Eszkulápos heteim - a 12. hét

Lassan csordogálnak a napok. Eszkuláp, a lebénult tacskó nálam állomásozik, s én igyekszem a lehető legjobban ellátni, minden lehetőséget megadni számára, hogy ne érezze tehernek az életet. Szerencsémre van három terapeutám is, önképzőkörben okultak:

- Piki, a macska nagyon komoly mozgás motivációs jelenség, Eszki ugyanis kergetné, ha tehetné, de ehhez korlátot jelent az ágy kiterjedése, ahol Eszkuláp tölti az idejét. Piki rutinos. Fut, ha arról van szó, de Eszki arcába tolja magát, ha meg arról. Eszkuláp pedig nem érti, hogy miért nem fél tőle és emiatt még inkább kergeti, ha épp mozgásban van a macska.

- Tipeg, a játékért felel, s így hozzájárul Eszkuláp hangulatának javításához. Az egyensúly-megőrzés fejlesztésében is jelentős gyakorlattal rendelkezik, mert a legnagyobb természetességgel (tramplisággal) borítja fel az amúgy is nehezen és csak a mellső mancsain támaszkodó Eszkulápot.

- Pikszis, a csendes szemlélődő, de ő tanítja igazán Eszkinek a macska megkergetésének fortélyait és ő az, aki bárkitől és bármikor elveszi a kaját, ennek eredményeként Eszki rájött, hogy nálunk rangsor van és Tipeget mostanra elmorogja a tányérjától, Pikszist nem meri, cserébe viszont halálosan szerelmes a szőke hercegnőbe, ha meg tudná magát támasztani a hátsó lábain, tutira a dereka köré vetné a mellsőket... ;)

Eszkuláp minden nap sétál. A hátsó felét fel kell függesztenem, de a mellső lábait tökéletesen, rendeltetésszerűen és villámgyorsan használja.

http://www.freevlog.hu/video/26857.html

Az egyik örökbefogadónktól pedig kaptunk egy nagyon csinos kis táska-ruhát, ami emelőszerkezetként is hasznosítható. Köszönjük!

Azért van új kutya is a gondozásunkban, átvettük a 2010. március 23-án Örkényben talált szálkás szőrű tacskó kant. Kapott oltást, féreghajtót, chipet és egy szép nevet is: Rubik. Egyelőre az eredeti gazdáját keressük, de Húsvét után már az örökbefogadók is jelentkezhetnek.

Eseménytelen 11. hét - mégis eseménydúsan

Az elmúlt héten nem gyűjtöttem kis tacskós bevásárló kosaramba a mentvényeket, nem is nagyon tehettem volna, mivel az a bizonyos kosaram amellett, hogy tele van, ráadásul kicsit avittas, itt-ott megkopott portékával, sajnos gyakorlatilag finanszírozhatatlanná vált a fajtamentés (ez nem egyedi eset, sajnos az egész állatvédelemben jellemző, csak én nem szívesen élek együtt egy fenntarthatatlan modellel és folyamatosan kiutakon, mentő-lehetőségeken agyalok). Jelenleg kb. 800.000 Ft tartozása van a tacskó kasszának, ennek nagyobbik része állatorvosi költség, de van benne pld. panzió költség is, amit az Egyesület meghitelezett a tacskók helyett, mert míg az állatorvos türelmes és engedélyezi a tartozást, addig a panzióztatásért szigorúan fizetni kell a követő hónap elején. Ez tehát a nem jó hír része a beszámolómnak, ami rá is nyomja mostanság a bélyegét a hangulatomra. Emellett egyre több a bejelentés fajtatiszta és keverék tacskóságokról, akikre azonnali altatás vár vidéki gyepmesteri telepeken vagy nem kellenek tovább az eredeti gazdájuknak. Szomorú ez az időszak. Az emberek egy része elveszítette lába alól a talajt és az első racionalizálási intézkedésként a háznál lévő állattól válnak meg. Pedig az állatok nem tehetnek sem a válságról, sem arról, hogy még mindig képesek sokan őket tárgyként kezelni. A kutyáknak lelke van.

A nagy kesergős felvezetés után - tudom, tavasz van, illő lenne vidámkodnom - rátérek arra, hogy mi is történt, amikor azt írom, hogy semmi nem történt.

Új kutyánk nem lett és nem is adtunk örökbe senkit. Egyenleg szempontjából tehát a helyzet változatlan. Mindenki megvan, aki megvolt még az előző héten és új nevet sem kell a lelkes és kitartó olvasóknak megtanulniuk.

Az egyik internetes felületen hirdettek egy zsák tápért egy fiatal, szálkás szőrű tacskó szukát. Az egyik korábbi örökbefogadónk megszervezte, hogy a kislány biztonságba kerülhessen. Olyan sikeres volt az első igazi, saját maga intézte mentése, hogy egyből örökbefogadót is talált a kutyának - merthogy örökbefogadta. Ja, igen: elgyengülni könnyű. Boldog és hosszú életet kívánunk a kis "egyzsáktápnak" és köszönjük, hogy vele már nekünk nincs, nem lesz gondunk.

Örkényben találtak egy szálkás szőrű tacskó kant, akinek egyelőre az eredeti gazdáját keresik. Ha az nem kerül elő, akkor a következő heti beszámolóban majd részletesebben írok róla - merthogy ebben az esetben hozzánk kerül. Valakinek nem hiányzik?

Eszkuláppal pedig szépen haladunk. Rendkívül büszke vagyok a kisfickóra, mert olyan kitartó és egy percig nem érzem rajta azt, hogy fel akarná adni, úgyhogy nekem sem fordulnak meg ilyen gondolatok a fejemben. Csak csodálom. Az összes együtt töltött időnkben. Eszkuláp meg tud támaszkodni a mellső lábain. Ezt olyan biztonsággal teszi mostanra, hogy a hétvégén kirándulni is elvittük. A túrát persze ölben teljesítette, de többször megálltunk, hogy ő is szimatolhasson és "sétálhasson".

A videó megtekinthető itt Eszkuláp mozgásáról:

http://www.freevlog.hu/video/26725.html

Öregem...!

A fajtamentés gondozásában több idősebb tacskó és tacskó keverék is várakozik. Sajnos az idősebb kutyák iránt szinte egyáltalán nincs érdeklődés és ha ajánljuk is őket, többnyire az a válasz, hogy "már nem szokna meg nálunk" vagy "nem akarok egy olyan kutyát, akit néhány hónap vagy év múlva el fogok veszíteni".

Az idősebb kutyák néha valóban kicsit nehezebben (de nem nehezen!) illeszkednek be, hiszen már kialakult szokásaikat kell leküzdeniük egy új helyzetnek való megfelelés érdekében, de többnyire ezt zökkenőmentesen sikerül megvalósítaniuk. Az idősebb kutyák már tudják, hogy mit veszíthetnek, ezért rendkívüli mértékben igyekeznek megfelelni és egy tacskó esetében a 8-10 év egyáltalán nem jelenti azt sem, hogy az adott eb már élete végén jár. Szerencsés ez a fajta abból a szempontból, hogy hosszú életű és még az igazán veterán ebek is tele vannak vitalitással.

Egy szerelem kezdetén gondolunk arra, hogy meddig fog tartani? Nem. Amikor egy kutyatársat választunk magunk mellé, akkor miért tervezzük egyből az elválást? Nekem volt két olyan saját kutyám is, akiket idős korukban fogadtam örökbe. Egyiket sem bántam meg, rengeteget tanultam tőlük és ugyan nagyon fájt, amikor itt hagytak, de a közösen töltött időnk tartalmas, szeretettel teli és inspiráló volt és végképp beleszerettem az idős kutyákba: látom azt, amit mások, sokan nem mernek látni.

Amíg viszont egy idős kutyát Magyarország-on szinte reménytelen örökbeadni, addig a legtöbb állatvédő szervezet szembesül azzal, hogy egy meghatározott idő után a védenceinek jelentős százaléka tartósan a gondozásában álló idősebb egyedekből áll. (Ahol nincs egyetlen idős kutya sem, kezdjünk el gyanakodni...) Nekik pedig gazdát kell találni, különben sajnos már a fiatalabb kutyák számára sem tudunk segítséget nyújtani - a lehetőségeink végesek és elsősorban azokért felelünk, akik már a kapun belül vannak.

Kérek mindenkit, akinek módjában áll: segítsen gazdát találni korosodó mentvényeink számára is. Gobbi (10+), Zuzu (8), Kiss Manyi (8), Rupert bácsi (10+) gazdára várnak.

Eltelt a 10. hét is...

Fordítva kezdem a hetet - Eszkuláp, a bénult tacskó hozzánk költözött, új ideiglenes kutyánkként. Nagyon nehéz volt a döntést meghozni, hogy beengedjük őt az életünkbe, nem azért, mert nem szeretnénk segíteni, hanem mert egy elesett kutyát ezerszer gyorsabban megszereti az ember és onnantól nem képes racionálisan döntéseket hozni az érdekében. Eszkuláp olyan volt, mint egy virág. Ahová tette az ember, ott maradt, még a fejét is nehezére esett felemelni. A hazahozatalakor kitűzött cél nem volt más, mint az, hogy legalább a mellső lábain meg tudja magát tartani olyan biztonsággal, hogy speciális kiskocsival tudjon majd közlekedni akkor is, ha a hátsó fele bénult marad és a vizelet-, valamint a székletürítése soha nem lesz akaratlagos. Nagyon nehéz volt hinni abban, hogy ez egy elérhető cél, hiszen innen indultunk:

http://www.freevlog.hu/video/26549.html

Igyekeztem megkeményíteni a szívem, hogyha esetleg azt kell kimondanom, hogy Eszkulápnak nem lesz esélye az ő kis tacskó tudatával boldogan élni és elengedhessem őt. De őszintén szólva nagyon nagy szerencsém van, mert Eszkuláp a családunkba kerülve ezerrel nekilátott a küzdelmének és ebben a saját két mentett ebem is nagyon nagy segítségemre volt, van.

http://www.freevlog.hu/video/26639.html

Hiszem, hogy a gyógyuláshoz nem csak az állatorvosi beavatkozásokon keresztül vezet az út, egy meghatározó szelete a pszichés állapotban, a kiegyensúlyozott élniakarásban rejtőzik. S megtiszteltetésnek érzem, hogy ehhez mi biztosíthatjuk Eszkuláp számára az ideiglenes családi körülményeket. Nagyon fájni fog a szívem, ha egyszer el kell engednem: de csak a végleges, tökéletes családjába fogom. Másra már nem kell gondolnom. Neki köszönhetően.

Az első héten megkezdtük az alternatív rehabilitációs programunkat is Eszkivel. Felkerestük a http://www.hidroterapia.hu/ csapatát, akiknek hatalmas hálával tartozunk, hogy lehetővé tették számunkra, hogy mágnesterápiával is hozzájárulhassunk Eszkuláp állapotának javulásához. KÖSZÖNJÜK!

S akkor megyek visszafelé az időben, mivel Eszkuláp hozzánk költözésének volt egy előfeltétele: nevesül az, hogy Berkenye, a tacskó baba gazdához kerüljön. Könnyen kitalálható, hogy a 10. hét számomra egyik legörömtelibb híre, hogy BerkiBubu, a mi kisördögünk végre tartósan jó állapotba került és megkaphatta a második oltását. Ez egyben azt is jelentette, hogy nem tartogathattuk tovább magunknál, az őrá régóta váró gazdijához utaztattuk át, ahol azóta is vidámmá teszi új családja napjait. Azért hiányzik, de ő már nem a mi kutyánk. Van saját otthona. Reménykedem abban, hogy nem csak Berkenye és Som, a két szerencsés, aki eljöhetett és így kapott esélyt a férgek okozta mérgezés túlélésére, hanem valami csoda folytán a vidékre került másik két testvér számára is megadatik a hosszú és boldog élet.

Az elmúlt héten egy új kutya érkezett, akire egy aukciós portálon tettünk szert 1 Ft-ért. Makói Mini azon melegében át is esett az ivartalanításon, kapott oltásokat, féreghajtót, chipet és... A műtét után már új otthonába is költözhetett. Egyelőre még a beszokási folyamatnál tart, ugyanis a család nő tagjait morogja, viszont a fotelt rutinosan használja. Reméljük, hogy vele már nem találkozunk védenceink sorában és szépen beilleszkedik.

Valter pedig úgy járt, hogy minket kihagyott. Történt ugyanis, hogy korábbi gazdája felhívott, hogy sürgősen új gazdát keres a kutyájának, mert ő nem tud a továbbiakban megfelelően gondoskodni róla. Járt az agyam, hogy hová tehetnék el egy kan kutyát, amikor már semmi helyünk és akkor eszembe jutott, hogy van nekem egy régebb óta várakozó gazdijelöltem, aki pontosan olyan kutyát keres, mint amilyen Valter. Összekötöttem őket és reménykedtem. Aztán jött az mms, hogy Valter gazdis. Néha ennyi is elég.

Tacskós történések a 9. hétről

Vannak a vidám és pajkos hetek, de aztán mindig jön a böjt: szomorkodni és aggódnivaló kerül napirendre. Talán csak az univerzum örökös változó hullámzása az, ami így hat, de a tacskó fajtamentés sem kivétel az "egyszer fenn, egyszer lenn" szabálya alól.

A 9. hét inkább a "lenn" jegyében telt el. Amellett, hogy a tacskó fajtamentés az elmúlt évi zárás óta gyakorlatilag folyamatosan "mínuszban" van még úgy is, hogy nincs minden állatorvosi tartozása (sőt!) kifizetve, egyre-másra érkeznek a bejelentések bajban lévő tacskókról és tacskó keverékekről. Egyszerűen már nem tudunk többnek helyet, lehetőséget, megfelelő ellátást biztosítani és nagyon rossz érzés nemet mondani, pedig egy-egy nemmel a kapun belül lévők hosszútávú igenje mellett a későbbi rászorulók lehetőségeit is védelmezni próbáljuk, próbálom. Csak nekem kell azt mondanom, hogy NEM, és nekem ez nagyon fáj, mert szívem szerint minden kutyán, de rászoruló emberen és egyéb állaton is segítenék lelkesen. Mégsem tudok, tudunk. Azért vannak azok, akik mégis bekerülhetnek a tacskó fajtamentés "szentélyébe". A 9. héten ketten is elmondhatták ezt magukról.

Elsőként Eszkuláp érkezett, akit Ócsán találtak lebénulva. Eszkuláp csípett-harapott, nem nagyon akarta, hogy segítséget kapjon, de talán érthető is a viselkedése: egy karakán, életerős tacskó kiszolgáltatott helyzetben minimum-programként védi magát és a becsületét.

Eszkulápot megoperálták, de sajnos még mindig nem állt lábra. Volt néhány nap, amikor annyira elhagyta magát, hogy az életéért kellett aggódni, most már lelkileg egy kicsit jobban van, ez talán alapot jelenthet a későbbi rehabilitációjához. Minden nap látogatjuk, a kis párnáján kivisszük őt, hogy szemlélődjön és legyen társasága. Mivel nem tolakodott érte az ideiglenes befogadók hada, amit őszintén szólva megértek, Berkenye gazdához költözését követően ő lesz a következő ideiglenes kutyánk otthon a saját két ebem mellett. Aztán bízhatunk a csodában és tehetünk is érte. Ehhez kérjük minden kedves minket olvasó erőteljesen koncentrációját, illetve lehetőségeihez mérten a műtéti + kezelési költségekhez való pénzbeli hozzájárulását - ez utóbbit természetesen nem kötelező jelleggel, az elsőt viszont, ha lehet ilyet mondani, igen. Mert Eszkulápnak fel kell állnia és kész.

A másik érkező eb a héten harapás miatt volt kénytelen elhagyni otthonát. Jázmin még csak fél éves, de már "büntett előéletű". Szerencsénkre ideiglenes befogadónál tudtuk őt elhelyezni, ahol hamar kiderült, hogy Jázmin tényleg nem egy akárkivel barátkozós fajta (ebben nagyon hasonlít Zuzura), de nem rosszindulatú vagy agresszív, egyszerűen csak túl sok volt neki egy gyerek konstans jelenléte és elég volt egyetlen egyszer elpattania annak a bizonyos cérnának. Jázmin oltva, chipezve és ivartalanítási kötelezettséggel keresi elkötelezett gazdáját.

A 9. hét nem csak a kutyák közvetlen mozgatásával járt, hanem ezen a héten került sor az első Tacskó Traccsra is. Egy belvárosi teaházban gyűltünk össze tizenegyen (egyesületi tagok, ideiglenes befogadók és tőlünk örökbefogadók), hogy kicsit tacskó-beszélgessünk. Röviden ismertettem az Egyesület általános működési elvét, különös tekintettel arra, hogy mi módon kerül be egy-egy tacskó, illetve tacskó keverék a gondozásunkba, majd a 2009-es évet összefoglaltam a számok nyelvén is. Mindenki elmondhatta, amit gondol, de nem volt kötött, merev szabályok mentén bonyolódó összejövetel a mi kis traccsunk, viszont sikeresnek és hasznosnak ítélem meg így is. A következő traccson a tacskó fajtamentésre "eső" közhasznúsági beszámolót fogom ismertetni és folytathatjuk a tacskókról szóló elmélkedést is.

A 2009-es számok tekintetében, hogy a tacskók megítélődhessenek, érdemes kicsit a beérkező kutyák megoszlását vizsgálgatni. A tacskók esetében a fajtáról kialakult kép miatt, amelynek nagyon kevés köze van az FCI standardhoz arányaiban magasabb a típusos keverékek száma, mint a többi, Egyesületen belül működő fajtamentő csoport esetében. A Futrinka Egyesület 2009-ben összesen 295 kutyát gondozott (ebben a számban benne vannak azok a kutyák is, akik még a 2009-es évet megelőző évek valamelyikében kerültek a gondozásunkba, de nem találtak gazdára), ennek közel 20%-a volt tacskó vagy tacskó keverék.

Az Egyesület az elmúlt évben 234 kutyát adott örökbe Magyarországon vagy külföldön, ebből 46 kutya a tacskó fajtamentéshez tartozott. Jól látható, hogy míg a többi mentőcsoportnak van stabil külföldi partnerszervezeti kapcsolata, addig sajnos a tacskók esetében döntő többségében magyarországi örökbeadásokról számolhatok be, a külföldre költöző kutyáinknál egy-egy régebbi partnerünk segít a hirdetésben, jellemzően idősebb vagy más miatt nehezebben örökbeadható kutyák esetén.

Csendes napok - a 8. hét

Ha nagyon vicceskedni akarnék, azt írhatnám, hogy a 8. héten nem történt semmi, szabadságra ment a tacskó fajtamentés. Bár igaz lehetne! Sajnos a 8. héten sem mehettünk szabadságra, csak az Egyesület életén belül nem a tacskókon volt a fő hangsúly, illetve a 9. hét tacskó érkezéseit készítettük elő.

Viszont azért egy "pici" hírt mégis meg tudok osztani az érdeklődő olvasókkal: Som babám végre felépült és megkaphatta a második oltását is. Ezt az eseményt azzal ünnepelte, hogy hálátlanul elhagyott: megkezdte végleges életét a belvárosban. Gazdis kutya lett a pici babakutyából! Érkezésünkkor még az volt az elv az új helyén, hogy a kanapéra, ágyra nem mehet fel, mára már tudja a gazdi, hogy elég nehéz következetesnek lenni, ha egy tacskót választ az ember élete kutyapárjául. :) Nekem pedig jó érzés, hogy hozzásegíthettem Somot a kirepüléshez, egy boldog élet ígéretéhez.