Zárjuk az évet - az utolsó hét történései

Mivel a szilveszteri időszakra barátainkkal és két, szintén mentett ebünkkel elutazunk, így gondoltam, hogy még ebben az évben megírom az utolsó hét beszámolóját, hiszen már eddig is történt elég sok minden és távollétemben reményeim szerint más már nem is nagyon fog, tehát senki nem marad le semmiről. Vagy ha mégis, azt megírom január első hetében.

A héten három új kutyánk "termett".

Ofélia gazdától érkezett, másfél év körüli szálkás szőrű tacskó szuka. Emberekkel tündéri, barátságos, de más kutyákkal fenntartással jön csak ki, ő inkább egyedüli kutya szeretne lenni, a gazdik egyetlen szeme fénye. Jelenleg lakásban él ideiglenes befogadójánál és ágyban alszik, úgyhogy csak benti tartással, oltva, chipezve, ivartalanítva adjuk őt örökbe.

Habeot vidéken találták, mivel eredeti gazdája nem kereste, így átkerült a gondozásunkba és új gazdát keresünk számára. Két év körüli fekete-cser rövid szőrű tacskó kan. Emberekkel barátságos, nyitott, jókedélyű kutya. Más kutyákkal jól kijön, de kanok mellé inkább nem adnánk őt örökbe. Jelenleg lakásban várja, hogy eljöjjön érte az igazi, aki benti tartással fogadná őt örökbe. Természetesen az ő esetében is csak chipezve, oltva, ivartalanítva történhet meg az örökbefogadás.

Liszka a pápai állatvédőkön keresztül költözött át a tacskó fajtamentés védencei közé - Manfréd gazdijának segítségével, aki a hosszú fuvart vállalta és elhozta őt számunkra. Liszka gazdái idősek otthonába vonultak és Liszkát leadták egy állatvédő magánszemélynél. A kutya öt éves, a bundáját még rendbe kell hozni, de sajnos a lelkét is. Egyelőre tacskókhoz képest szokatlanul csendes, ez némi aggodalomra ad okot, de ha majd megszokja a környezetet, a rendet, talán ő is kinyílik. Veszettség oltással rendelkezik, de kap a közeljövőben kombinált oltást is, illetve chipet, valamint átesik az ivartalanításon. Utána pedig már csak az álomgazdi jöhet szóba.

Habra, a múlt heti gyömrői áltacskó szuka 30-án ivartalanítódott, majd ideiglenes befogadóhoz költöztettük, hogy ő is melegben lábadozhasson és várhassa az igazi, végleges gazdáját - immár tökéletesen "készen".

Mindenkinek nagyon sikeres, aktív, boldog új esztendőt kívánok és egyben kérek minden gazdit, hogy a szilveszteri petárdázós őrület idején fokozottan figyeljen kutyájára, szerelje fel névbilétával és csak pórázon sétáltassa, az udvaron élő kutyákat zárja el. Nincs annál szörnyebb, mint újév másnapján a petárdától megriadt, sérült, esetleg halott kutyák tetemei között keresni az elveszett kedvencet.

A karácsony hete, az 52.

Karácsonyra mi mást tehetne az ember, mint hogy segít? A heti beszámolót azzal kezdeném, ami nem csak a fajtamentés, hanem az Egyesület szempontjából volt kiemelten fontos a héten, mégpedig a szokásos karácsonyi ajándékozásunkkal.

Minden évben kiválasztunk egy olyan szervezetet, amely rászoruló embertársainknak igyekszik segítséget nyújtani. Mi egész évben a kutyák körül tevékenykedünk, de közben nem felejtünk el emberek maradni, emberek lenni. Hisszük, hogy az emberek támogatása is fontos, a kutyázást nem az emberektől való elfordulás miatt végezzük, egyszerűen csak számunkra ez jelenti a kikapcsolódást, a hasznosság érzetet. De fontosnak tartjuk az összes civil szervezet munkáját. Ezt igyekszünk hangsúlyozni minden évben Karácsonykor úgy, hogy megajándékozzuk egy-egy szervezet pártfogoltjait. A kiválasztott szervezetek önmagukban is hordoznak üzenetet, információt: segítettünk már a hajléktalan óvodának, egy fogyatékos gyermekeket gondozó bentlakásos intézetnek, egy csecsemő- és gyermekotthonnak, valamint a bajban lévő anyák és gyermekeik számára átmeneti elhelyezést biztosító anyaotthonnak is. Idén a Nagycsaládosok Országos Szövetségén keresztül jutottunk el a tiszajenői és vezsenyi nagycsaládosokhoz.

Összesen 88 gyermek és felnőtt számára sikerült az általuk meghatározott kívánságlistának eleget téve ajándékot gyűjtenünk, emellett pedig több doboznyi-zsáknyi felajánlás érkezett az intézményi, közös csomagba is.

Az ajándékok átadására 2009. december 27-én került sor. Mindenkinek köszönjük, aki segítette az idei akció sikerre vitelét és reméljük, hogy jövőre is megvalósíthatjuk újra, valahol máshol a csodát. Mert adni jó.

A tacskó fajtamentés háza táján is történt ez-az, így az év vége egészen pozitív érzésekkel zárulhat.

Mandulát, a blogban eddig talán legtöbbet emlegetett szálkás szőrű tacskó kant és Falatkát, a székesfehérvári Animal-Save telepéről átvett soványka tacskó babát Karácsony előtt örökbeadtuk. Mindketten nagyon jó helyre tették be a kis hátsójukat, igazi boldog és kényeztetésben gazdag kutyaélet vár rájuk. Falatka még egy kicsit betegeskedik (köhögött, amikor elhoztuk őt Székesfehérvárról, ebből lábadozik azóta is), de reméljük, hogy hamar felépül.

A nagy hidegek elől a sok kutyát begyűjtő gyömrői Szomorú Szív Alapítvány telepéről átvettünk kettő tacskónak mondott tacskó keverék szukát.

Habra két év körüli, 7 kg súlyú, zsemle színű apróság, tele energiával és jókedvvel. Nem viselte meg a telep, mindenkivel végtelenül barátságos, ragaszkodó, nyüzsgős kiskutya. Más ebekkel fenntartás nélkül kijön. Olyan gazdát keresünk számára, aki szeretne egy kotnyeles, nyikorgó apróságot maga mellé.

Mieza egy valószínűleg tacskó-csivava keverék szuka. Rendkívül picurka, megszeppent lény. Mivel a tárnoki kennelsoron a rácsozat túl nagynak bizonyult és mert annyira kétségbeejtően aranyos, alkalmazottunk, Laci hazavitte magához ideiglenesen az ünnepekre, hogy melegben tölthesse. Lehet, hogy nem csak az ünnepekre? Ki tudja... :)

Karácsony második napján Priusz, az Illatos útról mentett tacskó keverékünk intett búcsút Magyarországnak és áttette székhelyét Németországba. Priusz története különleges, mivel a gyepmesteri telepen mutatott viselkedése miatt "idegbeteg" jelzővel illették, gyakorlatilag esélyt sem adva a kikerülésére. Nem bírtuk volna elviselni, ha a fiatal, kobzott kutyát elaltatják. Furcsa az a gondolat már önmagában is, hogy valahonnan elkoboznak állatokat a nem megfelelő tartási körülmények miatt, majd egy gyepmesteri telepen legálisan kioltják az állat életét. Abszurd. Mindenesetre Priusz már elfelejtheti a múltat és új életet kezdhet egy másik országban. Köszönet a segítségért Vilma néninek és a Pici_Borzas-ikreknek!

Az 51. hét - lassú történések

A héten igazán nem volt nagy sürgés-forgás a tacskó fajtamentés háza táján, ez talán betudható a karácsonyi készülődésnek is, illetve a hirtelen jött rossz idő sem segítette az örökbefogadási szándékot. Pedig jó lenne, ha néhány kutyánk gazdához mehetne, mert maximális a teltház és amíg nem adunk örökbe néhány kutyát, nem nagyon tudunk már elhelyezni újakat...

Persze így sem tétlenkedtünk, hiszen ideiglenes befogadóink nap nap után ellátják az átmenetileg gondjaikra bízott tacskókat és tacskó keverékeket. Nem győzök elég hálás lenni nekik, hiszen nélkülük negyed ennyi sparhelt lábú menekülhetne meg. Köszönöm.

Emellett a tárnoki bérelt kennelsoron is van a tacskó fajtamentésnek védence, aki nem önellátó, tehát ott is van tennivaló. Ha valaki bármikor kedvet érez, hogy egy kicsit kutyázzon, csatlakozzon valamelyik rutinos futrinkáshoz a tárnoki kennelsorra. Tökéletes hétvégi program.

Azért valami mégiscsak történt, hiszen - bár a létszám változatlan - volt egy icipici mozgás. Falatkát a székesfehérvár Animal-Save telepéről vettük át soványan, köhögősen.

Ganga, a sokat megélt tacskó hölgy pedig a szombati hóviharban néhány másik futrinkás kutyával együtt elhagyta az országot, hogy Németországban keresse tovább boldogulását.

Hogyan is fejezhetném be a heti beszámolót, mint úgy, hogy minden tacskós és nem tacskós blog olvasónak meghitt Karácsonyt kívánok!

Matahari emlékére

2007. szeptemberében kaptam egy hívást az Illatos úti gyepmesteri telepen társadalmi munkában fotózó állatvédő lánytól, m a x-tól, hogy van benn egy rendkívül rossz állapotban lévő szálkás szőrű tacskó keverék szuka, tudunk-e neki valami megoldást. Ha nem, akkor sajnos el kell altatni.

Így indult Matahari új élete, amikor elhagyta az Illatos utat. Olyan elhanyagolt volt, hogy a szőre belerohadt a szeme alatt a bőrébe. A szőr lefejtésével a bőr is távozott, így Matahari a lehetőségekhez képest még rosszabbul nézett ki az amúgy is festékes szőre mellett. Meglepetésünkre a hátából előkerült egy varrótű is... A klinikán szép lassan kezdte magát összeszedni, éreztük, hogy nem fogja feladni.

Hónapokon keresztül próbáltunk neki gazdát keresni Magyarországon, de senki még csak egy hívás erejéig sem jelentkezett. Szerettük volna családban tudni a kedves öreg kutyahölgyet, így németországi partnerünk segítségét kértük a hirdetésben. Néhány hónap megint eltelt, de érkezett egy család, akik Mataharit szerették volna örökbefogadni.

Mellettük Matahari megtapasztalhatta, milyen szeretve lenni. Úgy várták őt, hogy a lépcsőkre rámpákat szereltek, hogy ne keljen megterhelnie a gerincét. Megható volt a figyelmük és Matahari is értékelte ezt. De csak egy kevés jutott már a boldogságból Matahari számára. A második Karácsonyát már nem tölthette el családja körében, az ünnepek előtt átment a szivárványhídon.

Ég veled, Matahari.

Az 50. hét - minden út hozzánk vezet... vissza...

Zuzu visszatért. Néhány hónap gazdás lét után a családban felmerült egészségügyi problémák miatt visszakaptuk - azonnali hatállyal.

Egy éjszakát, az addig lakáshoz szokott kutya kennelben volt kénytelen tölteni, ami nagyon megviselte. Másnap ki sem akart jönni, a tárnoki sétáltatóknak nem mutatta meg magát. Este mentünk érte, mert hatalmas szerencsénkre egy korábbi örökbefogadnónk, Miró gazdája ideiglenesen felajánlotta otthonát Zuzu számára. Zuzu kitörő örömmel rohant ki elénk a házikójából, de egész testében remegett. Sikerült egy nap alatt összetörni őt testileg és lelkileg is - újra. Nem ezt érdemelte, nem ezt érdemelné egyetlen kutya sem.

Örökbefogadni nem játék. Ezek a kutyák már legalább egyszer sérültek az életben, amikor eredeti gazdájuktól így vagy úgy elkerültek. Ha valaki úgy dönt, hogy magához vesz egy kutyát, legyen az állatvédő szervezettől vagy bármi más módon: egy életről dönt, de úgy, hogy közben a saját életére vonatkozóan is egy döntést hoz, miszerint hóban-fagyban van egy társa, akit mindig vinnie, szeretnie, ellátnia kell, aki akkor is ott lesz, ha valami baj van. A kutya nem játék, nem egy plüssállat, akit ide-oda lehet hajigálni, ahogy az ember élete alakul.

Ismét csalódnunk kellett. Nem a kutyában, ő olyan, amilyennek ígérte magát, hanem az emberekben. De Zuzu ebből nem tapasztalhat semmit, igyekszünk számára megtalálni a tökéletes és végleges családot.

Ha bárki szeretne felelősen örökbefogadni egy 8 éves, ivartalanított, fekete-cser tacskó szukát, aki idegenekkel bizalmatlan, de ha valakit megszeret, akkor azt maximális rajongással veszi körül, szobatiszta, más kutyákkal kis ismerkedés után jól kijön és amúgy pedig egy igazi társkutya, egy kis csoda, az jelentkezzen. De ne akarja őt olyan, aki csak Karácsonyra akar egy ebet, aki nem tudja vállalni egész életére ezt a ragaszkodó, sokat látott és megélt kutyalányt.

Hisszük, hogy vannak még arra méltó emberek, hogy egy ilyen kutya szeretetével elhalmozza őket egy életen át.

A 49. hét - a helyzet változatlan

Bár rengeteg dolog történt, valójában mégsem történt semmi. Sajnos nem mondható el, hogy védenceinkért hosszú tömött sorokban állnának sorban az őket örökbefogadni szándékozók, így pedig meglehetősen nehéz az állatvédő dolga: látja, hogy hány kutya van még bajban, akiken tudna segíteni, de nem tud, mert nincs több rendelkezésre álló helye. A helyhiány enyhítésében nagy segítséget jelent az ideiglenes befogadók által felajánlott gondozás, a tacskók esetében az ideiglenes befogadás egyben azt is jelenti, hogy a szerencsés védenceinknek nem kell hidegben, a bérelt kennelsoron várniuk gazdisodásukra, hanem családban tehetik azt. Persze előfordul, hogy egy-egy ideiglenes befogadó elbukik, mint ahogy történt ez a héten is: Kacska Manfrédot ugyanis örökbefogadták átmeneti gondozói minden rosszasága és őrült-tacskósága ellenére. Nem hittük, hogy még ebben az évben ilyen jó hírt közölhetünk, de drukkolunk Manfrédnak, hogy minden rendben menjen vele az új családjában és hogy élete végéig boldog kanapékutya lehessen.

Egyben szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak az ideiglenes gondozó családoknak, akik egy-egy kutyánk számára átmenetileg szerető otthont biztosítanak.

A váci gyepmesteri telepről hozzánk került tacskó keverék testvérpár rövid szőrű tagját, Cihát szintén sikerült családban elhelyezni addig, amíg gazdára nem talál és reményeim szerint testvére, Pendely is követi majd a példáját a közeljövőben. Természetesen ettől még Ciha is ugyanúgy gazdát keres, mint a többi, nem Tárnokon állomásozó védencünk: Ganga, Gobbi és Mandula is.

A tenyésztőtől átvett szálkás szőrű törpe tacskó kan, Chili átesett az ivartalanításon, így befogadó családja véglegesen megtarthatja őt. Hamarosan megyünk látogatni hozzájuk is.

A hetet még egy jó hírrel zártuk: Zuzu gazdái ugyanis úgy döntöttek, hogy mégis maradhat náluk a kutya, mert a tanácsok alapján úgy tűnik, hogy változik, méghozzá pozitív irányba a kutya és a köztük lévő kapcsolat. Mindenképpen tartjuk a kapcsolatot a jövőben is, de őszintén reméljük, hogy a türelem és szeretet meghozza a gyümölcsét és Zuzunak soha nem kell többé új családot keresnie.

Ajánló - Mixxx-túra

Gobbi néni is részt vett a legutóbbi Mixxx-túrán.

Van egy kis csapat, akik rendszeresen járnak a kutyáikkal túrázni az ország különböző vidékeire. Túravezetőjük az egyik legrégebbi ideiglenes befogadónk, Hermann Andrea Ildikó, vagy ahogy netes körökben ismerik: IldiH.

A túrákon való részvételnek vannak szabályai, de ezeket azért nem olyan nehéz betartani, különösen egy, a kutyájával szorosabb kapcsolatot ápoló gazdi számára.

A túrákon bárki részt vehet kutyával vagy kutya nélkül, de azt el kell fogadnia, hogy a kutyák a teljes túra alatt a csapattal vannak, beleértve az éjszakát is, amikor a kutyák a szobában alszanak. A túrák alapvetően költségtakarékos módon szerveződnek, így aki csatlakozik ne luxuskörülményekre számítson, hanem jó társaságra és kellemes időtöltésre. Vannak egynapos és hosszú hétvégés programok, melyekről a túra honlapjáról lehet tájékozódni: http://www.mixxx-tura.hu/. Általában az utazási előtti napig lehet jelezni a részvételi szándékot, de nem érdemes ennyire a végére hagyni a döntést: a szálláshelyek könnyen elfogyhatnak. A szállásokhoz szükséges előleg előteremtése érdekében a jelentkezőknek a rájuk eső előlegrészt ki kell fizetniük a túrát megelőzően.

A túrákra mindenki saját szervezésében utazik személygépkocsival vagy tömegközlekedéssel, de általában a csapat tagjai összefognak, így mindenkinek van lehetősége kényelmesen és biztonságosan a helyszínre érni. Az étkezést önellátó módon biztosítja minden résztvevő, de a hosszú hétvégés túrákon közösen főznek vagy mennek el egy olcsóbb vendéglőbe, illetve a higiéniás termékeket (WC-papír, szappan), illetve a reggeli ébredéshez szükséges dolgokat (kávé, tea, cukor) közösen biztosítják.

A következő Mixxx-túra szilveszterre esik, így kívánva biztonságos és csendes, de egyben jó kedélyű évbúcsúztatást mindazoknak, akik szeretnék magukat és ebeiket elmenekíteni a városok őrült petárdázása elől.

2009.12.30.-2010.01.01. -- 39. Mixxx-túra

Túristaház (Óbánya, Mecsek)

http://www.rollszallas.hu/index.php?option=com_content&task=blogsection&id=4&Itemid=31

A vendégház 40 férőhelyes, egyedi igény esetén 5 pótágy áll még rendelkezésre. Szobák: l db 4 ágyas (emeletes ágy, zuhanyzó, WC), 4 db 6 ágyas (emeletes ágy, különálló épületben külön női-férfi fürdő, zuhanyzó, WC), 2 db 6 ágyas tetőtérben (külön női-férfi fürdő, zuhanyzó, WC). Az épületben nagy ebédlő- konyha biztosítja a közös étkezési lehetőséget. A konyha felszereltsége 50 fő részére biztosított, az ebédlőben egyszerre 30 fő tud étkezni. Szállásdíj fűtési szezonban: 2 500.- Ft / fő / éjszaka + Idegenforgalmi adó: 300 Ft / fő / éjszaka (18-70 év közötti vendégek részére)

Az utolsó novemberi, azaz a 48. hét

A héten nem történt olyan mozgás, amiről érdemben beszámolhatnék, most az Egyesületen belül más kutyák kerültek inkább fókuszba. Természetesen a háttérben intéződnek ügyek, de a 48. hétre látványos, tüzijátékkal ünnepelendő dolog a tacskó fajtamentés háza táján nem történt.

Ami azért mégis: az adó 1%-os összeg tacskó kasszára jutó részéből rendeztünk az állatorvosnál egy nagyobb egység tartozást, de sajnos még így is maradt mire gyűjtenünk, így köszönettel fogadunk minden pénzbeli felajánlást a Futrinka Egyesület K&H Bank 10404089-49575251-57561000 számlaszámán keresztül teheti meg, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni, hogy "tacskó". Azt is tudjuk, hogy ebben az időszakban nagyon nehéz pénzt adni, hiszen a többségnek ebből van a legkevesebb és az ünnepek közeledtével egyre több a kiadásunk is. Viszont talán néhány embernek van otthon olyan új vagy újszerű, de használt tárgya, amelyre nincs szüksége, s felajánlaná jótékony célra... Az így adományozott tárgyakat elárverezzük egy online adományozó felületen, és a bevételen a tacskó fajtamentés és a német dog fajtamentés osztozik. Talán furcsa, hogy miért pont ez a két fajtamentő csoport, de az óriások és törpék közötti együttműködés már nem újkeletű, így igyekszünk kihasználni egymás erősségeit, hogy gyengeségeinket kompenzáljuk.

Sajnos nem új, hanem régi kutyáinkat kell elhelyeznünk ismételten. A korábban örökbefogadott, nyolc éves, rövid szőrű, fekete-cser színű, ivartalanított tacskó szuka, Zuzu, betegség miatt nem maradhat befogadó családjában. Zuzu nem egyszerű eset, mert nem köt elsőre barátságos senkivel és harapni, odakapni sem átall, de ha valakit megszeret, akkor azt rajongással veszi körül. Ez a viselkedés tacskóknál nem tekinthető ritkának, de hozzáértő és türelmes gazdát igényel egy-egy ilyen kutya el-, illetve befogadása.

Mandulát is el kell hoznunk ideiglenes befogadójától, mert 1. ugat, ha egyedül marad, 2. rombol, 3. bántja a macskákat. Igyekszünk ennek a sérült lelkű kutyának is megtalálni azt a családot, ahol képes lesz ténylegesen beilleszkedni és ahol ő is megbékél. Addig pedig ide-oda költözik, de legalább megvan és él.