Ezen a héten a tacskó fajtamentés háza táján olyan esemény, amelyről a blogban írni szoktunk. Nem jött új kutya, nem ment gazdához sem senki, nem esett át ivartalanításon vagy nagyobb állatorvosi beavatkozáson sem senki. Természetesen azok, akik a gondozásunkban vannak, megkapták a szükséges és megfelelő ellátást, akinek volt a hétre már-már rutinszerűnek számító orvoslátogatása, azt is biztosítottuk.
De valahogy mégis megállt az élet. Ha az ember viszonylag régóta csinál valamit, eljön az idő, amikor már túl sokat tud és ez leegyszerűsítésekhez vezethet, amit a körülötte működők nem mindig értenek és így: elfogy a levegő lassan az ember körül. Ilyenkor vagy sikerül feltöltődni vagy lépni kell. Ez a hét egy gondolkodós hét volt számomra és azóta is próbálom összerakosgatni a kirakós elemeit, amelyet én magam rúgtam fel, saját döntésem alapján, hogy tisztán láthassam, hogy van-e tovább. A tacskó fajtamentésnek biztosan, ebben nem kételkedem. Abban, hogy én vagyok rá továbbra is a legalkalmasabb, hogy ezt felelősen vezessem, már inkább. Elfáradtam.
A Futrinka Egyesület Tacskó Fajtamentő Csoportjának beszámoló blogja, benne jó és rossz hírekkel, programajánlatokkal, kérésekkel, bemutatkozásokkal - mindennel, ami tacskó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése