Repül az idő - a 47. hét

Az előző heti beszámolót azzal zártam, hogy Mandula előkerült. Még most is összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy elveszett. Egy városi rutinos vagány esetében is nagy az esély a balesetre, de egy ingerszegény környezetben nevelkedett, félénk kutyánál tényleg csodának gondolom, hogy néhány apróbb karcolással megúszta. A reszkető kutyából persze mára egy sokkal nyitottabb, kedvesebb, de még mindig bizonytalan kutya lett új ideiglenes befogadójánál, viszont cserébe nem is szeret "egyedül", emberi felügyelet nélkül maradni, ami viszont a társasház lakóinak idegeit borzolja. Semmi sem egyszerű, hát még az élet! - mondhatnánk.

A múlt hét nagy jelentőségű történése Muráti Lili gazdához költözése volt. Lili határozottan a problémás, nehezen örökbeadható darabok számát erősítette, nem is reménykedtünk abban, hogy ilyen, viszonylag rövid idő alatt kaphat egy esélyt. Veresegyházon egy másik kutya mellett tölti mindennapjait, szépen alakul a kapcsolata a gazdákkal és csak remélni merjük, hogy már nem lesz több változás az életében.

A gondozásunkba került Mokka, vagyis most már Chili, az egy év körüli szálkás szőrű törpetacskó kan, aki egy korábbi védencünk gazdájának köszönhetően azonnal ideiglenes befogadóhoz kerülhetett. Nem tudom, hogy hol gyakorolta ez a pöttöm a csábítás művészetét, de jó esélye van arra, hogy az ivartalanítását követően mostani befogadó családjában véglegesedhet is.

A váci gyepmesteri telepre adták le Cihát és Pendelyt, a két 8-10 hónap körüli tacskó keverék szukát. Pendely a szálkás szőrű, Ciha a rövid szőrű kettejük közül. Mindketten kedves, aranyos, barátságos jószágok, akik most egy panzióban várják, hogy eljöjjön számukra az ideális gazda. Hamarosan megtörténik az ivartalanításuk is, utána már semmi nem tarthatja őket vissza attól, hogy szerető családba költözzenek, hiszen oltásaikat, chipjüket érkezésük napján megkapták.

Kacska Manfréd, a hiperaktív ördög egy önkéntes családnak köszönhetően vasárnaptól már melegben alszik, mert ideiglenesen befogadták. Annyit már lehet tudni azóta Manfrédról, hogy rettentően élvezi a kanapét és hogy szerencsére szobatiszta. Köszönjük szépen a segítséget!

Elveszett, keressük - a 46. hét krónikája

Pozitív hírekről az elmúlt hét vonatkozásában sajnos nem tudunk beszámolni. Három kutyánkat is keresni kellett, így a hét beszámolóját ennek a témának szentelem.

Egy régebben örökbeadott védencünk, Szonett volt az első, aki a héten úgy döntött, hogy megkóstolja a szabadságot. Szerencsére a váci gyepmesteri telepen gazdája rátalált a kis szédelgőre.

Aztán Waltzera borzolta a kedélyeket, mert egy temetési menetbe kapcsolódott be szórakozás gyanánt, miközben örökbefogadói tűvé tették érte a környéket. Sajnos Waltzera ezen eset után többször is megismételte a kerítés átugrását, de a gazdái azon vannak, hogy erről a nagyon rossz beidegződésről leszoktassák őt.

A harmadik elvesző miatt nem készült el eddig a múlt heti beszámoló, mert őt kerestük minden lehetséges időben. Mandula a XIII. kerületben riadt meg egy autótól szombat éjszaka és pánikszerűen kitépte magát a hámból és elrohant. Napokon át kerestük, nem sok sikerrel. A tegnapi napon azonban Gelen és Dorisz kutya reggeli sétáját a sors valami miatt tíz perccel korábbi időpontban indította és Dorisz megpillantotta Mandulát, aki egy építkezési területen futott rémülten. Nagy szerencse, hogy Mandula ismerte már Gelen hangját, így hívására nem el, hanem odafutott. Köszönet nekik azért, hogy összeszedték a kis csavargót!

A szökés nem számít sajnos különösnek a mentett kutyák esetében. A szökés hátterében azonban szinte mindig eltérő okok állnak. Az ivaros kutyák sokszor a tüzelési időszakban kelnek útra. Egyesületünk többek között ezen vándorlás elkerülése érdekében is ivartalanítva adja csak örökbe védenceit, de az ivartalanítás után még néhány hónap szükséges ahhoz, hogy a hormonháztartás rendeződjön.

Vannak olyan kutyáink, akik a nem megfelelő tartás miatt nem igazán tanultak meg kötődni az emberhez. Jó esetben legalább kutyatársaikhoz tudnak ragaszkodni, de rossz esetben "magányos harcossá" válnak, mint Vili, a tiszteletbeli tacskó, aki egy erdőben nőtt fel, emberi kontaktus nélkül. Ezeknél az állatoknál is kialakítható a megfelelő gazda-kutya kapcsolat, de nem várható el, hogy már első naptól fogva a nyakunkon lógjon az eb és hogy igya minden szavunkat; nem fogja. Türelemmel, szeretettel teli foglalkozással viszont általában rövid idő alatt megteremtődik az a kapocs, ami a gazdát társállatával összeköti.

Számtalanszor előfordul, hogy vidéki vagy ingerszegény környezetből kerül hozzánk egy-egy eb, ilyenkor minden új, számára ismeretlen dolog pánikreakciót válthat ki, ami gyakorlatilag egyenlő a meneküléssel. Ilyenkor nem csak a póráz végéről, hanem akár a kertből is képes egy kutya eltűnni, hogy biztonságos helyet keressen.

Szintén nem árt figyelni a kutyánk "szerzett" félelmeire, hiszen amennyiben a rettegést kiváltó inger jelentkezik, a kutyánk ösztönszerűen, sokszor a tőle megszokottól teljesen eltérő módon reagálhat. Legklasszikusabb példa erre a vihartól vagy hangos zajoktól, petárdázástól félő állat.

A felsorolás végén pedig mindenképpen meg kell emlékezni a nótórius szökőkről. Ők azok a kutyák, akik számára mindig érdekesebb lesz az utca, a kaland. Be lehet őket zárni a lakásba vagy esetleg kennelbe addig, amíg nem vagyunk mellettük, de azért ne lepődjünk meg, ha ennek ellenére is lesznek szökési kísérletek (pld. ajtónyitáskor), illetve ha berendezési tárgyaink állagában változás áll be. Enyhébb esetekben a sok foglalkozás, mozgatás segíthet, illetve lehet embertől független, kimondottan az adott szökési kísérlethez kapcsolódó negatív érzés rögzítésével is kondícionálni a kutyát (pld. villanypásztor alkalmazása kertes ház esetében).

Bármelyik eset is áll fenn, sose gondoljuk azt, hogy egyedül vagyunk a problémánkkal, azt pedig legfőképpen ne, hogy nincs segítség. Első lépésként ilyen esetben mindenképpen keressünk fel egy kutyaiskolát.

Mielőtt tacskót vennél... (Sz.Eszter írása)

A tacskó aranyos, ráncos, nagyszemű és okos tekintetű kölyök kutya, nem könnyű neki ellenállni. De valóban elég ennyi ahhoz, hogy az ember egy életre társául válasszon egyet?

A felelős ember, aki egy életet vesz kezébe, őszintén tud igennel válaszolni az alábbi összes kérdésre:

1. Biztosan a számomra és családom számára a legmegfelelőbb kutyafajtát választottam?
Vadászkutya: bár rövid lábakon él nagy a mozgásigénye, nagyon következetes foglalkozást igényel, önállóságra lett kitenyésztve.

2. Átgondoltam a családom körülményeit: ha van, mekkora gyerekek, a család egészsége (szőrallergia?), kötelezettségekből fakadó időhiány, lépcsők mennyisége (tacskóbénulás)?
Ha egy tacskó unatkozik vagy nincs eleget mozgatva „rombolhat” és rosszalkodhat, mint egy rossz gyerek.

3. Tudok-e hosszú órákat szánni arra, hogy körültekintően és alaposan utánanézzek a fajtának és felelős tenyésztőt/tenyésztőket keressek, ahonnan kutyát vehetnék?
A fajtamentők és a tenyésztési felügyelet is szívesen segít ebben.

4. Rá tudok-e szánni több alkalmat és hosszú várakozási időt, hogy a kiválasztott tenyésztőkhöz/tenyésztőhöz akár egy évvel kutyavásárlás előtt többször ellátogassak, hogy megismerkedjek a fajtával és megbizonyosodjak róla, hogy valóban megbízható helyen járok és egészséges kutyát kaphatok tőle?
A beteg vagy csak nem megfelelő anatómiával rendelkező kiskutya lehet, hogy vásárláskor kisebb költség, de később sok problémát és fájdalmat okozhat nekünk, a többletköltségekről nem is beszélve.

5. Rá tudok-e szánni 80 000 - 150 000 Ft-ot, hogy jó minőségű, egészséges, megfelelően regisztrált, a fajta érdekeit szem előtt tartó tenyésztési tervnek megfelelően létrehozott párosításból származó kutyát vegyek, a saját érdekemben?
A jó tenyésztő költségei sajnos hamar összejönnek, ennek egészét érvényesíteni többségében nincs lehetőségük, de töredékét érthető módon szeretnék megkapni vásárlóiktól. Súlyos pénzekbe kerül a tenyészállatok megfelelő szűrő és orvosi vizsgálatainak biztosítása, a sokszor külföldi fedezőkan díja, a kiállítások költségei (ezek a kutya minőségére jelentenek garanciát), a kiskutyák élelmezési, orvosi költségei, a chipezés, törzskönyvezés…

6. Az életvitelembe belefér-e egy új családtag, akivel úgy és ugyanannyit kell törődnöm mintha gyermeket vállalnék?
Sajnos sokan elfelejtkezünk arról, hogy a kis állat, akit magunkhoz vettünk ugyan úgy él, érez, mint mi. Hiányzik neki a társaság, ha sokat egyedül van, szellemi, testi fejlődéséhez rendszeres foglalkoztatás szükséges. Egy tacskó is igazi társunk, a "falkánk" szerves része szeretne lenni.

7. Tudok-e olyan otthont biztosítani a kutyámnak, mely az igényeinek megfelelő?
Van-e az új jövevény tartásához elegendő mozgástér? Megfelelő és biztonságos helyet tudok-e neki biztosítani a lakáson belül vagy fűtött helyen? A tacskóknak is, mint a többi kutyának általában rendkívül fontos a gazdával folyamatosan tartott, szoros kapcsolat. Naponta a megfelelő mozgatás érdekében ebünknek néhány órányi sétára, futkározásra biztosan szüksége vannak. Ennek a mozgásigénynek egy részét kielégítheti a kert, ebben az esetben viszont a tökéletes kerítésről gondoskodnunk kell, szem előtt tartva, hogy a tacskó kotorékeb, tehát a betonalj nélküli kerítés nem kerítés, illetve hogy felügyelet nélkül, továbbá zord időjárás esetén ne hagyhatjuk kinn a kutyát a kertben.

8. Tudok-e teret "áldozni" kutyám számára a saját életteremben?
A kutya is „használja” a lakást, a kertet, erről ne feledkezzünk el. A lakásban megjelennek a szőrszálak, amelyek eltávolítása precíziós munka, illetve jártában-keltében hagyhat orrnyomot az ablakon, alvó testének gömbölyülete megjelenhet a kanapéra terített pléden, a kertben pedig kikophat a fű, sőt előfordulhat, hogy néhány növénytől is el kell búcsúznunk.

9. Végiggondoltam-e, hogy a szomszédságom kutya tekintetében mennyire toleráns, ha nem, mit tudok tenni?
Érdemes a kutya vállalása előtt legalább "elviekben" feltérképezni" a szomszédok tűrőképességét, illetve gondoskodni az esetleges zajok minimalizálásáról pld. hangszigetelt bejárati ajtó beszerzésével. Kertes ház esetében a kerítés átalakítása is esedékes lehet.

10. Belefér-e az időmbe, hogy a kutyámat felneveljem?
Tudom-e vállalni, hogy a kutyámmal sétálni járjak, szocializáljam, kutyaiskolába látogassak vele? Ezek mind-mind rendkívül fontosak ahhoz, hogy ne egy, a sztereotípiának ugyan megfelelő, mindenkire acsargó, alulszocializált, esetleg félős kutyával kelljen a későbbiekben együtt élnem, ami mind számomra, mind a környezetem számára megterhelővé válhat.

11. Tudatosítottam-e magamban, hogy remélhetőleg minimum 10 évre elkötelezem magamat a kutyám iránt és garantálom, hogy egész életében jó gazdája tudok lenni?
A kutya, ha megfelelően szocializált szívesen alkalmazkodik hozzánk, de az életének megfelelő minőségét biztosítanunk kell. Már a vásárláskor érdemes végiggondolni, hogy hová tudjuk elhelyezni, ha nyaralásra vagy üzleti útra nem vihetjük magunkkal, miből tudjuk finanszírozni, ha váratlan kiadások jelentkeznének az ebbel kapcsolatban, körbekérdezni, olvasni arról, hogy a tacskó tartók és tenyésztők mivel etetik kedvenceiket, hogy a számunkra legmegfelelőbbet időben ki tudjuk választani, de legyünk készek arra, hogy amennyiben a kiválasztott táp, etetési mód nem válik be, váltani tudjunk. Számoljuk ki előre, hogy a minimálisan tíz évben rendkívüli eseménnyel nem számolva mennyibe fog kerülni nekünk a kutya tartása és csak akkor mondjunk igent, ha a szumma összeg ismeretében is felelősen azt tudjuk mondani: holtomiglan-holtodiglan.

12. Gondoltam arra, hogy a tacskó társas lény és jobb ha van kutyatársa vagy legalább társasága?
Egy tacskónál már csak kettő jobb - mondhatjuk, de a lényeg: a kutyánknak rendkívül fontos, hogy találkozzon fajtársaival. Erre jó lehetőséget nyújt a kutyaiskola, a kutyás barátokkal szervezett közös programok és esetlegesen egy kutyatárs beszerzése is.

13. Anyagilag elég erősnek érzem magam, hogy biztosítani tudjam számára:
- a minőségi kutyatápot (felnőtt kutyánál kb. 10 000 Ft/hó);
- a fejlődéséhez szükséges táplálék kiegészítőket: zöldkagyló, csontépítő (fiatal és idős kutyánál kb. 4 000 Ft/hó);
- oltásokat, rendszeres féreghajtást (10 000 Ft/év);
- kullancs elleni kezelését (6-12 000 Ft/év) ;
- nem kötelező védőoltásokat: Lyme kór ellen, kennelköhögés ellen (min. 4000 Ft/év/darab);
- a kutyaiskolai foglalkozásokat (3000/hó);
- a rendszeres szőrápolást (kutyakozmetika szőr minőség függvényében kb. 5000 Ft/alkalom);
- a szükséges kutyakellékeket: kutyaápolási szerek, kutyaház, kutyafekhely,kutyatál stb. (20 000- 100 000 Ft);
- betegség esetén az orvosi kezelést (minimum 10 000 Ft/alkalom);
- ha kiállításra járunk majd: 4000-6000 Ft/ kiállítás + utazási költség, parkolás, napi kiadás+ éves tagdíj (6000 Ft);
- ha nem akarom tenyészteni, az ivartalanítását (15 000-60 000 Ft);
- ha tenyészteni akarom, az orvosi szűrővizsgálatokat:
csípő, szív, szem (60 000 Ft)?

14. Át tudom-e gondolni és el tudom-e fogadni, hogy kutyámat merő szeretetből nem szabad tenyésztenem?
A tenyésztés hatalmas felelősség és komoly szakértelmet kíván! Csak azért, mert a véletlen almok létrehozását nem szankcionálják, nem szabad a kutyák számát növelni.

15. Ha szuka kutyám van, meg tudom-e oldani évente kétszer 3 hétben, hogy biztonságosan elzárjam, nehogy véletlenül befedezzék?
A tenyésztésbe vont kutyák esetében rendkívül fontos, hogy csak akkor és azzal az egyeddel pározhasson az állat, amelyet a tenyésztési cél megvalósítása érdekében számára kiválasztottunk. Viszont a tettrekész kanokat nem feltétlenül mindig olyan könnyű távol tartani a "lányos háztól".

16. Ha hobbi tartó vagyok vagy kutyám a fajta standardjének felépítésében vagy karakterében nem felel meg, esetlegesen genetikai betegséget azonosítottak nála, azaz a kutyámat nem szeretném pároztatni hajlandó vagyok-e ivartalanítani őt az ő saját, a magam, illetve más kutyák és tulajdonosaik érdekében?

Ha mindezekre a kérdésekre igennel válaszoltunk, akkor érdemes felkeresni a fajtát bemutató, illetve tenyésztői oldalakat.

A tacskó és az agility

Kezdhetném azzal, hogy pro és kontra vannak érvek arra vonatkozóan, hogy lehet-e egy tacskónak agilityzni. Az ellenzők jellemzően a sérülékeny gerincet állítják a kritika középpontjába, ami igaz is, de okosan űzve ezt a sportot hosszú gerincű kedvencünk sem lesz nagyobb veszélynek kitéve, mint inkább agilityre termett társai, ellenben nagyon jó, közös szórakozást nyújt gazdának és kutyának egyaránt.

Madzag egy korábbi védencünk, kölyökként került a gondozásunkba (akkor még Cingrófnak neveztük őt). Debrecenbe, egy labrador szuka mellé került és miután gazdája a labradorral is sportolt, így természetes volt számára, hogy Madzag is betanul. Természetesen az ugró akadályoknál egy tacskó nem a labradorok méretét kell, hogy átugorja, minden akadály az adott egyed igényeinek megfelelően kerül beállításra, hiszen nem az a cél, hogy a lehetetlent próbálják elérni a versenyzők, hanem hogy gazda és kutya együtt dolgozzon a pályán, egymásért, egymásra figyelve, megfelelő koordinációval és ritmusban. A pályán a kutya a gazda által irányított, így a sport segít egy erősebb kötődés kialakításában, a rezdülés szintű információk átadásában, értelmezésében.

Ugyan azt nem állíthatom, hogy csak az agilityző tacskó és gazdája között alakul ki tökéletes együttműködés, de hiszem, látom, hogy ez a sport nagyon sokat segít abban, hogy egy alapfokon képzett, mozogni szerető ebbel tartalmas és aktív órákat tölthessünk együtt úgy, hogy az nem csak számára, hanem számunkra is örömet jelentsen. Még akkor is, ha nem nekünk kell átrepülnünk az akadályok felett.

Egy videó Madzagról, érdemes megnézni: http://www.youtube.com/watch?v=sy6VRBrOfWU

A 45. hét - jövés-menés tacskó fronton

Szerencsére az elmúlt időszakban a tacskó fajtamentés néhány védence már új otthonhoz jutott, de még mindig vannak, akik várják a szerető, meleg hellyel rendelkező gazdát. Különösen Manfrédot és Priuszt viseli meg a zord idő, a sár, nekik mielőbb keresnénk legalább ideiglenes befogadót. Tudjuk, hogy egyik sem egyszerű eset, mindkettő sok-sok türelemre, odafigyelésre szorul, de hátha van olyan, aki legalább átmenetileg tudná számukra ezt biztosítani.
A két kutyáról (is) részletesebb információ található a http://www.tacskosos.hu/ oldalon.

Muráti Lili a héten ivartalanítódott, hiszen félősség ide vagy oda, neki is át kell ezen esnie. Annak érdekében, hogy intenzívebb foglalkozást biztosíthassunk számára, ideiglenes befogadó helyre költöztettük át. Lilikére van egy érdeklődő család, de addig, amíg annyira fél az ember közeledésétől, hogy azonnal pánikba esik és harap, nem lehet biztonsággal örökbeadni őt.

Hétvégén az egyesület lehetőséget kapott arra, hogy néhány gazdára váró kutyáját bemutathassa a Récsei Center Fressnapf áruházában. A rendezvényen a tacskó fajtamentést Mandula és Nimfa képviselték. Nimfa számára ez a lehetőség egyben a begazdisodást is jelentette. Az első visszajelzések szerint nagyon remekül ki fogják egymást egészíteni új gazdájával.
Mandula az egyesület egyik önkénteséhez tette át a székhelyét ideiglenes jelleggel, hogy többet tudva a lakáson belüli viselkedéséről könnyebben örökbe tudjuk őt adni. Köszönet Marinának, hogy befogadta a kis szálkás arcút!Vasárnap kaptunk értesítést egy, a bonyhádi gyepmesteri telepen lévő, rendkívül rossz állapotban lévő tacskóról. Sajnos hiába szerveztük meg az azonnali fuvart, a kutya nem bírta tovább, feladta. Nem tudom elképzelni, hogy milyen gazda mellett kerülhetett ilyen állapotba ez a szegény jószág.

Kutyahideg lett - de kell-e a kutyára kabát?

Sokan mosolyognak, ha egy-egy kabátban sétáló városi ebet látnak, sznobságnak, felesleges felvágásnak vagy akár állatkínzásnak is tartják. A kutyaruha azonban nem a divat, hanem betöltött funkciója miatt lehet fontos.

A lakásban tartott állatok, mivel a hideg idő beálltával gyakorlatilag megkezdődik a fűtési szezon is, nem növesztenek téli bundát vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint a hideg évszak kihívásait elviselni kényszerülő társaik.

Felesleges addig ruhába bújtatni kedvenceinket, amíg a séta során mozoghatnak, de ha hosszabb, várakozással eltöltendő kinti időtöltést tervezünk, csomagoljunk el egy "kardigánt" az ebnek is.

A fiatal, illetve idős, valamint a beteg, legyengült állatok - függetlenül a tartárs módjától (kinti vagy benti élet) - kevésbé urai saját hőháztartásuknak, mint ahogy a nyári nagy melegben a túlhevülés, úgy a hidegek beálltával a meghűlés, rosszabb esetben a kihűlés fenyegetheti őket. A veszélyeztetett csoportba tartozó ebekre kiemelt figyelmet kell fordítani, s ez adott esetben a megfelelő védőöltözet biztosításával tehető meg a legkönnyebben.

Vigyázzunk azonban, hogy esetleges divatigényeink ne írják felül a funkcionalitás elvét: jól szellőző, kényelmes, az igénynek megfelelő hőmegtartó-képességű holmit, szükség esetén vízhatlan holmit válasszunk úgy, hogy az a kutyánk nemének is megfelelő kialakítással bírjon és ne zavarja a mozgásban. Az, hogy az adott ruha piros kockás vagy rózsaszín ebből a szempontból mindegy, higgyük el: a kutyáink sokkal kevésbé követik a divatot, mint mi.Thonet néni a maga 17 évével már ruhában sétál, illetve betakarva alszik a fűtött lakáson belül is.

Tragikusan szomorú 44. hét...

Mácsai elment, nincs többé. A múlt heti beszámolóban még gazdásodása hírének örülhettünk, de csak eddig tartott. Szóljon róla ez a heti beszámoló, mert rövidke életéből többet megosztani velünk sajnos nem tud.

Mácsai két társával a nyíregyházi gyepmesteri telepről került a gondozásunkba. Idős gazdája halálával az addig tartott állatainak sorsát egy rideg telep volt hivatott rendezni, s mivel a kutyák nem csak fizikai állapotukat illetően, hanem pszichésen is elhanyagoltak, szocializálatlanok voltak, így a telepről történő közvetlen örökbefogadás lehetősége fel sem merülhetett senkiben.

Az első két hétben Mácsai megérinthetetlen volt, gyakorlatilag akkor még nem is volt Mácsai, mivel a csimbókok alatt nem tudhattuk, hogy milyen nemű, életkorú és valós természetű eb rejtőzik. Aztán eljött az a nap, amikor Mácsai Mácsaivá válhatott és egyben megszabadulhatott több kilónyi összeállt, nemezes rasztától. Az elhanyagolt, bolháktól hemzsegő szőr alatt különleges megjelenésű tacskó keverék bontakozott ki: a mi Mácsaink.

Ahogy a rohadó bunda és a vérszívó élősködősereg távozott, Mácsai megváltozott. Egyre jobban nyitott az emberek felé, talán életében először értékelte, érzékelte a simogatást, a figyelmet. Mindannyian nagyon megszerettük, hiszen gyönyörű fekete orra és csodálatos, rajzfilmbe illő szemei mellé egy kellemes, ragaszkodó, bár kissé bizonytalan tacskószemélyiség tartozott.

Aztán eljött az a pillanat, amikor a "gyerek kirepült" és megkezdhette új életét. Egy nagyon szimpatikus, intelligens pár fogadta őt örökbe Biatorbágyra. A házban puha ágyikó, jutalomfalatka várta. Hamar beilleszkedett, a gazdáival már kötetlenül viselkedett és rendkívül hamar ragaszkodni kezdett. (Meglepő módon már az örökbeadás pillanatában tudta, érezte, hogy ez most valami más és gyakorlatilag ügyet sem vetett ránk többé, új családja kegyeibe igyekezett beférkőzni.) Talán ez okozta a bajt, talán más. Egy ugyanolyan napnak indult az a bizonyos pénteki is. A gazda úr dolgozni indult, Mácsai pedig valószínűleg utána. A gazda hölgy vette észre a hiányt és gyakorlatilag azonnal megindult Mácsai keresése. A Kóborka Állatvédő Egyesület segítségével a biatorbágyi városi televízió hírdetései között is megjelent, hogy keressük, mind a gazdái, mind az Egyesületünk tagjai plakátoltak, járták a környéket, de sikertelenül.

Vasárnap gyertyát gyújtani indultunk rokonainkhoz. Csörgött a telefonom - "Mácsai gazdi". Tudtam, éreztem, nem akkor, már előtte is: jó hírt Mácsaival kapcsolatban nem fogok kapni.

Megtalálták őt az 1-es út mellett, halottan. Valószínűleg elütötte egy autó. "Olyan, mintha élne'" - mondta keserűen a gazda - "Hazavisszük, eltemetjük őt."

Sajnálom, Mácsai, hogy csak ennyi adatott, de talán így is jutott valami, ami nem minden kutyának: volt gazdád, volt szerető otthonod. Mégha mégoly rövid időre is.

Hiányozni fogsz nagyon és bocsánat, hogy nem lett tökéletes a kisollós nyírás és hogy kicsit bele is vágtam a füledbe akkor. Köszönöm, hogy türelemmel elviseltél mindent és hogy adtál nekünk is egy esélyt, hogy megismerhessünk.