Összegyűlt Eszkuláp kiskocsijának ára!

2010. 04. 28-i állás szerint az alábbi felajánlások érkeztek eddig összesen Eszkuláp kocsijára:
Sylke Beyer 100 €
Németh Réka 100 €
K. András 3.000 Ft
E. Erika 5.000 Ft
T. Renáta 2.000 Ft
A. Lajos Jánosné 2.000 Ft
Gy. Zsuzsanna 5.000 Ft
Zs. Krisztina 3.000 Ft
H. Katalin 3.000 Ft
P. Andrea 4.000 Ft
Szné T. Csilla Irma 20.000 Ft
M. Andrea Mónika 5.000 Ft
Igrényi Edina 5.000 Ft
Láng Balázs 75.000 Ft
továbbá az örökbefogadó napon készpénzben kaptunk 1.000 Ft támogatást kimondottan erre a célra.

Aki hozzájárul a teljes neve közzétételéhez, kérjük, hogy jelezze az info@futrinkautca.hu e-mail címen.

A felajánlások összege elérte, valamivel meg is haladta a kiskocsira szükséges összeget. A "maradékból" Eszkuláp korábbi gerincműtétjének máig ki nem fizetett orvosi költségéből fogunk törleszteni.

NAGYON KÖSZÖNJÜK A SEGÍTSÉGET, a kiskocsi rendelési adatlapjainak kitöltése megkezdődött, hamarosan reményeink szerint már kiskocsis videókat is mutathatunk.

Majdnem nem írtam a 15. hétről...

Azt sem tudom, hol áll a fejem. Alig alszom mostanában, folyton van valami tennivaló. Eszkuláp sem könnyítette meg az életet, persze igen, szeretem és gondoskodom róla, de valamikor túl fáradt vagyok ahhoz, hogy még a napi ezer tennivalón túl leroskadjak a számítógép mellé és beszámolót írjak. Ha írok, akkor leginkább az e-maileket igyekszem szortírozni, megválaszolni.

Eszkimó, ahogy mostanában Eszkulápot hívom, mert nála fázósabb ebbel még nem nagyon találkoztam, de betudom annak, hogy valószínűleg a bénult területeken nem tökéletes a keringése sem, sajnos hasmenéssel küzdött az elmúlt időszakban. Ez egyben azt is jelentette, hogy mi, vele együttélők is küzdelemre voltunk kárhoztatva és rettegésre, mert a kis fenekét teljesen feláztatta a híg széklet és a végén már vér csepegett mindenfelé. De nagyjából túl vagyunk a dolgon, most már talán rendeződik minden. A kedve továbbra is remek, egyre inkább látszik az egyénisége, úgyhogy van mit csiszolgatni, mert igazi, konok tacskó úrral állunk szemben. A lakásban a mellső lábain száguld, ez persze azt is jelenti, hogy a hasán már nem igazán van ép bőrfelület... A macskát továbbra sem szokta meg, kergeti, kergetné. Minden délután van egy hosszabb sétánk, ezt már megszokta, nagyon élvezi, de a kan kutyáknak beszól...

De nem csak Eszki körül forgott a tacskómentős világ. Rupert bácsi Németországba költözött az egyik külföldi segítőnknek köszönhetően. Rupert bácsi igazán szerencsésnek mondhatja magát, mert az átmeneti időszakot sem kellett a kennelsoron letöltenie, Ibolyáék gondoskodtak a tökékéletes ellátásáról, az otthon melegéről és kényeztetésről. Nekik ezúton is szeretném kifejezni hálámat mindazért, amit ezért az öreg ebért megtettek, mint ideiglenes befogadói.

Ez a hét az ex-gyömrőiek gazdisodásáról szólt, mert Rupert mellett Gyufa költözködött még: Dunakeszin lett egy fiatal pár kedvence. Reméljük, hogy megbecsüli magát, hiszen eddig életében nem feltétlenül volt szüksége olyan információkra, mint szobatisztaság vagy a papucsok érintetlenül hagyása.

Rubik ugyan a megelőző héten elbliccelte az ivartalanítását, de most nem kerülhette el a végzetét, hiszen ez szükséges előfeltétele volt egy másik történésnek - de arról csak a következő heti beszámolóban tehetek majd említést.

Mozgássérült kiskocsira gyűjtünk Eszkuláp számára!

Kérlek, ha tudsz, járulj hozzá te is!

Eszkuláp, a 3-4 év körüli rövid szőrű tacskó kan lebénulva került Egyesületünk gondozásába közel két hónappal ezelőtt. Az azonnali beavatkozás ellenére sajnos nem állt lábra: a mai napig folyamatosan tornáztatjuk, mágnesterápiára is járunk vele. A műtét után a mellső lábait sem tudta használni, mostanra azokon biztonsággal és gyorsan halad. A kezdetekkor már ez az eredmény is elérhetetlennek látszott, de nem adtuk fel és nem is fogjuk feladni soha.

http://gallery.site.hu/d/12860618-2/eszki_008.jpg

Eszkuláp beszámolóját a változásokról, fejlődésről a tacskó fajtamentés honlapján is nyomonkövetheted, visszanézheted a belinkelt videókon, hogy honnan jutottunk el odáig, ahol most tartunk.

http://www.tacskosos.hu/Eszkulap_naploja.html

Jelenleg Eszkulápot egy, a hasánál kiszélesített, az egyik támogatónk által készített ővvel "felfüggesztve" sétáltatjuk. De villámsebesen mozog, már nehéz is néha követni őt, ráadásul a felfüggesztés sem a legcélravezetőbb.

Most érkezett el az az idő, amikor már biztonsággal használható lenne Eszkuláp számára a speciálisan kiképzett, mozgássérült kutyákra tervezett kis kocsi.

A hosszú tacskó gerincre és méretre megrendelhető kerekes kocsi Németországból beszerezhető.

A rozsdamentes acél kiskocsi ára 449 €, a beleszerelendő ülőbetét további 35 €-ba kerül, ez összesen 484 €-t jelent (kb. 130.000 Ft)- ezt kellene előteremtenünk a siker érdekében.

Németországi partnerünk jelezte, hogy a termék postaköltségével, illetve további 100 €-val járul hozzá Eszkuláp kocsijához, a tacskó fajtamentés vezetőjeként a saját - nem állatvédelemből származó - jövedelmem terhére szintén beszállok 100 €-nyi összeggel.

Ezen kívül addig párezer forint már érkezett a számlánkra ebből a célból, de igyekszünk rendszeresen beszámolni a gyűjtés állásáról Eszkuláp naplójában a www.tacskosos.hu oldalon.

Ilyen kocsit szeretnénk:

http://www.hunderolli-tierorthopaedie.de/Upsa.html

Kérjük, ha bármekkora összeggel hozzá tudnál járulni Eszkuláp kocsijához, a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámlájára történő utalással megteheted. Kérjük, hogy a megjegyzés rovatba tüntesd fel: ESZKULÁP KOCSI.

Minden apró segítséget hálásan megköszönünk!

Aki ismeri Eszkulápot, tudja, hogy mennyire életerős, mozgékony kiskutya és hogy mennyit jelentene neki egy ilyen lehetőség.

Kérem, hogy segítsetek!

Köszönettel:

Németh Réka
Eszkuláp ideiglenes befogadója, aki egyben a tacskó fajtamentés vezetője
Futrinka Egyesület

Kérjük, mielőtt utalnál, pillants fel a www.tacskosos.hu oldalra. Ott fogjuk jelezni, ha a szükséges összeget sikerült összegyűjteni.

Megköszönnénk, ha ezt a felhívást továbbítanád ismerőseidnek is.

Porca sem felejtett el minket

Már régen írtam és küldtem képet a cuki Porcáról, bár gondolom nem nagyon van időd állandóan az e-maileket olvasni.

Porca nagyon jól van, szépen kikerekedett, de a fodrász nénije szerint még hízhat egy kicsikét. Ő ezt be is tartaná, mert bármennyit képes lenne enni. Nagyon falánk kutyus.
Rendbe rakták a frizuráját szépen, áramvonalas testet csinált neki a kozmetikus. A szakállához, a tappancsaihoz és a szemöldökéhez azonban szigorúan ragaszkodtunk.
Most nagyon hullajtja a szőrét, ezért mindennap puhakefés fésülködés van beiktatva a "programjába". Nem lesz a kedvenc tevékenysége, de nagyon fegyelmezetten tűri.
Nagyon gyorsan szocializálódott, ha kifejezhetem így magamat. Nyugodt, kiegyensúlyozott, tökéletes házörző.
A hízelgés nagymestere, úgy kígyózik sokszor azzal a hosszú testével. Azt sem tudja, milyen pózt vegyen fel, hogy levegye valamelyikünket a lábáról. A szemeiről nem is beszélve!!!
Egy kis játékra mindig kapható, nagyon szeretik egy mást Bizsuval.
Most már egymás mellett is elalszanak, nem vonul arrébb Bizsu, ha melléfekszik Porcus. Természetesen az első éjszaka óta csak a vetett ágyban hajlandó aludni, ebben is tökéletesen szocializálódott!
Nagyokat sétálunk, a legtöbbször póráz nélkül, de a közlekedésben még van mit tanulni.
A kutyákkal és emberekkel viszont nem barátkozik, sőt inkább fél. Ezt mondjuk nem bánom, ebben nem baj ha egy kicsit visszafogottabb.
Nagyon sok örömünk telik Porcában, mert igazán szeretetre méltó és mindent megtesz, hogy boldoggá tegyen minket.
Sokszor elnézem, hogy vajon mit gondolhat az életéről, a mostani helyzetéről vagy rólunk. Vajon most már elhiszi, hogy ez így is marad örökké?


Szeretjük....

Hát röviden ennyi Róla, rólunk

Volt védenceink beköszönnek

Ugyan az Egyesület internetes topicján be szoktam számolni a valamikori védenceink visszajelzéseiről, de ott hamar alá süllyednek a hírek, itt meg visszakereshető minden a kutya nevére kattintva.
Szóval ránk köszönt Jázmin, akiről a családja mondott le, mert megharapta a gyermeket. Szerencsére az új családjában szépen beilleszkedett és nagyon szeretik. Eljött az idő, hogy kikerüljenek az ivartalanítási varratok.

Tegnap voltunk varratszedésen:Igaz már nem sokat kellett kiszedni mert ö már elkezdte,elvittem megmutatni az orvosnak és minden rendben volt és van. Nagyon élvezi hogy,az ővé már az egész udvar,és nem állok a háta mőgőtt.Már majdnem minden állattal megbarátkozott vagyis ők nehezen állnak kőtélnek.Egyik nap nagyon sokat futott a csirkék után ,annyira elfáradt,hogy nemtudott megmozdulni. Ma sajnos egésznap esett az eső,de neki ez sem jelentett problémát.Ki be mászkált ,de még most is ugri bugrizik. Lassan lelehet venni a ruhácskát talán nem piszkálja a sebet.

Falatka is írt nekünk az új életéből. Szerencsére a döntés, miszerint másik családnál boldogabb lenne, helyes volt. Kiss Manyi is jól járt, mert így ő gazdis kutya, akinek mindent megadnak, míg Falatka is élhet aktívan és az ő kis hiperaktív lényéhez illeszkedő környezetben.

Gondoltam bejelentkezem mi a helyzet falatkával, aki immár zsuzsi.
Egy hete van nálunk és most már hárman vagyunk egymásba szerelmesek.
Zsuzsi rettenetesen okos, az derült ki róla, hogy hobbija a tanulás, a játék meg a még több játék.
Asztalnál nem kunyerál (hiába is tenné), azért néha próbálkozik.
Ágyban nem alszik (vannak határok), a kosara a szobában, most is abban heverészik.
Naponta sok órát töltünk a margitszigeten, meg ahová csak tudjuk magunkkal visszük. Volt már jazz koncerten, előadáson, beszélgetésen, baráti borozáson, stb. Mindent remekül visel és nagyon türelmes.
Egyáltalán nem dominálgat le minket, sőt, nagyon szófogadó. A járdaszélen már magától megáll és leül, ha kaja van leül és viszonylag türelmesen megvárja, amíg lekerül a tálkája a földre és nem ugrál annyira már. Szobatiszta, 4 napja teljesen. (ez szerintem csoda) A szigeten elengedjük pórázról, mindig visszajön, ha hívjuk. Éjszakai sétánál is lecsatoljuk, ha már elfáradt és nem szalad el, abszolút jól csinálja.
A gyerekekkel óvatosan játszik, nem kapkod, velünk még kicsit brutális:).
Most éppen nagyon bánatos, mert esik az eső és semmi margitsziget.
Nagyon szeretetteli és nagyon okos kiskutya és nagyon nagy az öröm az együttélésben!
Köszönjük a lehetőséget:)!

Ha kisüt a nap, visszük trimmelni, jövő héten pécsre kirándulunk.

Kutyás teljesítménytúra azaz "Kutyával a Bakonyban II."

2010. április 17-én, a Föld Napja alkalmából került megrendezésre az a hivatalos teljesítménytúra, amelyre nem csak a gyalogtúrázókat, hanem kutyáikat is szeretettel (és jutalomfalatokkal) várták a szervezők. Összesen 118 ember 68 kutyával vett részt a rendezvényen.

Az nem volt kérdés, hogy részt veszünk az Ajka és Környéke Természetbarát Szövetség, a Kislődi Önkormányzat és az ajkai Vahur Állatvédő Egyesület közös rendezvényén, csak az nem volt egyértelmű, hogy a saját két kutyánk mellett a nálunk állomásozó Eszkulápot is magunkkal visszük-e. Aztán hosszas mérlegelést követően úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk ki őt sem ebből az élményből. Persze Eszki nem könnyítette meg a dolgunkat, mivel hajnalban úgy határozott, hogy feladja a normál székletet és hasmenésre vált. Többször megfürdettem indulás előtt, de így sem volt egy diadalmenet sajnos az utazás és maga a túra sem - a szaghatás szempontjából. De Eszkuláp nagyon élvezte, mint ahogy  a saját kutyáink is.

Nem ölben tette meg az egész utat, néhány km-t a saját mellső két mancsán, felfüggesztett hátsó féllel gyalogolt, úgyhogy neki is sikerült elfáradnia. Szerintem jól érezte magát, nagyon nagy szüksége van az ilyen jellegű megerősítésekre, hogy ő is teljesértékű kutya. Nekünk pedig nem csak a lábunkban van izomlázunk a 12 km megtétele után, hanem a karunkban is, mivel Eszkit cipelni nem is olyan könnyű dolog.

Többen összejöttünk most is, nagy örömömre egy korábbi tacskó védencünk, aki három éve nálunk babáskodott ideiglenesen, szintén csatlakozott terrier társával, de volt a csapatban szintén futrinkás staffordshire terrier keverék, illetve gazdás keverékek, magyar vizslák, német dog... Mindenkinek köszönet azért, hogy hozzájárult a remek hangulathoz.

Jövőre is lesz Kutyával a Bakonyba kutyás teljesítménytúra, ha valakinek van kedve csatlakozni, a Föld Napja környékén számíthat majd rá.

A 14. hét - eltelt hirtelen

Eszkuláp hétről hétre változik. Fejlődést nem merek írni, mert a túlzott optimizmus is árthat, de az tény, hogy nem rögzült statikusan egy állapotba. Az elmúlt hét során eljutottunk oda, hogy nem lehet tőle elszakadni a lakásban, mert folyton az ember sarkában van. Ez viszont azt jelenti, hogy a mellső lábain húzza magát, tehát a pocakját, hátsó lábait maga után húzza. Mivel ott nem érez semmit, így azt sem veszi észre, ha beakad valahová vagy ha ledörzsölődik a bőr. Nap közben sajnos nem marad rajta a ruha, mert hihetetlenül találékony kis állat ez az Eszkuláp, de délután már felügyelet mellett és nyakig bekrémezve figyelget a ruhájában. Így, ha nem is gyógyulnak meg a lenyúzott részek, de legalább nem mélyülnek, fertőződnek el. Nem tudok mást tenni, ha bárkinek van valami szuper ötlete, ne habozzon megosztani velem.

Eszkuláp továbbra is jár mágnesterápiára, szeret autózni, élvezi a napsütést és mindent úgy tesz, mint egy normális, négy lábon járó, élő kutya, mi pedig nem szeretnénk őt semmitől megfosztani, egy percig sem éreztetjük vele, hogy ő bármivel is kevesebb lenne. Pszichésen olyan remekül összeszedte magát, hogy mostanra figyelnem kell az etetésnél, mert képes lenne összeverekedni az enyémekkel, illetve a sétáknál bele-beleköt a kan kutyákba, míg a szukáknak hevesen udvarol.

Továbbra is várjuk a pelenka felajánlásokat, mert Eszkuláp hólyagját még mindig mi ürítjük és elég nagy mennyiséget fogyasztunk belőle. Nem csak a kutyapelenka felel meg a célnak, hanem a humán orvoslásban használt pelenkákat is tudjuk használni, ha valakinek ilyen lenne otthon elfekvőben. Emellett ha valakinek van használt, 86-os vagy annál egy számmal nagyobb rövid ujjú vagy ujjatlan babanapozója, rugdalódzója, amire már nincs szüksége, mi szívesen fogadnánk, hiszen ebből is elég sokat használunk Eszkivel.

Természetesen nem csak Eszkuláppal történtek dolgok az elmúlt héten, a tacskó fajtamentés többi védence körül is történt egy s más, gyakorlatilag az általános rutint követve: Gyufa és Gyolcs átestek az ivartalanításon. Ugyan Rubik is benn töltött egy éjszakán hasonló célból, de nem került rá sor sajnos másnap, így ő érintetlenül tért vissza tárnoki kenneljébe, de ő sem marad ivaros, nyugalom.

Nyüzsgő 13. hét

Az elmúlt héten két új kutyánk érkezett - mindketten Gyömrőről a Szomorú Szív Alapítványtól jöttek.

Gyufa egy kis termetű, rendkívül elhanyagolt szálkás szőrű tacskó kan. Soványka is nagyon, de hamar össze fogja szedni magát. A szeme gyulladt, orvosi kezelés alatt áll. Gyufa egy igazi csiszolatlan gyémánt, aki egy igazi gazdi mellett mindent megtanulhat, amit egy szálkás szőrű tacskónak tudnia szükséges. Pórázon sétál, minden kutyával jól kijön és emberekkel is rendkívül barátságos. Oltásait, chipet kapott, ivartalanítása után örökbefogadható vagy ideiglenes befogadót is keresünk számára.

Gyolcs nem annyira tacskó, de egyértelműen tacskó ősökkel is rendelkező rövid szőrű tacskó keverék szuka. Hozzáteszem, hogy 100 emberből 99 őt nyugodt szívvel letacskózná. Van még mit javítani a tacskóról, mint fajtáról kialakult képen. Gyolcs persze keveréksége teljes tudatán kívül is egy nagyon kedves, nyitni akaró kutyalány, aki a maga maximum két esztendő tapasztalatával próbál meg igazodni a náluk szokásos rendhez. Egyelőre a póráz még nehézséget okoz, de lassan tanulgatja ezt is. Mindenkivel kedves, ragaszkodó, bújós, de sok tennivaló van még vele, hogy igazi úrikutya válhasson belőle. Oltásokat, chipet kapott, a héten átesik az ivartalanításon is, utána örökbefogadható vagy ideiglenes befogadót is keres, aki megkezdené az eddig kimaradt tudnivalók pótlását.

Jázmin, a fiatalka rövid szőrű tacskó szuka átesett az ivartalanításon és az estét már új családja körében töltötte - Szigetszentmiklósra költözött. Másnap beszéltem a gazdival, aki nagyon hálás volt azért, hogy az övé lehetett ez a kis tündér. (Jázmin kapkodósan, félénken került a gondozásunkba, de ideiglenes befogadója annyira tökéletesen szocializálta a kiskutyát, hogy tényleg problémamentes volt az átadás.)

Falatka egy korábbi mentvényünk volt, akit még tavaly örökbe is adtunk, de mostanra minden próbálkozás ellenére feladni kényszerült az őt örökbefogadó hölgy, mivel Falatka túlnőtt rajta és aktivitásával, a másik - szintén mentett - kutya állandó terrorizálásával már fenntarthatatlanná tette a hármas együttélést. Falatkát így visszavettük, de nem tartózkodott túl sokáig nálunk, mivel a gazdától rögtön az új helyére, egy fiatal párhoz fuvaroztuk őt át, ahol megkezdte egyedüli kutyaként az új életét sok-sok tanulással és kirándulással.

Falatka helyére pedig egy régóta gazdára váró szépségünk, Kiss Manyi költözhetett, aki rendkívül hálás volt a lehetőségért és vele biztosan nem lesz semmi gond, hiszen álomkutya. Ettől függetlenül senkinek nem akadt meg rajta a szeme. Most már késő: elkelt!

Berkenye és Som beköszön

Ugye még mindenki emlékszik a két tacskó babára, akikkel/akikért a férgek miatt küzdeni kellett. Szerencsére mind a ketten túlélték a nehéz indulást és mostanra boldog, gazdis kutyák. Mind a ketten küldtek nekünk egy-egy rövid beszámolót, ezeket most meg is osztom.

Berkenye

Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem számoltam be BerkiBuburól, de én is elég elfoglalt voltam. Szóval Bubuka nagyon szépen beilleszkedett, és megkapta a harmadik oltását. Itt sajna volt egy kis probléma, ugyanis őkelme allergiás a kombinált oltásra. Szerencsére nem volt nagy baj, mert a doktor néni ott tartott bennünket megfigyelésre, így egyből tudott reagálni a dologra és kaptunk egy adag kálciumot. Szegénykém nagyon aranyos volt, mert addig izgett-mozgott, majd hirtelen elkezdett lelassulni a kezemben, majd teljesen elcsendesedett. De mindez szerencsére nem okozott tartós problémát. Mire hazaértünk megint az a nyüzsgő, eleven rosszcsont lett, mint volt.Ittléte alatt szépen felszedett egy kis husit. Jelenleg négy és fél kiló, és már nem látszanak ki a bordái. Az életritmusunkat is szépen felvette, bár az én ízlésem szerint még mindig korán kell, de már legalább fél hatig kihúzzuk:-) Egy gyors pisi Bundikával után én visszavetem az ágyba magam, hagyva őket, hogy úgy nyúzzák egymást, ahogy jól esik. De általában hétkor kollektíven lépnek fel ellenem, a fejemre mászás, és agyonnyalogatás eszközével. Ennek már én sem tudok ellenállni:-). Kicsi baba minden cipő nagy barátja. Csináltunk róla egy videót, amit majd el is küldök neked, ahol egy nagy férfi edzőcipővel vív. Sajnos az elem lemerült, így akkor több felvételt nem tudtunk készíteni, de remélem, nem sokára újra elhozzák hozzánk (kölcsön volt) és készíthetünk újabb felvételeket. Alapvetően egy csendes és okos tündérke, de azért neki is van hangja, főleg akkor, amikor Bundika valamit eszik vagy rág, amit ő úgy értékel, hogy az az ővé kell, hogy legyen. Ilyenkor olyan felháborodottan ugat, hogy az egész környék tud róla.:-) Azt vettem észre, hogy a mamámat valamilyen oknál fogva nagyon szereti (biztos az a sok dugi keksz), állandóan nála ugrál és puszilkodik. Kezdek sértődékeny lenni:-) Szóval ennyi történt a második hetünkben.

Som

Újabb változás állt be Pablo életében, ezért gondoltam, megírom. Elkezdtem behordani dolgozni, amit ő is nagyon élvez és szerencsére a munkatársaim is. Egész nap lót-fut a hatalmas, egyterű irodában, és szaladgál a szintén nagy teraszon. Egyre kevesebbet alszik bent, ezért mire hazaérünk, teljesen kifárad. Így már könnyen elviselhető vele az itthoni lét is. Amikor viszont itthon kell hagynom egy-egy napra, akkor még kártékonykodik, főleg a tévékábelt szereti megrágni, most már nézhetetlen az adás :). Nagyon sokat sétálunk, rengeteg kutyával találkozik, mindegyikkel baromi bátor, inkább ő hódol be először, de azért nem hagyja magát, ha nagyon le akarják nyomni. Még szeret odaszaladgálni az emberekhez is, remélem erről hamarosan leszokik, bár mindenki jó néven veszi, ha ilyen édes kölyökkutya megy örülni neki. Képzeld, összetalálkoztunk az utcában egy másik szálkásszőrű tacsissal, akivel beszélgettem, és kiderült, hogy nyomon követte Som és Berkenye sorsát a blogodon, úgyhogy nagyon megörült, hogy élőben is találkozhatott vele. Egyébként itt a környéken már több szálkásszőrűvel is talákoztunk, mindegyik felnőtt már, és állati helyesek. Alig várom, hogy Pablonak is hosszabb legyen a szőre, már a feje tetején szépen növöget, meg a szakálla, de a hasa még elég bébis. Egyre jobban viseli, ha nem lát éppen a lakásban, viszont pár napja elkezdett ugrálni rám, meg más emberekre is és párzó mozdulatokat csinál. Úgy olvastam, hogy ez a dominancia kérdése nála, úgyhogy szigorúan rászólok, és igyekszem még következetesebb lenni vele. Még egy furcsaságot csinál mostanában: elindulunk sétálni, és alig pár pár perc múlva elkezd ugrálni, hogy vegyem fel. Nem tudom, hogy valóban nincs kedve-e sétálni ilyenkor vagy csak próbálkozik a hisztivel, mindenesetre nem engedek neki. Meg aztán mikor nagy nehezen kiérünk így a Margit-szigetre, ott már vígan rohangászik akár 1-2 órát is. Egyébként elég szófogadó, megáll a járdánál, ha szólok és megvárja, míg azt mondom, hogy mehetünk, és ha póráz nélkül van, visszajön, ha hívom.