K. Manfréd, hivatása szerint ördögi tacskó 2009. április 30-án került a gondozásunkba a főváros gyepmesteri telepéről, rövidebb és ismertebb nevén az Illatos útról (http://www.illatosut.hu/).Talán nem mindenki tudja, hogy mi az alapvető különbség a gyepmesteri telep és a menhely között. Ha csupán abból indulunk ki, amit látunk, sokszor egy gyepmesteri telep rendezettebbnek, jobban szervezettnek tűnik, mint egy menhely, de nem a rendezettség foka a megkülönböztetés alapja.
A gyepmesteri telep hatósági feladatot lát el, a közterületen kóborló állatokat (és tetemeket) gyűjti be és a jogszabályban előírt időn keresztül megfigyelés (karantén) alatt tartja. Erre járványegészségügyi szempontok miatt van szükség, a befogott állatot a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható veszettség miatt tartják bezárva. Ez tehát nem állatkínzás, hanem az állat és mindenekelőtt az ember megóvása a célja. A karantén szabályai alapján elvben a megfigyelt állatok egymással nem érintkezhetnének, de tudjuk, látjuk, hogy sok helyen a befogott kutyák "válogatatlan halomban" töltik el ezt az időt (is). A köztudatban a 14 nap sokkal inkább az altatás idejével kapcsolódott össze, mivel egy rendelet szerint a befogott állatokat a 14 nap után a gyepmesteri telep értékesítheti (gazdához adhatja) vagy az életüket kiolthatja. Ez a rendelkezés kvázi felülírja a gazda tulajdonjogát az élet kioltásának biztosítával, mert míg a Polgári Törvénykönyv meghatározott esetekben lehetővé teszi ugyan az értékesítést, a megsemmisítésre vonatkozóan ilyen rendelkezése nincs. Lényeg a lényeg, a gyepmesteri telepen töltött 14. nap után a hazánkban alkalmazott gyakorlat szerint az állat élete akár ki is oltható. Amennyiben az állatot valaki magához veszi a telepről, akkor azt gyakorlatilag "megveszi", hiszen a gyepmesteri telep az ebet értékesíti, így a szabályzataiban rögzített feltételek (pld. 18 év feletti életkor, személyigazolvány, igazolt lakcím - ezek esetenként eltérőek) teljesülése esetén mérlegelési jogköre nincs, nem döntheti el, hogy az adott személy jó és felelőségteljes gazda lesz-e.
A gyepmesteri tevékenység ellátása kötelező önkormányzati feladat, melyet jellemzően szerződött vállalkozók útján lát el. Sok esetben a gyepmesteri telepet sem maga az önkormányzat, hanem a megbízott vállalkozó üzemelteti a vonatkozó hatósági előírások betartásával.
A menhely (vagy jogszabályi nevén állatotthon) ezzel szemben nem lát el hatósági feladatokat, így a közterületen kóborló állatok begyűjtését sem ő végzi (amennyiben egy adott állatvédő szervezettel köt az önkormányzat erre a feladatra szerződést, a karantén része az állatotthonnak gyakorlatilag gyepmesteri telepnek fog minősülni annak minden előírásával). A gondozásába került állatokat a saját belső, tagsága által hozott szabályai szerint gondozza. Az állatotthon működtetése az alapítók vagy tagok, illetve támogatók adományaiból történik (ehhez kapcsolódik az adó 1%-ból származó bevétel, mint adományozási lehetőség), ez a feladat annak ellenére, hogy sok tekintetben közfeladatnak minősül, nem részesül központi támogatásban, önkéntes alapon szerveződött csoportok működtetik. Az állatotthon nem csak működését, hanem örökbeadási rendjét is saját maga szabályozza és lehetősége van mérlegelni, a gazdijelöltek között választani, hogy az állat számára a szerinte legmegfelelőbb elhelyezést biztosítsa. Hivatalosan az állatotthon nem altathat, mivel az állat életének kioltása az Állatvédelmi Törvénybe ütköző cselekedet és az állatotthonok számára - akárcsak látszólagosan is - nincs jogszabályi feloldozás ezen szabály betartása alól.
Természetesen nyílt titok, hogy sok gyepmesteri telep kultúráltabb elhelyezést biztosít a kutyák számára, mint néhány menhelynek nevezett gyűjtőtábor, illetve hogy számos menhelyen - jellemzően kimondatlanul és regisztrálatlanul - altatnak. (Gyakorlatilag képtelenség az évente újratermelődő gazdára váró kutyalétszámot örökbeadni, minden kutya a jelenlegi kutyatartási kultúrában nem menthető meg még a legjobb szándék mellett sem. Az ivartalanítás általánossá válása, a hobbi almok számának drasztikus csökkenése jelenthetne közép-hosszú távon megoldást, addig minden állatvédő kanállal meri az óceánt.)
Manfréd befogott kutya volt, de egy rendellenesség miatti kacska mellső lába miatt könnyen azonosítható, egyedi darab - mégsem talált rá az eredeti gazda, talán nem véletlenül, így került ő a gondozásunkba.
Manfréd egy neveletlen bohóc, aki testi hibájának egyáltalán nincs tudatában, így született, nem tudja, hogy milyen lenne máshogy élni. Az örökbefogadni szándékozókat már eleve ez elriasztja, így történhet meg, hogy egy fiatal-felnőtt (másfél év körüli) kutya gyakorlatilag a tacskó fajtamentés legrégebb óta gazdára váró kutyájává vált.
Manfréd minden más kutyával - kanokkal és szukákkal is jól kijön, de pórázon hajlamos behevülni és bőszen ugatni. Erről következetes neveléssel leszoktatható, sőt: le is kell őt erről szoktatni. Ebben egy kutyaiskola nagy segítséget jelentene még az egyébként rutinosnak számító gazdajelöltek számára is. Manfréd emellett virgonc, ölbefoghatatlan, folyton tekergő, szeretetet kolduló és túlhevülni képes (ilyenkor bekapja az ember kezét, ami sokak számára egyenlő a harapással, pedig ez messze nem harapás, mégha nem is feltétlenül kellemes érzés) rövid szőrű, kis termetű (kb. 6-7 kg) vadas színű tacskó keverék. Oltott, chipezett, ivartalanított és ha a gazdi külföldre is vinné magával, megteheti: Manfrédnak, mint minden tacskó védencnek útlevele is van.
Lassan fél éve nem kell senkinek. Reméljük, hogy az igazi hidegek beállta előtt rá is rámosolyog a szerencse. Ha valaki szeretné őt örökbefogadni a 06-30-475-15-72-es telefonszámon vagy az info@futrinkautca.hu e-mail címen érdeklődhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése