Van egy téma, amelyről több heti beszámolóban is írni fogok, mert nem tudok szabadulni a gondolatától, nagyon nehezen dolgozom fel ugyanis, ha egy kutyát elveszítünk. Keresem az okokat, a miérteket. Kukorica az ASKA menhelyéről érkezett, az átvétel előtt két hetet töltött egy Székesfehérvár közelében élő családnál. A kutya egészséges volt, így megkapta az oltásait, majd néhány nap múlva sor került az ivartalanítására. A műtét után sem volt semmi gond, de aztán amikor ideiglenes befogadóhoz költöztettük, már észleltünk nála egy enyhe tüsszögést. Nem gyanakodtunk semmire, hiszen eddigre már több, mint egy hetes volt az oltása... Mit kellett, lehetett volna máshogy csinálni...?
Mágus is székesfehérvári kutya. Ugyanonnan jött, mint Dödölle és Kukorica, ugyanannál a családnál karanténozott. Amiben eltért az előző két kutyától az az, hogy őt nem oltattuk be ott, csak már akkor, amikor Budapestre költözött és nem is ott ivartalanították. Ő, attól függetlenül, hogy Kukoricával együtt lakott, nem lett beteg, a legkisebb tünetet sem mutatta, pedig valószínűleg ő sem volt előtte soha oltott. Mi a különbség, ami miatt őt elkerülte a kór? Mit csináltunk Kukoricáéknál rosszul...?
Nina családból érkezett, ahol élete hét évében az volt a dolga, hogy minden tüzelésnél létrehozott egy alom kistacskót, akiket aztán a gazdái továbbadhattak. Ő maga nem kapott extra figyelmet vagy törődést, hét év alatt egyetlen egyszer sem kozmetikázták meg, büdös volt, elhanyagolt, túlkondícionált és nem nagyon értette, hogy mi történik vele, de barátságosan várta a változást. Ez már az érkezése napján meg is kezdődött, mert ideiglenes befogadókhoz költözhetett, ahol a hét év kinti lét után először nyúlhatott végig egy meleg lakásban és kaphatott kellő figyelmet, amelyért rendkívül hálás is volt. Kiderült, hogy Nina imádja a lakásban élést és minden emberrel nagyon-nagyon kedves.
Lestyán, a demodexes törpe csapat egyik kanja mostanra került olyan állapotba, hogy áteshetett az ivartalanításon, s a beavatkozás után új otthonába költözött, ahol már nagyon várták. Nem volt számára drámai a változás, hiszen gazdái már a gyógyulás időszakában is hetente látogatták ideiglenes befogadójánál, így ismerték egymást. Reméljük, hogy Lestyán gazdái a közelünkben maradnak és a jövőben esetlegesen erősítik a tacskós csapatot ők is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése