2012. július 15., vasárnap

Nem válaszreakció, csak a sors keze (a 17. hét)


A héten rengeteg új kutya érkezett a gondozásunkba, valahol "kárpótolva" is az elmúlt hetek viszonylag kiegyensúlyozott és békés összhangját, amikor nem pezsgett az élet, csak egyszerűen, a maga szerethető és elviselhető, élhető  mivoltában hömpölygött. Néha arra is szükség van, hogy az ember felülről nézhessen a dolgokra, amelyek a nagy hajtásban teljesen bekebelezni tervezik.

A héten öt kutyánk érkezett, négy kutya esett át az ivartalanításon és kettő kutyát gazdához is adtunk. Mindezt nem tudtuk volna megtenni, ha nincsen az a maroknyi csapat, aki segít a fuvarokban, ideiglenes befogadásnál, orvosi körök intézésénél és úgy általában, támogat minket.

Düftin és Damaszt gazdától érkezett. A két rövid szőrű törpe tacskót sajnos már nem tudták tovább tartani, így segítséget kértek az elhelyezésükben. 

Damaszt egy tündéri, ámde nagyon félénk és visszafogott tacskó hölgy, más kutyákkal jól kijön, de valójában most kell megtanulnia mindent, ami a gazdis életben rá vár, különösen úgy, hogyha az a gazdi esetleg az eddig megszokott békés vidék helyett a nyüzsgő Budapesten él. Damaszt ideiglenes befogadóhoz költözött.

Düftin számára sajnos nem találtunk ideiglenes befogadót, így ő elvileg tárnoki kennelsorunkra került volna, de a kennelsoron kifért a slagozásra használt nyíláson, így ugyan Tárnokon, de egy benti kennelben került elhelyezésre.

Hilti érkezése nem volt tervezett, de amikor egy balesetes tacskó miatt hívják az embert, nem nagyon van mérlegelési lehetőség. Hiltit egy vonat ütötte el, súlyosan, de nem életveszélyesen sérült, igazából mázlistának tekinthető, hogy "csak" végigszakadt az oldala, amely sajnos a baleset körülményeiből fakadóan el is fertőződött, így Hilti az érkezését követően több hetet töltött kórházban...

Rémi egy család kutyája volt, akik nem tudták őt tovább tartani, költözés miatt. Abban a szőrben, amiben volt, nem is nagyon lett volna alkalmas a lakásban tartásra, hiszen az egész bunda össze volt állva ezen a tündéri kutyán. Ettől eltekintve érthetetlen, hogy miért nem akarták megoldani a kutya ügyét, mindenesetre ezt sajnos Rémi sem értette, de hamar megszokta  a kennelsor rendjét és a szőrét is rendbeszedtük: bár nem lehetett megtrimmelni, mert katasztrófa állapotban volt az egész, így sajnos le kellett nyírnunk, amely egy szálkás szőrű tacskó esetében valójában főben járó bűnnek is számítható, mert az ő szőrminőségüket elrontja a nyírás. Erre érdemes gazdaként is odafigyelni, mert a kozmetikusok előszeretettel ajánlják, leginkább mert gyorsabb és egyáltalán nem fárasztó a szőr nyírása, ellentétben a trimmeléssel. De tartsuk észben: hacsak nincs valami extrém ok, a szálkás szőrű tacskót nyírni tilos. 

Szindi bónusz, merthogy őt tényleg nem terveztük, különösen nem a hétre, viszont voltunk segíteni Lovasberényben a Kóborka Egyesület menhelyén, merthogy közös osztrák partnerünk spot-on és állatorvosi átnézéses napot szervezett, amelyre minket is meghívtak. Sajnos nem tudtunk túl sokan jelen lenni, de nagyon örültünk az adományként kapott spot-onoknak és féreghajtóknak. Bónuszban pedig Szindi jött, akit az ASKA-tól vettek át, viszont már elég erőteljese gömbölyödött a pocakja, így nem nagyon volt halogatni való idő. Szindi ideiglenes befogadóhoz került.

A héten négy kutyánk esett át az ivartalanításon. Bugi, a kacska lábú szálkás szőrű tacskó lányka, Nina, a szálkás szőrű tacskó szuka, Coolio, a hosszú szőrű tacskó és Düftin is, a rövid szőrű törpetacskó.

Nina az ivartalanítása után gazdához is költözött. Kukorica korábbi befogadói vették őt véglegesen magukhoz, ahol családi kutya lehet három gyermek mellett, s mindent bepótolhat, ami a korábbi életéből, amikor kiskutyák gyártására használta egy vidéki család, kimaradt.

Szintén gazdás lett egy régóta várakozó szálkás szőrű tacskó kanunk, akire egy ismert finn dizájner tett ígéretet, hitegetett minket, aztán szó nélkül eltűnt annak ellenére, hogy még a barátait is bevonta, hogy megerősítsék megbízhatóságát, elkötelezettségét és szavahihetőségét. De szerencsére találtunk Rezsőnek itthon is megbízható gazdát, csak szegény "feleslegesen" várakozott, bár szerintem ideiglenes befogadói nem igazán bánták ezt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése