2010. október 25., hétfő

Forradalmi 42. hét, mégsem a kutyák körül forgott a világ

A héten tartotta a Futrinka Egyesület közgyűlését. Sajnos a munkám miatt nem tudtam részt venni a szervezet csúcsszervének értekezletén, de nem alakultak zökkenőmentesen a dolgok, ebből fakadóan sok minden átgondolásra szorul részemről is, illetve a tacskó fajtamentés részéről is. Igyekszem mielőbb végiggondolni mindent és ezt követően összeszedetten a nyilvánosság elé állni a jövőre vonatkozó terveimmel. Ehhez viszont kell egy kicsi lelki megpihenés, mert érzelemből, hovatovább indulatból az ember soha nem hoz helyes döntést. Ez persze nem csak rám igaz, de igyekszem ezt maximálisan szem előtt tartani. A tacskókat persze addig sem fenyegeti semmiféle veszély, őket menedzselem - nagyjából szerintem életem végéig, így vagy úgy.

Addig is tájékoztatásul a Futrinka Egyesület új vezetése - az új vezetőknek gratulálok és köszöntöm őket a vezetőségben!

elnök: Mosó Adrienn (m.adri)

főtitkár: Zémann Zsuzsanna (ZéZsé)
gazdasági vezető: Gelencsér Katalin (gelen)
arculati vezető: Duncsák Ágnes (Duncsi81)
magyar vizsla fajtamentés csoportvezető: Menhard Evelin (pfegemutter)
német dog fajtamentés csoportvezető: Köteles Ágnes (JazzRock - Zsini)
tacskó fajtamentés csoportvezető: Németh Réka (martigi)

Ehhez képest a tacskók valódi háza táján igazán nagy horderejű dolgok nem történtek, de persze róluk sem feledkeztünk meg most sem. Hogy is tehetnénk, amikor annyian vannak, hogy már az oltások, ivartalanítások szervezése is felér egy kisebb logisztikai cég irányításával? ;)

Hétfőn megérkezett Tigris, a siófoki menhely aprócska csíkos szőrű tacskó keveréke. Tigris a valóságban kisebb, törékenyebb, kedvesebb, bújósabb, egyszóval amolyan azonnal beleszeretős fajta. Sajnos ezt a képek nem adják át, pedig ha valaki egy kedves, kiegyensúlyozott, ragaszkodó társat keres, akiből hiányzik a dominancia és az arrogancia, nos annak főnyeremény lenne ez a csöppség. Oltott, ivartalanított, még egy chipet kell majd kapnia és költözhet is.

Az előző heti beszámolóban már utaltam rá, így itt csak megerősítem: Pintyő gazdisodása nem tartott sokáig. Nehéz számomra elfogadni, hogy egy érző állatot valaki úgy vesz magához, hogy nincs benne törekvés sem az elfogadásra, sem a megértésre, közben pedig a saját maga számára azonnaliságot, maximális odafigyelést igényelne. De mindig tanulok, tanulunk újat. Pintyő mindenesetre boldogan költözött vissza Bogihoz, akinek ezúton is és újra köszönöm, hogy ilyen jó ideiglenes befogadója ennek a kis csöppségnek.

Kizilaga elhalasztott gazdisodása erre a hétvégére esett. A Balaton északi partjára, Keszthely közelébe tette át a székhelyét egy 16 éves szálkás szőrű tacskó kan mellé. Egyelőre a kert feletti uralmat átvett macskák száműzése a legnagyobb feladata, de új gazdái nagyon vigyáznak arra, hogy ne tudjon meglépni. Nemsokára elmennek pihenni Németországba, ahová természetesen Kizilaga is velük tart majd. Orsinak és családjának köszönöm, hogy szárnyaik alá vették őt és a műtétet követően is náluk lábadozhatott, Zsininek pedig örök hála a fuvarért.

A végére hagytam, de szeretném, ha elkötelezetten tudnánk őt is hirdetni, hátha sikerül neki még az igazán kemény tél előtt egy biztonságos, szerető otthont találni... Lőrinc bácsit mindenki ismeri, aki kijár a tárnoki kutyáinkhoz. Lőrinc bácsi, ugyan nem a mi kutyánk, de mindannyian sétáltatjuk, szeretgetjük. Egy magánszemély - aki egyébként sokat segített az Egyesületnek és segít a mai napig a tacskó fajtamentésnek is - mentett az idős, tacskó ősökkel is rendelkező kant az ózdi gyepmesteri telepről altatás elől. Ennek már lassan egy éve. Lőrinc bácsi azóta kennel lakó, pedig nagyon vágyna már egy kertes házra, ahol jöhet-mehet-intézkedhet éjt nappallá téve, majd bekucorodhat a kandalló mellé, hogy megfáradt csontjait átmelegítse. Így képzelem el a tökéletes helyet Lőrinc bácsi számára, de természetesen más opciók is érdekelnek, ha valakinek van ajánlata. A lényeg: ne kelljen még egy télnek nekimennie ott a kennelben, hiszen idős korára ennél többet érdemelne. Valaki már úgy gondolta, hogy ennyi elég volt számára az életből, ezért is kerülhetett a gyepmesteri telepre, de onnan megmenekült, életben van. Most már csak az igazit várja. Tél előtt - jeligére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése