Kence privát időre vágyik

Kence lebénult, hozzánk került, megoperáltattuk és elkezdett működni. Dióhéjban ennyi az ő csodája. De ennél valahogy mégis több. Ideiglenes befogadója sorai sokat elárulnak a jelleméről, s talán kedvet csinálnak az örökbefogadásához. Szeretnénk őt már a végleges családjában tudni.

Kence hirdetésébe már nyugodtan bele lehet írni, hogy rohangál.:) Elesni már nem szokott, szépen feljön ezen a két lépcsőn, úgy általában kimondható, hogy még ha esetleg ennél tovább nem fog tudni fejlődni (ezt ugye nem tudjuk előre), de ő már most elérte azt a "szintet", amikor már önállóan sétál és amikor nem szorul olyan fizikai segítségre, ami eddig megkülönböztette őt gondoskodás terén a többi kutyatársától.
 
Jön-megy, ha kell fut, a hátsó lábai szépen megizmosodtak, és bár mozgásszervi szempontból ennek nincsen jelentősége, de gyönyörűen tartható együtt más kutyákkal, kisebbekkel-nagyobbakkal egyaránt. Macskákkal is.:) 

A szeparációs stressz tüneteit sem produkálja már amióta ennyit tud mozogni és kifárasztja magát. Nincs rongálás, tutulás-üvöltözés, ha elmegyünk itthonról. 
Sokat fejlődött, és nagyon szépen be tudott illeszkedni. 

Az átlagosnál érzékenyebb a kis lelke, nagyon igényli, hogy minden nap legyen meg az a kis valamennyi idő, amikor csak ővele foglalkoznak. Macirágás, labdázás, hasvakargatás, bármi jó, csak addig más kutyával ne foglalkozzunk.
Neki úgy kerek a világ, ha este fáradtan feltesszük a kanapéra, elsimogatjuk néhány percig, aztán hagyjuk alukálni. 
Soha nem keresi a konfliktust egyik kutyatársával sem. 

Ő tehát Kence, az öt év körüli tacskó keverék kan. Esetleg a kedves olvasóban leendő gazdáját tisztelhetjük? 

Ha igen: info@futrinkautca.hu - várjuk a jelentkező levelet. Köszönjük!