszerű, illetve a számára nem tetsző helyzetekben odakaphat, így rutinos gazdát keres, aki nem rémül meg egy-egy ilyen esettől, hanem igyekszik a mások által a kutyába táplált félelmeket oldani. Venom szintén azon kutyáink egyike, akinek szeretnénk ideiglenes befogadót találni, akár költségtérítéssel is.

Gondolta volna bárki, hogy egyes gazdák képesek azért leadni egy kutyát, mert "hullik a szőre"? Ha nem, hát bemutatjuk ennek a döntésnek az élő áldozatát, Mügét, a fiatal-felnőtt tacskó keverék szukát, aki ilyen indokkal érkezett, s sajnos tényleg nem a szerencse gyermeke, mert se nem rövid, se nem hosszú szőrű bár nem hullik erősebben, mint társaié, cserében viszont sokkal jobban látszik a lakástextileken. Müge azokkal, akiket ismer, kedves és barátságos, de idegenekkel nagyon bizalmatlan, nehezen épít kapcsolatot, a megismerése, s szívének elnyerése időigényes feladat, de megéri megpróbálni. Müge jelenleg ideiglenes befogadónál lakik, így tisztában van a pórázon sétálás szabályaival, szobatiszta, s egyedül is hagyható arra az időre, amíg a gazdi dolgozni megy.

Tütyi egy "falusi tacskó" szuka, ahhoz illő karakterrel, mert bár emberekkel alapvetően kedves, de más kutyák társaságát csak akkor viseli el, ha azok teljes mértékben alárendelődnek neki, ha nem, akkor egy kis konfliktustól sem riad vissza. Tütyi egyedüli kutyának ajánlott olyan helyre, ahol a kezdeti bizonytalanságokon átsegítik, mivel nem ismeri a város zaját, a városi körülményeket, pórázon nagyon esetlenül sétál, a szobatisztasága sem tökéletes. Tanulnivalója lenne tehát még bőven, de kinél teheti ezt meg egy 7-8 éves kutyahölgy? Tütyi szintén az ideiglenes befogadóra váró kutyák táborát erősíti.

Az Illatos útról kettő tacskó keverék is van a gondozásunkba. Az egyikük az egy év körüli hosszú szőrű keverék, Gida. Rendkívül jó idegrendszerű, mindenkivel maximálisan barátságos, érdeklődő, nyitott kutya, aki más kutyákkal is tökéletes viszonyt ápol. Szobatiszta, a lakásban szépen viselkedik, autózni szeret és tud. Ő az a kutya, akit akár kisgyermekes családok is bátran választhatnak, mert egyszerűen nincs benne semmi agresszió, de félelem sem, kiegyensúlyozottsága miatt elsőkutyás gazdiknak is remek választás. Ami nála gondot jelenthet, hogy van egy olyan félelmünk-vélelmünk, hogy esetleg nem hall vagy nem hall jól, de annyira ügyesen kompenzál, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy tényleg így van vagy csak figyelmetlen... Mindenesetre Gidával kapcsolatban nem tudunk semmi rosszat mondani, mind a hat kilója csordultig telt szeretettel, igazán nem egy problémás darab, ami a tacskók között igazi unikummá teszi őt. Szeret sétálni, de nem óriási a mozgásigénye, mégis örülnénk neki, ha leendő családja nem csak a ház körüli köröket róná vele, hanem rendszeresen kirándulnának is.

A másik ex-Illatos úti védencünk Lucy Ewing, aki már hét éves, s akit idős gazdája halála miatt adtak le az Illatos útra, ahol a legkisebb mértékben sem próbálta eladni magát, gyakorlatilag láthatatlanul élt egy kutyaházban. Lucy Ewing szobatiszta, s lakásban szépen viselkedik, a kényelmet nagyon élvezi. Bár korábban más kutyákkal élt együtt, illetve nálunk sem volt kifejezett probléma, de mivel dominanciára hajlamos, így egyedüli kutyának ajánljuk, rutinosabb gazdi mellé. Lucy egy kiegyensúlyozott, emberközpontú, agilis kutya, aki a tacskók méretét meghaladja ugyan, de viselkedésében nagyon is hasonlít hozzájuk.

Csók egy költözési áldozat, egy újabb olyan családból, ahol a költözés napján realizálják, hogy van egy kutyájuk is, akit a legkisebb mértékben sem szeretnének magukkal vinni az új otthonunkba, s hirtelen minden kapu zárva - merthogy az állatvédők többsége folyamatos teltházzal küzd - így felmerül az altatás lehetősége is. Így járt Csók is, aki a maga négy évével annyit sem érdemelt volna, hogy egy igazi esélyt kaphasson a családjától, viszont szerencséje volt, hogy az egri állatvédők utolsó utáni kétségbeesésükben a segítségünket kérték, így Csók élete biztonságba került, most már csak egy ideiglenes befogadót vagy végleges otthont keres. Csók egy félénk, de barátságos, ragaszkodó, az emberek iránt bizalommal forduló, kedves kiskutya.

A halál gyakran pecsételi meg az egykori gazdi szeretett kutyájának a sorsát is, hiszen az örökösök egy része úgy gondolja, hogy az ingatlant igen, az ingóságokat, köztük adott esetben a kutyát, macskát már nem feltétlenül szeretné átvenni a hagyatékból. Így járt Pláne is, aki tippünk szerint egy tacskó - jagd terrier keverék, erre utal rendkívül rövidre vágott farka is, illetve tacskósan hosszú gerince. Hét boldog esztendő adatott neki a gazdival, aztán a gazdi halála után az utca. A kis balek el sem mozdult az utcából, nem tudta mire vélni, hogy miért nem engedik be a kapun... Egy szomszéd sajnálta meg, s vette magához addig, amíg a gondozásunkba nem kerülhetett, most pedig a kennelsoron várja, hogy jelentkezzen érte egy ideiglenes befogadó vagy végleges gazdi. Pláne egy rendkívül emberközpontú kutya, akinek nagyon fontos, hogy a gazdi közelében lehessen. Szuka kutyákkal jól kijön, kan kutya mellé nem ajánljuk.

A másik haláleset árvájának az elhunyt hozzátartozója kérte a segítségünket, s az átvételig megoldotta a kutya elhelyezését. Nagy különbség az előző esethez képest! Lenor egy hét éves, szálkás szőrű tacskó keverék kan, akinek mindig is voltak viselkedési problémái, melyek a bizonytalansággal kevert mérsékelt dominanciájából fakadnak, így számára rutinos, elkötelezett gazdit keresünk. Jó pont, hogy mindig lakásban élt, így szobatiszta, a lakásban nem rongál, pórázképes és a városi zajokat ismeri. Viselkedési gondjai miatt gyermekek mellé nem örökbefogadható!

Végezetül egy friss gyűjtés, Csokita, a hosszú szőrű tacskó keverék szuka, akit gazdája adott le egy másik állatvédő szervezetnél, akik a segítségünket kérték. Egyelőre az ő megismerési folyamatának nagyon az elején tartunk, így azt sem tudjuk pontosan meghatározni, hogy kinek is ajánlanánk őt, de alapvetően egy jó idegrendszerű, kedves kutya, így reményeink szerint nem sokáig kell a gazdimentes időszakot elviselnie.

Rajtuk kívül vannak még tacskó keverékek a gondozásunkba, de őket már látogatják, esetleg meg is van a potenciális gazdi, csak a fuvarokat, családellenőrzéseket szervezzük. Ők az élő példái annak, hogy nem csak a fajtatisztának sikerülhet. Reménykedünk abban, hogy a most bemutatott sokak számára is eljön majd az az idő, amikor a nyaralásukról küldik nekünk a beszámolót, ahol a képeken szeretői gazdáik mellett vigyorognak. Így legyen!

Tacskós Falinaptár 2013. - A te kutyád is benne lehet!

A tavalyi magyar vizslás naptárunk - szemléltetésként

Évről évre egyre több érdeklődés, kérés érkezik felénk TACSKÓS falinaptár ügyében. Bevalljuk, nem terveztük, de engedünk a nyomásnak és elkészítjük, a tavalyi vizslás falinaptár mintájára.

KÜLDD BE KEDVENC TACSKÓD VAGY TÍPUSOS TACSKÓ KEVERÉKED FÉNYKÉPÉT és

 akár szerepelhetsz a Futrinka Egyesület 2013-as TACSKÓS falinaptárában!

A beküldés technikai feltétele:
1. Válaszd ki kedvenc fényképed. A legjobb, ha minél szélesebb a skála, tehát nem csak portrékat, de "tacskók akcióban'-típusú úszó, futó, vadászó, labdázó…stb. tacskós képeket is várunk. Akár lehetnek ünnepekhez kötöttek is. Azt is tudjuk, hogy a tacskók alszanak a legcukibban, és ők kunyerálnak a legszebben...

2. A naptárba kis és nagy képek kerülhetnek be. A képeknek ezekkel a minimum paraméterekkel kell rendelkezniük:

Kis kép esetében: minimum 1000x800 px méretű álló vagy fekvő képet tudunk felhasználni.
Nagy képek esetében minimum 2598x1866 px méretű fekvő képet várunk.
3. A képet kérjük, hogy a futrinka2011@gmail.com címre küldjétek! Kérlek írd meg, hogy ki látható a képen. (Ha tőlünk fogadtad örökbe, akkor az ex-Futrinkás nevét is)

4. A képeket a tacskó fajtamentés önkéntesei fogják kiválasztani. A kiválasztott képek készítőitől a kép felhasználása miatt írásbelii nyilatkozatot fogunk kérni. (Kérünk mindenkit, hogy csak saját maga által készített képet küldjön a szerzői jogok miatt!)

5. A képek beküldési határideje: 2012. szeptember 30.


A falinaptárt ajándékba adjuk majd azoknak, akik támogatják a tacskó fajtamentés munkáját. Az adományból befolyt teljes összeget a nálunk állomásozó kutyák orvosi és egyéb költségeire, illetve élelmezésükre fordítjuk.

Nagyon szépen köszönjük, ha boldog tacskós fotóddal támogatod a kezdeményezésünket!

Kence privát időre vágyik

Kence lebénult, hozzánk került, megoperáltattuk és elkezdett működni. Dióhéjban ennyi az ő csodája. De ennél valahogy mégis több. Ideiglenes befogadója sorai sokat elárulnak a jelleméről, s talán kedvet csinálnak az örökbefogadásához. Szeretnénk őt már a végleges családjában tudni.

Kence hirdetésébe már nyugodtan bele lehet írni, hogy rohangál.:) Elesni már nem szokott, szépen feljön ezen a két lépcsőn, úgy általában kimondható, hogy még ha esetleg ennél tovább nem fog tudni fejlődni (ezt ugye nem tudjuk előre), de ő már most elérte azt a "szintet", amikor már önállóan sétál és amikor nem szorul olyan fizikai segítségre, ami eddig megkülönböztette őt gondoskodás terén a többi kutyatársától.
 
Jön-megy, ha kell fut, a hátsó lábai szépen megizmosodtak, és bár mozgásszervi szempontból ennek nincsen jelentősége, de gyönyörűen tartható együtt más kutyákkal, kisebbekkel-nagyobbakkal egyaránt. Macskákkal is.:) 

A szeparációs stressz tüneteit sem produkálja már amióta ennyit tud mozogni és kifárasztja magát. Nincs rongálás, tutulás-üvöltözés, ha elmegyünk itthonról. 
Sokat fejlődött, és nagyon szépen be tudott illeszkedni. 

Az átlagosnál érzékenyebb a kis lelke, nagyon igényli, hogy minden nap legyen meg az a kis valamennyi idő, amikor csak ővele foglalkoznak. Macirágás, labdázás, hasvakargatás, bármi jó, csak addig más kutyával ne foglalkozzunk.
Neki úgy kerek a világ, ha este fáradtan feltesszük a kanapéra, elsimogatjuk néhány percig, aztán hagyjuk alukálni. 
Soha nem keresi a konfliktust egyik kutyatársával sem. 

Ő tehát Kence, az öt év körüli tacskó keverék kan. Esetleg a kedves olvasóban leendő gazdáját tisztelhetjük? 

Ha igen: info@futrinkautca.hu - várjuk a jelentkező levelet. Köszönjük!

Nem válaszreakció, csak a sors keze (a 17. hét)

A héten rengeteg új kutya érkezett a gondozásunkba, valahol "kárpótolva" is az elmúlt hetek viszonylag kiegyensúlyozott és békés összhangját, amikor nem pezsgett az élet, csak egyszerűen, a maga szerethető és elviselhető, élhető  mivoltában hömpölygött. Néha arra is szükség van, hogy az ember felülről nézhessen a dolgokra, amelyek a nagy hajtásban teljesen bekebelezni tervezik.

A héten öt kutyánk érkezett, négy kutya esett át az ivartalanításon és kettő kutyát gazdához is adtunk. Mindezt nem tudtuk volna megtenni, ha nincsen az a maroknyi csapat, aki segít a fuvarokban, ideiglenes befogadásnál, orvosi körök intézésénél és úgy általában, támogat minket.

Düftin és Damaszt gazdától érkezett. A két rövid szőrű törpe tacskót sajnos már nem tudták tovább tartani, így segítséget kértek az elhelyezésükben. 

Damaszt egy tündéri, ámde nagyon félénk és visszafogott tacskó hölgy, más kutyákkal jól kijön, de valójában most kell megtanulnia mindent, ami a gazdis életben rá vár, különösen úgy, hogyha az a gazdi esetleg az eddig megszokott békés vidék helyett a nyüzsgő Budapesten él. Damaszt ideiglenes befogadóhoz költözött.

Düftin számára sajnos nem találtunk ideiglenes befogadót, így ő elvileg tárnoki kennelsorunkra került volna, de a kennelsoron kifért a slagozásra használt nyíláson, így ugyan Tárnokon, de egy benti kennelben került elhelyezésre.

Hilti érkezése nem volt tervezett, de amikor egy balesetes tacskó miatt hívják az embert, nem nagyon van mérlegelési lehetőség. Hiltit egy vonat ütötte el, súlyosan, de nem életveszélyesen sérült, igazából mázlistának tekinthető, hogy "csak" végigszakadt az oldala, amely sajnos a baleset körülményeiből fakadóan el is fertőződött, így Hilti az érkezését követően több hetet töltött kórházban...

Rémi egy család kutyája volt, akik nem tudták őt tovább tartani, költözés miatt. Abban a szőrben, amiben volt, nem is nagyon lett volna alkalmas a lakásban tartásra, hiszen az egész bunda össze volt állva ezen a tündéri kutyán. Ettől eltekintve érthetetlen, hogy miért nem akarták megoldani a kutya ügyét, mindenesetre ezt sajnos Rémi sem értette, de hamar megszokta  a kennelsor rendjét és a szőrét is rendbeszedtük: bár nem lehetett megtrimmelni, mert katasztrófa állapotban volt az egész, így sajnos le kellett nyírnunk, amely egy szálkás szőrű tacskó esetében valójában főben járó bűnnek is számítható, mert az ő szőrminőségüket elrontja a nyírás. Erre érdemes gazdaként is odafigyelni, mert a kozmetikusok előszeretettel ajánlják, leginkább mert gyorsabb és egyáltalán nem fárasztó a szőr nyírása, ellentétben a trimmeléssel. De tartsuk észben: hacsak nincs valami extrém ok, a szálkás szőrű tacskót nyírni tilos. 

Szindi bónusz, merthogy őt tényleg nem terveztük, különösen nem a hétre, viszont voltunk segíteni Lovasberényben a Kóborka Egyesület menhelyén, merthogy közös osztrák partnerünk spot-on és állatorvosi átnézéses napot szervezett, amelyre minket is meghívtak. Sajnos nem tudtunk túl sokan jelen lenni, de nagyon örültünk az adományként kapott spot-onoknak és féreghajtóknak. Bónuszban pedig Szindi jött, akit az ASKA-tól vettek át, viszont már elég erőteljese gömbölyödött a pocakja, így nem nagyon volt halogatni való idő. Szindi ideiglenes befogadóhoz került.

A héten négy kutyánk esett át az ivartalanításon. Bugi, a kacska lábú szálkás szőrű tacskó lányka, Nina, a szálkás szőrű tacskó szuka, Coolio, a hosszú szőrű tacskó és Düftin is, a rövid szőrű törpetacskó.

Nina az ivartalanítása után gazdához is költözött. Kukorica korábbi befogadói vették őt véglegesen magukhoz, ahol családi kutya lehet három gyermek mellett, s mindent bepótolhat, ami a korábbi életéből, amikor kiskutyák gyártására használta egy vidéki család, kimaradt.

Szintén gazdás lett egy régóta várakozó szálkás szőrű tacskó kanunk, akire egy ismert finn dizájner tett ígéretet, hitegetett minket, aztán szó nélkül eltűnt annak ellenére, hogy még a barátait is bevonta, hogy megerősítsék megbízhatóságát, elkötelezettségét és szavahihetőségét. De szerencsére találtunk Rezsőnek itthon is megbízható gazdát, csak szegény "feleslegesen" várakozott, bár szerintem ideiglenes befogadói nem igazán bánták ezt.

A semmi hete (a 16. hét)

Ezen a héten a tacskó fajtamentés háza táján olyan esemény, amelyről a blogban írni szoktunk. Nem jött új kutya, nem ment gazdához sem senki, nem esett át ivartalanításon vagy nagyobb állatorvosi beavatkozáson sem senki. Természetesen azok, akik a gondozásunkban vannak, megkapták a szükséges és megfelelő ellátást, akinek volt a hétre már-már rutinszerűnek számító orvoslátogatása, azt is biztosítottuk.

De valahogy mégis megállt az élet. Ha az ember viszonylag régóta csinál valamit, eljön az idő, amikor már túl sokat tud és ez leegyszerűsítésekhez vezethet, amit a  körülötte működők nem mindig értenek és így: elfogy a levegő lassan az ember körül. Ilyenkor vagy sikerül feltöltődni vagy lépni kell. Ez a hét egy gondolkodós hét volt számomra és azóta is próbálom összerakosgatni a kirakós elemeit, amelyet én magam rúgtam fel, saját döntésem alapján, hogy tisztán láthassam, hogy van-e tovább. A tacskó fajtamentésnek biztosan, ebben nem kételkedem. Abban, hogy én vagyok rá továbbra is a legalkalmasabb, hogy ezt felelősen vezessem, már inkább. Elfáradtam.

Zenész, színész és a többiek (a 15. hét)

Mozgalmas hét volt a 15, öt kutya is érkezett a gondozásunkba. Igazából, ha a kennelsorunk kapacitására lett volna bízva, sajnos nem fogadhattunk volna egyet sem, de nagyon nagy szerencsénk van, hogy egyre többen segítenek nekünk ideiglenes befogadással. Tudjátok, akár néhány hét is nagyon sokat jelenthet egy-egy kutya életében, menekülésében. 

Coolio és Snoop két hosszú szőrű törpe és standard tacskó mérethatáron mozgó fiatal-felnőtt kan kutya, akik egy tenyészetből érkeztek, mert valamilyen "hiba" miatt őket nem szerették volna ivarosan kihelyezni sehová, így a segítségünket kérték. Mind a kettőjüket sikerült ideiglenes befogadónál elhelyeznünk. Sajnos Snoop ráadásul beteg is, amikor a gondozásunkba került, még csak azt hittük, hogy valami egyszerű gyomorgyulladással állunk szemben. Sajnos ennél komplexebb és komolyabb a probléma. Snoop azóta heti rendszerességgel jár kezelésre és állatorvoshoz is, rengeteg vértesztet csináltattunk kontrollként, s folyamatosan ultrahangos kontroll alatt áll. 

A váci gyepmesteri telep elé kitettek egy aprócska fa dobozt, amely egy rendkívül idős szálkás szőrű tacskót rejtett. A dobozka fele akkora volt, mint a kutya... Marlon Brando a rohadó fogaival, az egész szervezetét maga alá temető gyulladással, amelynek gyökerét a rohadó fogakban kell keresni, az öreges szokásaival és vaksi szemével nem várhatott túl sok jóra. Amikor egy-egy ilyen reménytelen kutya bukkan fel valahol és történetesen tényleg tacskó, megfordul a fejemben, hogy míg tacskóként a fajtamentőktől kaphat segítséget, s van még néhány fajta szerencsére, ahol a fajtamentő szervezetek segítenek azokon is, akik számára nagyon kicsi az esély az új életre, cserében viszont már a befogadás pillanatában tudható, hogy gigászi állatorvosi számlát halmoz majd fel a kisöreg vizsgálata, kezelése, ellátása, de egy keveréknek ebben a státuszban nem sok esélye lenne, s ez rendkívül szomorú. Minden kutya halála szörnyű, feldolgozhatatlan, elfogadhatatlan, hogy míg mi mindent megtennénk akár egy-egy nem "saját kutya" védencünkért, addig mások szívtelenül lemondanak róluk. De ez kitérő! Szóval így érkezett meg Marlon Brando és került egy pozitív értelemben elvetemült, korábbi örökbefogadónkhoz, a tehetséges fiatal rendezőhöz, Lizához és ex-Zamó néni, Etushoz.

A várpalotai gyepmesteri telepről már korábban érkezett volna altatás elől két szálkás szőrű tacskó keverék kan, de az egyikük parvó-fertőzésben megbetegedett és így nem tudtuk őket elhozni. Ezen a héten nyílt alkalom arra, hogy mind a ketten eljöjjenek és ideiglenes befogadónál kezdjék meg az új életüket. 

Szapár volt a beteg, ő nagyon soványan jött és nehezen szedi össze magát, tulajdonképpen ez még mindig nem sikerült neki. Ideiglenes befogadói tanítják, szeretik és nagyon ragaszkodnak hozzá. Most, amikor ezt a beszámolót írom, már tudom, hogy szeretnék őt megtartani, s erre áldásomat is adtam, de előtte át kell esnie az ivartalanításon, amelyre pedig azért várunk, mert annyira sovány még mindig...

Finánc nem volt beteg, vele zökkenőmentesen indultak a dolgok, s ideiglenes befogadói szívébe ő is belopta magát, viszont ő még mindig gazdára vár.

A hétre egy műtét jutott, az aprócska, furcsa neurológiai tünetekkel küzdő Hektika esett át az ivartalanításon, de az általános állapota miatt nem tolakodnak érte a gazdijelöltek, s azóta számos vizsgálaton át is kellett esnie, beleértve az epilepszia vizsgálatokat és az MR-t is.

Egy kutyánk gazdához is költözött, a sok port kavart Mici kezdhette meg végre egy szerető otthonba  kerülhetett, s szerencsére már gyógyultan folytathatja ideiglenes befogadóinál megkezdett gazdis életét és a demodex talán soha nem is tér vissza. Mi mindenesetre ezt kívánjuk!