Kárpit, azaz most Max beköszön

Kárpit a karcagi állatvédő lányok segítségével került a gondozásunkba testvérével, Brokáttal. Mindkettőjük története elovasható, ha a blogban a névlistán valaki kiválasztja, hogy Kárpit vagy Brokát.

Kárpitnak abban a szerencsében volt része - a sok-sok szerencsétlenség után - hogy egy régi kutyás ismerős fogadta őt örökbe. Ez nem csak a kutyás tapasztalat miatt jelent Kárpit, akarom mondani Max számára előnyt, hanem mert intenzív, élményekben gazdag életre számíthat és nem utolsó sorban a képességeihez mérten képzett kutyává is válik úgy, hogy közben kanapékutya és finom falatokkal kényeztetett házikedvenc is egyben - két csodálatos nyugat-szibériai lajka hölgy mellett.

Reményeim szerint Kárpit is csatlakozik azon védenceink közé, akik blogot vezetnek hétköznapjaikról, hiszen az ő esetében a kiképzése miatt különösen hasznos lenne mások számára is, hogy lássák: mi varázsolható egy alapfokon sem képzett, utcára dobott jószágból. Addig is, amíg a gazdi rászánja magát a blogolásra, rendszeresen hírt ad nekünk Maxról a Futrinka Egyesület topicjában a netboard fórumán:

http://www.netboard.hu/viewtopic.php?topic=18692

És a beszámoló a gazdi tollából:

Drága Réka Anyu!


Már két hete hogy új családommal vagyok. Imádom őket, ezt ki is nyilvánítottam, miután hétfőn reggel elment dolgozni a gazda, én lebontottam a kerítést.
Szerintem nagyon jó móka volt, de valahogy a gazdik nem örültek neki mikor felfedezték. Szorgosan ki is javították, de a következő két nap ismételten lebontottam.

A gazdikban felment a pumpa, és leszedték az egészet, és valami olyat mondogattak hogy majd adnak ők nekem, ezt rágjam le. Felrakták az új erős valamit, az aljára meg csináltak nekem rángatni valót -ők mondták-, hogy ne hogy a fogam bánja -ezt nem igen értettem-.

De képzeljétek olyat tettek másnap reggel amitől megállt az eszem. Oda fektették a Nagy Vöröset a kiskapuba, és onnantól kezdve tudjátok kinek volt bátorsága megszaggatni a kerítést. Inkább elmentem a Szürkével ökörködni a kertbe. Az összes gazdi öröm ujjongott hogy milyen rendes gyerek voltam. (naná hogy az voltam amikor a Nagy Vörös közölte hogy megesz reggelire ha hozzá merek nyúlni).

A Nagy Vöröst imádom, naponta többször is játszunk, amit ő is és én is nagyon élvezek. Még a fülét is lerághatom olyankor, de ha vége a játéknak akkor mindig nagyon szigorú velem.

Ma elvittek sétálni is, nagyon elfáradtam a sétában. De jó volt remélem máskor is visznek. Emlegettek valami olyasmit hogy holnap megyünk újra, de kiérti ezeket a két lábúakat.

Nem rég vacsiztam, imádom őket mindig jobbnál jobb a koszt. De már most nagyon álmos vagyok, úgy hogy megyek aludni.

Max


ui: pusszantom Brokát testvérkémet, a gazdi mondta hogy ő is családba került