Urna - te kitennéd?

A Futrinka Egyesület elsődlegesen magánszemélyek adományaiból végzi mentési tevékenységét (tacskó, magyar vizsla, német dog fajtamentés és esélytelen egyéb kutyák mentése). Nem titok, amióta jogosultak vagyunk rá, az adó 1%-os bevétel határozza meg leginkább a munkát. A tavaly kapott összeg már régen elfogyott, a mentésre váró kutyák pedig csak jönnek és jönnek, a következő adó 1% pénz pedig nem érkezik meg október vége - november közepénél előbb. Addig valahogy túl kell élnünk, fizetnünk kell a működésünkhöz kapcsolódó fix költségeinket (tárnoki kennelsor bérleti díja, alkalmazott munkabére, közüzemi számlák, bankszámla fenntartás költségei stb.), illetve vannak egyéb, a mentett kutya szám által és a védenceink körüli általános tennivalókkal összefüggő költségeink is (állategészségügyi ellását - oltások, chipezés, ivartalanítás, egyéb beavatkozás, gyógyszerek, állateledel, féreghajtó, bolha elleni cseppek, nyakörvek, szállítási költségek stb.).

Mindent megpróbálunk, hogy életben maradjunk, a kötelezően fizetendő tételeket minden hónapban igyekszünk előteremteni, de egyre nehezebben megy, és kérni sem lehet örökké, hiszen tudjuk: akik megtehetik, így is segítenek, így is adnak.

Néhány helyen már sikerült adománygyűjtő urnát kihelyeznünk, s mivel még van olyan, ami "befogadó helyre" vár, így ismét hozzátok fordulunk. Ha olyan helyen dolgoztok, ahol többen megfordulnak, s esetlegesen vásárolnak vagy egyéb szolgátatást vesznek igénybe, ahol lehet számítani a visszajáró apróra vagy kisebb-nagyobb összegre, s van rá lehetőség, hogy a Futrinka Egyesület kis méretű, pultra tehető, zárható adománygyűjtő urnája kikerülhessen, kérünk titeket, vegyétek fel velünk a kapcsolatot. Ez egy olyan lehetőség, amellyel szeretnénk élni, hiszen tényleg minden forint számít!

Eddig az alábbi helyeken találkozhattok a Futrinka Egyesület adománygyűjtő urnáival:

Árnyas Étterem, Budapest, XII. kerület

Catwalk Fashion, Budapest

Francia Kutyakozmetika, Budapest, XIV. kerület

Naga Ékszer

Tele5 Taxi

VitaHelp Vitál Központ, Budapest, XII. kerület

Ha te is tudsz olyan helyet, ahová esetleg kikerülhetne, kérjük, gondolj ránk. Egyeztetni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet az urna kihelyezéssel kapcsolatban. Köszönjük!

Eszkuláp, a menő - most már pólón is!

Eszkuláp egyfajta ikon. Nem azért, mert az én kutyám (szegény Pikszisből és Tipegből, akik szintén az enyémek soha nem válna akkora ebceleb, mint Eszkiből), hanem mert sok minden benne van az ő kicsi lényében, ami a fajtamentést jellemzi. Ő a tacskómentés metafórája. Ha ránézek, eszembe jut, hogy mekkora felelősség ez az egész, s hogy a következőt, aki hasonló lesz, mint ő, nem fogom tudni elhelyezni, mert nálam már teltház van, de akkor mit teszek...? Eszkuláp az élő példa, hogy nincs lehetetlen, hogy amíg egy állat küzd az életéért, mi emberek nem mondhatjuk azt, hogy "az életminőségére való tekintettel" megszabadulunk tőle. Ők sem szeretnek szenvedni, mint ahogy mi sem, de nem feltétlenül élnek meg mindent szenvedésként, amit mi, emberek már annak ítélünk. Persze tudni kell, hogy hol van az a pont, amikor vége, amikor nincs tovább, nem lehet küzdeni mindennel szemben. S a legnehezebb, hogy ha el is veszítünk egy-egy védencet, fel tudjunk állni, mert még számtalan tacskó számítana a segítségünkre, akiknek nélkülünk nem lenne lehetősége arra, hogy éljen, túléljen. Úgy kell felállni, hogy tanuljunk a kudarcainkból, emlékezzünk azokra, akik már nincsenek velünk, de tudjunk örülni az új napnak és lássunk minden védencünket egyedinek és megismételhetetlennek. Ezt jelenti nekem Eszkuláp, és akárhányszor ránézek, tudom: nélküle sokkal kevesebb lennék, de nem csak én, hanem sokan. Eszkuláp hivatalosan nem él. Sokan lemondtak már róla. De ő még soha nem mondott le magáról, így itt van velünk. A lapockájától hátrafelé béna. A két mellső lábán közlekedik, fóka mozgással, a sétákat speciális kerekesszékkel oldjuk meg, amit a támogatóink, segítőink tettek lehetővé, elérhetővé számára. A vizeletét mechanikusan ürítjük, a széklete nem akaratlagos. Havonta-kéthavonta vérvétel, ultrahang, vizeletvizsgálat - ezt már mint gazdák, mi intézzük, ez már nem fajtamentéses "gond", hiszen örökbefogadtuk őt. Vagyis ő fogadott minket örökbe. Társául.

Eszkuláp egy ikon. Olyanok is ismerik, akik amúgy nem is tacskósok. A története sokakhoz eljutott, a videója nem csak Magyarországot, de több országot bejárt. Megismerik az utcán és a nevén szólítják. Nem lehet vele lefutni "játszós ruhában", mert mindig fotózzák, észreveszik.

Most pedig eljött a pillanat, hogy vele köszönhetjük meg az adományokat, amelyekből működünk. A támogatók pénzbeli hozzájárulása elengedhetetlen ahhoz, hogy menteni tudjunk. Nincs állami támogatás, az adó 1%-os bevétel sajnos - bár jelentős részét fedezi a költségeinknek - nem elég, hiszen rengeteg a mentendő kutya. Rengeteg.

Elkészült a póló. Eszkuláp van rajta, az ő életszemléletének megfelelő mottóval, melyet a Beatles-től vettünk kölcsön. Korlátozott mennyiségben elérhető, az első 100 adományozó, aki legalább 3.000 Ft-tal támogatja  a fajtamentést, részesül belőle. XL, L, M és S méretben készült, ha valaki postán szeretné megkapni, kérjük, hogy számoljon az adományához 420 Ft postaköltséget, de személyesen is átvehető Budapesten az V. kerületben vagy az esti órákban a XI. kerületben. Az átvétel módjáról a licitfutrinka@gmail.com e-mail címen lehet egyeztetni.

Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számlájára várjuk, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni: ADOMÁNY TACSKÓ ESZKIS PÓLÓ.

Köszönjük, hogy ajándékozhatunk, mert az azt jelenti, hogy van miből működnünk is. Jó, hogy vagytok nekünk, körülöttünk. Köszönjük, köszönjük!

A dizájn Vitéz Petra munkája, akinek ezúton is köszönjük!

Amerre nézek, szálkást látok (a 28. hét)

Vannak olyan időszakok, amikor egy-egy szőrtípus kerül többségbe a fajtamentésen belül. Az elmúlt időszak döntően a rövid szőrű tacskókról szólt, de most elértünk a fordulópontra és egy kis szálkás lendületet vettünk. A 28. héten egy kivétellel a szálkások körül forgott a nagy tacskó univerzumunk, amit én személy szerint nem is bánok, hiszen - bár rövid szőrű tacskók mellett nőttem fel - nem kicsit vagyok elfogult a szálkás szőrűekkel...

Lett egy új kutyánk, akit Rattannak neveztünk el. Számára is szeretnénk mielőbb megtalálni az új, végleges otthont, mert valami szerencsétlenség folytán elkerült eredeti családjától, s egy magát állatvédőnek mondó, de a többszázra duzzadt létszámú állományt fenntartani, ellátni nem tudó személy telepére került. A Noé Állatotthon önkéntesei vették észre, s azonnal hívtak, hogy tudunk-e segíteni. Természetesen ilyen esetben tudunk, nem is nagyon mondhatna mást az ember. Rattan tíz év körüli, elhanyagolt, túlsúlyos, sérves, gyulladt szemű, csupa bolha szálkás szőrű tacskó szukaként érkezett, s egy nap alatt lett belőle egy frissen kozmetikázott, fürdetett, parazitamentesített, szemkezelt tündér, aki a nap 24 órájában képes csóválni. Szobatiszta, barátságos, ragaszkodó és most nagyon-nagyon hálás. Tudja ő, hogy megmentettük, s ez jó dolog. (Csak nagyon szomorú belegondolni, hogy azok, akik hátramaradtak, azok, akik nem tartoznak egyetlen szervezett fajtamentéssel rendekező fajtához sem, mert keverékek, azokkal mi lesz.)

A szálkás hétbe kakukktojásként érkezett a hosszú szőrű törpe tacskó kan, Omar. Őt is sikerült ideiglenes befogadónál elhelyeznünk, ahol most ismerkedik a lakásban élés rejtelmeivel, illetve a nagyvárosi környezettel. Egyelőre jól veszi az akadályokat, de ha valamitől megijed, egész egyszerűen lefagy, lemerevedik.

Pörge tacskó mentős karrierje nem tartott sokáig. A hat éves szálkás szőrű kaninchen szuka megérkezett és mindent vitt. Már a rendelőben mindenkit elvarázsolt az aprócska, de kiegyensúlyozott, kiváncsi kiskutya. Jókat mosolyogtam, amikor valaki megkérdezte, hogy ő kölyök-e. A kaninchen tacskókat még nem nagyon ismerik az emberek, pedig karakán kis lények, igazán nagyon szerethetőek.

Pörge hat éves, de senki meg nem mondaná róla. Sejtettem, hogy rá nagyobb lesz az érdeklődés, de ideiglenes befogadója, Csipet-Csapat megkönnyítette a dolgomat, mert gyakorlatilag alig néhány nap alatt "elvérzett". Pörge marad. Gratulálunk az új falkataghoz és hosszú, boldog közös életet kívánunk! (Na, és persze mindent köszönünk.)
A 28. héten többen is átestek az ivartalanításon. Azt tudnotok kell, hogy a ti támogatásotok nélkül nem nagyon tudnánk már új kutyákat befogadni, mert egy kutya mentése nem csak annyiból áll, hogy elhozzuk és tároljuk, már az első időszakban is rengeteget kell rá áldoznunk akkor is, ha amúgy teljesen egészséges: veszettség és kombinált oltás, egyedi azonosító chip, féreghajtó, bolhairtó, ivartalanítás... Több állatorvossal vagyunk kapcsolatban, s mindig igyekszünk megtalálni az optimális megoldást a beavatkozásra, figyelembe véve a kutya adottságait, az elhelyezkedést, a nyitvatartási időt, s hogy hétköznapi vagy inkább hétvégi műtét lenne a preferált. Kedvezményt mindenhol kapunk, de még így is eltérőek a szolgáltatási árak, illetve csak egy helyen tudnak számunkra hitelezni, a többi orvosnál azonnal fizetnünk kell. Erre pedig nem lenne lehetőségünk a támogatásotok, kisebb-nagyobb adományaitok nélkül. Szeretném megköszönni, hogy segítetek, hogy hozzájárultok állatvédelmi tevékenységünkhöz, nélkületek nem menne. Nekünk 200 Ft is segítség.

Ezen a héten mindenkinek ki is egyenlítettük a számláját, aki átesett az ivartalanítási beavatkozáson. Így az már tartozásként nem halmozódik fel, ez pedig megnyugtató érzés.

Hosszú idő után végre sort kerítettünk bonyhádi Bora ivartalanítására, aki gyakorlatilag már eddig is gazdás kutya volt, de a műtét után legalizálódhat P1-Lotti falkájának tagjaként, Reznor nagy örömére.

Szintén régóta halogattuk a műtétet, félősségére való hivatkozással Abakannál, a szálkás szőrű törpe tacskónál, de most már nem kerülhetette el a végzetét. Üröm az örömben, hogy a rendelőben sikerült megkapnia egyik menekülési kísérlete közben az asszisztens kezét. Szerencsére nem komoly a seb. Ezúton is jobbulást kívánunk Móninak!

Abakan régóta "van gazdijelöltje" státuszban van, sok mindentől függ az, hogy ő véglegesedhet vagy sem, ezt most már igyekszünk rövidre zárni. Maga a kutya sem annyira egyszerű eset, mert félénk és alulszocializált, de domináns. Kezdő kutyás kezébe biztosan nem való. A mostani helyén imádják, ő is nagyon jól beilleszkedett az ottani kutyák közé, de le kell ülnünk átrágni, hogy az ő szempontjából mi lenne a célravezető. Én reménykedem, hogy maradhat. Mert ő már oda tartozik. De a döntés csak részben az enyém.

Hadnagy még nincs régóta nálunk, de számára is eljött az idő, hogy elveszítse koronaékszereit, különösen mivel a kytice által készített gazdikereső videó nagy sikert aratott, s többen is szeretnének megismerkedni őuraságával. Most már semmi nem állhatja útját egy szerencsés gazdisodásnak. Szeretném megköszönni itt is és ezen a módon is Hadnagy ideiglenes befogadóinak a segítséget!

Krampusz, a szálkás szőrű tacskó szuka nem sokat időzött a gondozásunkban, ezen a héten már új otthonában hajtotta álomra fejét. Van saját kanapéja, s elkezdődött egy boldog élet számára is. Boginak köszönjük, hogy segített Krampusz fuvarjában!

A félelem kiszolgáltatottá teszi a gyerekeket!

Pikszis és Tipeg, mint a félelem tárgyai?

Tegnap este történt, amikor két kutyámmal, Pikszissel, a szálkás szőrű tacskó keverék és Tipeggel, a pincser-csivava-valami keverék szukával a nagy esti körünket róttuk.

A park mellett haladtunk el, amikor egy tündéri kislány odaszaladt a kutyáimhoz. Az anyukája szólt neki, hogy lassan közelítse meg a kutyákat, és hogy ne felejtse el megkérdezni, hogy megsimogathatja-e őket. Természetesen igen volt a válaszom, hiszen a kutyáim, bár nem egyszerű esetek, a gyerekeket feltétel nélkül imádják, Tipeg, akit ismeretlen felnőtt nem simogathat meg, majdnem szétesik, úgy csóvál minden apróságnak. A kislány pár perc múlva már a földön térdelt és a kutyáimat simogatta.

Elbúcsúztunk és mentünk tovább. Néhány háztömbbel arrébb, amint feltűntünk a ház sarkán, két 5-7 év körüli gyermek a kapualjba ugrott, a nagymama védelme mögé. Nagypapa a kocsiból szedte ki éppen a strandolásból hazatérő cuccokat. Pikszis és Tipeg pórázon voltak, addigra már kellően fáradtak is, szépen elhaladtunk, de köszöntem a kis csapatnak. Látszott, hogy a gyerekek félnek, így nem engedtem oda a kutyáimat, csak megkérdeztem, hogy esetleg akarnak-e nekik köszönni. A nagymama elmondta, hogy a fiúgyermeket valószínűleg trauma érte, mert ő az, aki fél a kutyáktól, a lánygyermek meg őt utánozza. Közben megérkezett a nagypapa, aki ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ő aztán nem simogatná meg a kutyáimat, mert elég, ha csak egyszer harapnak, és jobb lenne, ha én is elgondolkodnék. Elköszöntem, de a séta alatt végig ez járt a fejemben.

Fagyal gyerekek gyűrűjében -
számukra ez természetes

Nem kell mindenkinek szeretnie az állatokat, nem vagyunk egyformák. Eltérően gondolkodhatunk arról is, hogy ki mennyire enged magához közel egy állatot, vannak, akiknek még az emberek számára sem nagyon vannak érzelmeik, nem hogy egy egyszerű kutya iránt. Ezt nem tisztem megítélni, viszont azt elkeserítőnek tartom, hogy egy-egy felnőtt a saját önző hozzáállása miatt félelemben tartja gyermekét, unokáját. A gyerekek még nem tudják olyan jól feldolgozni ezeket a dolgokat, szoronganak és kiszolgáltatottá válnak kortársaiknak, akik jó esetben csak gunyoros mondókáik tárgyává teszik, rossz esetben a félelem tárgyával kötelezően és sokkolóan találkoztatják a rettegőt. Más világban élünk, ezt figyelembe kell venni, de van, ami nem változik: mi felelünk azért, hogy gyermekeinknek ne kelljen félnie, mi vagyunk hivatottak arra, hogy megtanítsuk őket feldolgozni, megérteni a félelmeiket, hiszen sokszor elég a tudás, az odafigyelés, hogy élhetőbb legyen számukra a lét. Amikor az amúgy 5-8 kg-os, pórázon sétáló kutyáim látványa a falhoz présel egy gyermeket, elszorul a szívem. Ne szeressék, ne babusgassák őket, de merjenek elmenni egy kutya mellett. Vagy ha már ez is nagy dolog, akkor merjék kikerülni.

A nagypapát ezúton is üdvözlöm. Az ő viselkedése számomra is nehezen feldolgozható élmény maradt, pedig csak futó pillanatok jutottak belőle számomra.

Az uborkaszezon történései (a 27. hét)

Azt hinné az ember, hogy a nyár közepén mindenki nyaral, a levegő is áll, a kutyát sem érdeklik a kutyák. S nem is tévednének sokat, mert ez a jellemző a nyárra, ilyenkor leadni akarnak inkább az emberek, hiszen sokan - döbbenet, de igaz - a nyaralás előtt jönnek rá, hogy nincs hová tenni a kutyát, a kutyapanzió drága...

Nálunk mégis viszonylag pörgős volt a 27. hét, történtek csodák, s sajnos szomorú hírt is meg kellett veletek osztanunk. Ez utóbbival kezdem a beszámolót, mert mindannyiunkat megrázott: egy korábbi védencünk, a paksi menhelyről mentett Racsni kutya itt hagyott bennünket. Nem érhette meg örökbefogadásának második évfordulóját, pedig nem volt idős kutya. Valami mégis elromlott benne, s bár a gazdái mindent megtettek, Racsni feladta a küzdelmet. Ahogy az életben is barátságos, senkinek terhére lenni nem akaró kutya volt, a halálát is úgy rendezte, hogy ne kelljen senkinek döntést hoznia felette: megállt a szíve. Rettentően sajnáljuk, hogy számára csak ennyi adatott, feldolgozhatatlan a halála, hiszen nem volt idős. Búcsúzunk, de még egy jó ideig úgy fogunk rá gondolni, mint aki él, s gazdáival a Velencei-tó mellett tölti a nyarat. Pedig már máshol pihen.

http://tacskosos.blogspot.com/2011/07/racsni-orokre-elbucsuzott.html

A héten egy új kutyával gyarapodott védenceink csapata. Tufát, a 3-4 év körüli szálkás szőrű tacskó kant a Balaton mellett találták. Egyelőre az eredeti gazdáját keressük, de egyedi azonosító chippel vagy bármilyen, az azonosítására alkalmas jelöléssel nem rendelkezett, így elég nehéz felkutatni az eredetit, különösen ha ő sem keresi a kutyát, mert abban reménykedik, hogy az majd magától visszamegy. Hát, Tufa nem fog, mert nálunk van, egész pontosan egy XII. kerületi ideiglenes befogadó családunknál, ahol kiderült, hogy szobatiszta,nem rongál a lakásban, emberekkel rendkívül barátságos, más kutyákkal is jól kijön. Kapott veszettség elleni oltást, illetve féreghajtottuk, valamint átesett egy kozmetikán is. Oltási programját folytatjuk, illetve ha nem kerül elő az eredeti gazda, akkor hamarosan Tufa átesik az ivartalanításon is, hogy új otthont kereshessünk számára.

Kumisz, a talált rövid szőrű tacskó kanunk, aki szintén álomkutya, ideiglenes befogadóját végleges családra cserélte, akik annak ismeretében vállalták őt, hogy a hátsó testtáj gyengébb egy gerinc-oki probléma miatt. Kertes házban benti kutya lett, két másik kutya mellett, akik közül az egyiket tizensok évvel ezelőtt még kölyökként vették magukhoz az Illatos útról. A család két gyermeke kitörő örömmel fogadta az új jövevényt, Kumisz pedig egyből vitte nekik a labdáját, hogy dobálják. Reméljük, hogy még sok boldog, egészséges év vár Kumiszra új családja körében. Zsúéknak köszönet azért, hogy átmenetileg gondoskodtak erről a kis csodáról. Reméljük, hogy majd máskor is fogadnak tőlünk ideiglenes védencet.

A másik heti gazdis: Tigris! Ő már majdnem egy éve várta az igazi eljövetelét, egyszerűen érthetetlen módon Tigris tökéletesen beragadt. Igaz ugyan, hogy ő nem volt fajtatiszta tacskó, de tacskó ősökkel tagadhatatlanul rendelkezett, apró volt és szobatiszta, dinamikus és kiszámítható, okos, figyelmes és nagyon-nagyon kedves. Mégsem kellett senkinek, nem akadt meg rajta az emberek tekintete, talán tigriscsíkjai sem segítették őt az elhelyezkedésben. De megtörtént a csoda, egy nagyon szimpatikus család kizárólag őt szerette volna örökbefogadni idősen elhunyt kutyájuk helyére. A személyes találkozásra gyakorlatilag azonnal sor került, s tagadhatatlan: szerelem volt első látásra, így Tigris a hétvégét már új családjában töltötte. Ideiglenes befogadója szíve ugyan meghasadt, hiszen Tigris 8,5 hónapig töltött nála, része lett az életüknek, de elengedte őt egy jobb élet reményében és azért, hogy más kutyák számára is segíthessen. Köszönjük, Csipet-Csapat, ismét és ezt is. Hihetetlen vagy, s nagyon jó, hogy nekünk segítesz, nagy kincs az ilyen csapattag!

Csoki, a szálkás szőrű tacskó kan védencünk állatorvosnál járt, ahol sajnos meg is kellett nyírnunk, így most nem éppen a legelőnyösebb arcát mutatja, de legalább eltávolításra kerülhettek a hónaljába, illetve a lábujjai közé fúródott toklászok. Nagyobb baj is lehetett volna, erre is érdemes minden kutyásnak figyelnie! (Erről egyszer, ha időm engedi, írok egy külön postot is, mert fontos.) Csoki továbbra is várja az álomgazdi eljövetelét, de rejtélyes okból valahogy őt nem igazán akarja befogadni senki...

Egy régebbi védencünk, aki időközben maga mellé fogadott egy másik védencünket, Airát átesett az ivartalanításon. Brúnó-Grimm rendben van, folytathatja boldogságos kis terrorista életét.

Lányok hete a fajtamentésnél (a 26. hét)

Hogy lehet egy szuka kutyának az a neve, hogy Krampusz? Pedig van ilyen, hiszen ezzel a névvel került a gondozásunkba egy 3-4 év körüli szálkás szőrű tacskó szuka, akit a gazdája azért "felejtett" egy kutyapanzióban, mert folyton verekedésbe bonyolódott a meglévő többi kutyával. Ehhez képest Krampusz gyakorlatilag problémamentes, más kutyákkal jól kijön, de ha már az idegeire mennek, akkor jelez, de amolyan anyásan, odavicsorog és végszükség esetében lenyomja a tolakodót, de nem verekszik. Szobatiszta, barátságos, ragaszkodó, s ha egy kicsit lead a súlyából, gyönyörű tacskó lány válik belőle. Ideiglenes befogadására Csipet-Csapat vállalkozott, akinek már nem is tudom, hogy hol és hogyan köszönjem meg a segítségét. Nélkülözhetetlen csapattagunk! Köszönjük!

A 25. heti beszámolóban írtam, hogy Picurba beleszeretett egy idősebb hölgy, aki annyit kért tőlünk, hogy a varratszedésig nálunk maradhasson a kutya, hogy neki ne kelljen egyből ilyen beavatkozással kezdeni a kapcsolatukat, nála már csak jó dolgok történhessenek a kutyával. Picur sebe szépen gyógyult, így a 26. hetet már gazdás kutyaként zárhatta, új életet kezdett, s reméljük, hogy az új, szerető otthon feledteti vele azt, hogy az előző gazdája csúnyán elbánt vele. Kaplony gazdijainak, Adriennéknek köszönöm a pesztrálást, illetve a gazdához szállítmányozást, s kérem, hogy maradjanak meg továbbra is ilyen jó ómennek kutyáink számára, mint eddig.

Örökbefogadó napos 25. hét

A folyamatos elmaradás... Pedig tudom, hogy úgy lenne az igazi, ha rögtön az érintett hét utáni hét elején fel tudnám tenni, hogy mi történt... Mondjuk nagy segítség lenne, ha erre valamikor jutna időm, de időből egyre kevesebb van. Valahogy fordítottan arányos a kutyák körüli tennivalók alakulásával. Ki hinné...?

A 25. héten a Német Juhász Fajtamentés jóvoltából örökbefogadó napon jártunk. Egyesületünket 9 kutya képviselte, köztük ott volt a tacskók képviseletében Picur, a tacskó keverék. Az ő és társa, Bodri története talán mindenki számára ismert, ők voltak azok, akik egy gazda általi súlyos hazugság eredőjeként kerültek hozzánk akkor, amikor valójában nem volt egyetlen szabad helyünk sem. Egy percig sem bántuk meg, mindketten nagyon tündéri kutyák. Picur (és társa, Bodri is) a héten ivartalanítódott, így még varratokkal vett részt az eseményen, de nem hiába, hiszen rengeteg figyelmet kapott, s egy kedves, idősebb hölgy bele is szeretett.

A héten egy új kutyánk érkezett. Hadnagy a debreceni gyepmesteri telepről került egy ottani tacskó rajongó segítségével a gondozásunkba, jelenleg ideiglenes befogadónál él, és várja az igazit. Amúgy tökéletes kutya, szobatiszta, barátságos, figyelmes, jól nevelt, más kutyákkal remekül kijön. Készült róla egy gazdikereső videó is, hogy támogassuk az ő mielőbbi örökbefogadását. Érdemes megnézni.

http://www.youtube.com/user/FutrinkaAssociation?feature=mhee#p/u/0/iVCni3AEp7U

Két "szomorú" hírt is meg kell veletek osztanom. Valójában a hír maga nagyon-nagyon örömteli egy-egy védencünk szempontjából, de elveszítettünk két ideiglenes befogadót, mert hogy... Tádáááááááááá: gazdává váltak!

Az egyik szerencsés a rövid szőrű tacskó kanunk, Kalmár, aki egy nyugodt, idilli családban lett második kutya ezáltal. Számára nagyon fontos volt, hogy legyen mellette egy másik kutya, mert nem alkalmas az önálló kutya létre, mindig volt társa. Krisztáéknál ez megadatott számára, illetve rendelkezésre áll a kert, de kutyaajtón bármikor közlekedhet a ház irányába is. Sajnos Kalmár rombol, de ezt is igyekszünk kutyatrénerek segítségével orvosolni. Őket ajánlom is mindenki figyelmébe, hiszen nagyon profik, emellett számos védencünknek segítettek már: http://www.kutyatrening.hu/

Kalmár eredeti társa, Révész még gazdára vár. Az ő szemét megoperáltattuk, mert kis híjján kifolyt, szép lassan gyógyul, de egyelőre még nem eshet át az ivartalanításon, mert antibiotikumot szed. Révész élénk, pörgős, nevelésre szorul, de aprócska és tündéri kutya. Számára egyelőre elkötelezett ideiglenes befogadót keresnénk.

A másik szerencsés a bonyhádi gyepmesteri telepről szabadult Johanna, aki érdi lakossá vált, mert befogadói úgy döntöttek, hogy szőrmók szuka kutyájuk mellé szeretnének egy ilyen aprócska zajtündért is maguk mellett tudni. (Egy idős vizslánk még van náluk ideiglenesként.)
Elmondható, hogy jó hetet zártunk, tettünk-vettünk, de még mindig vannak, akik gazdára várnak.