A 18. hét is eltelt

Mozgalmas hetet tudhatunk magunk mögött. Érkeztek kutyák, ivartalanítódtak, költöztek is: végleges és ideiglenes befogadóhoz. Viszont nagyon sokan vannak most, túl sokan: ennyi kutyára maroknyi csapatunknak már rendkívül nehéz odafigyelni, mindent jól szervezni, bonyolítani.

A körmendi gyepmesteri telepről eddig nem igazán tudott állatvédő kutyát elhozni, legalábbis országos hatáskörű szervezet biztosan nem, mivel nem volt hír a telepen lévő kutyákról. A német juhászkutya fajtamentés közbenjárására sikerült Gaussnak, a fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó keverék kannak egy német juhásszal együtt eljönnie a telepről. Gauss egy agilis, emberközpontú, szukákkal barátságos (túlságosan is), de kanokkal kekec apróság. Tele van energiával, úgyhogy leendő családjának lesz mit lemozgatni.

Az Illatos útra gazdái adták le Gokartot, az egy-másfél év körüli szálkás szőrű tacskó kant: állítólagos harapás miatt. Az eddigi tapasztalatok alapján Gokart egy lelkileg megtört, az ember társaságában rettegős, földre lapuló kutya, akit valószínűleg bántottak vagy hebrencs viselkedése miatt fizikai erőszakkal próbáltak megtörni. Harapni egyáltalán nem akar, de időbe telik, amíg feloldódik és keresni kezdi az ember társaságát. Nyugodt, kutyához értő ideiglenes befogadót vagy szerető családot keresünk számára. Gokart nem egy "kész" kutya, de türelemmel és odafigyeléssel tökéletes társat "szelidíthet" magának valaki belőle.

Az Egyesület alap állatmentő csoportja vette gondozásába Zádor Kuncát a karcagi gyepmesteri telepről altatás elől. Mivel Kuncában valahol az ősök között biztosan volt egy tacskó is, mégha amúgy nem típusos tacskó keverék, így igyekszünk őt is hirdetni, hátha éppen a tacskók között válogatva bukkan rá az igazi, szerető gazdi. Kunca még egy éves sincs, túl sok pozitív megerősítésben korábbi élete nem bővelkedhetett, de nagyon aranyos, megfelelni akaró, pocakmutogató apróság, aki tökéletes lenne egy aktív, szerető családba társnak, társaságnak. Mivel vemhesen érkezett, így Kunca át is esett az ivartalanításon. Ideiglenes befogadót is keresünk számára.

Nem csak Kunca ivartalanítódott a 18. héten, hanem Luxor is, akinek ez a beavatkozás hiányzott ahhoz, hogy megkezdhesse új életét egy saját, végleges gazdinál. A bőrférgességre még kezelni kell, de ezt befogadói vállalták, illetve volt a hátán egy csomó, a szövettan eredményére még várunk. Köszönöm Krisztának és párjának, hogy Luxor náluk lehetett és hogy mindent vele kapcsolatos tennivalót intéztek, mentesítve ezzel engem a teendők alól.

Jakab, a Gombán sérülten talált tacskó kan is megvált koronaékszereitől és végre elhagyhatta a kórházat. A sebei már nem igényelnek kezelést, a szemébe még cseppenteni kell, mert gyulladt, de alapvetően minden rendben vele. Különös öröm, hogy csak pár napot kellett Tárnokon, kennelben töltenie, mert vasárnap már ideiglenes befogadóhoz költöztethettük. Bevallom: voltak félelmeim azt illetően, hogy Jakab hogyan fog viselkedni, mert a kórházban kapkodott (ugyan én ezt nem tapasztaltam nála, de valami miatt engem általában megkímélnek a tacskó védencek az ilyen jellegű bemutatkozástól) és amúgy is egy hebrencs, kiegyensúlyozatlan kutya benyomását keltette. Amint megérkeztünk már látni lehetett, hogy Jakabot megnyugtatja a lakás, felélénkült, rendezgetni kezdte a  cuccait és az addig a hasa alatt megbúvó farkincája hirtelen az égbe emelkedett. Az ideiglenes befogadó visszajelzései alapján Jakab szobatiszta, nem rombol a lakásban, szépen viselkedik és a sétákon is kiegyensúlyozott, a nagyvárosi zajoktól sem tart.

Thonet nénitől búcsúzunk

Tudtuk, hogy egyszer eljön ez a nap. Ha őszinték akarunk lenni, akkor a prognózisok alapján már rég nem kellett volna köztünk lennie, de Mamcsi küzdött és többször legyőzte a halált, végül mégsem tudott elfutni előle.

Dóri és Zsuzsi ezzel a videóval búcsúznak szeretett kutyájuktól.

http://videa.hu/videok/allatok/draga-mamcsikank-1992-2010-kutya-NcDPWYikgRUBRBdT

Köszönjük, hogy befogadták, szerették és mindent biztosítottak számára. Náluk jobb családja soha nem lehetett volna. Ég veled, Thonet néni!

A 17. hét - befelé áramolnak a kutyák

Úgy telt el a 17. hét, hogy senki nem költözött gazdához a tacskó fajtamentés védencei közül, cserébe viszont érkezett három új kutyánk, ebből kettő volt tervezett, egy pedig csak úgy csatlakozott a klubhoz.

A gyömrői Szomorú Szív Alapítvány állatmenhelyén többszáz kutya várja, hogy örökbefogadják. Amikor lehetőségünk nyílik, átveszünk onnan kutyákat. Ezen együttműködés keretein belül érkezett meg hozzánk Hisztis Hümér, a 4-5 év körüli szálkás szőrű tacskó kan, aki egy husky szukával együtt kóborolt. Hümér egy igazi, mindenlébenkétkanál típusú, kommentáló, nyüzsgő szálkás szőrű tacskó kan, akit egy aktív, sportos gazdi mellett tudnánk igazán elképzelni.

Hümér mellé társult Klotild, az 5-6 év körüli, apró testű, rövid szőrű tacskó keverék szuka, aki már több alom legyártásában aktívan közreműködhetett, úgyhogy éppen ideje, hogy egy ivartalanítással megszüntessük a további kutya-előállítás lehetőségét és Klotild számára megkeressük az ideális családot. Klotild egy békés, nyugodt, gyerekek mellé is bátran ajánlható apró kutyalány, aki szereti a kényelmet és a gazdájához végtelenül ragaszkodik. A fotók nem igazán adják vissza, hogy milyen tündéri kis kutyahölgyről van szó, ezért látogatni sem tilos: jelenleg tárnoki kennelsorunkon várja az őt megismerni vágyókat.

Jakab a bónusz eb. Gombán találták és a német juhászkutya fajtamentés mentőbázisára vitték be az összeharapott, lesoványodott szálkás szőrű tacskó kant. A német juhászosok jelezték felénk és természetesen mi megteremtettük a feltételeket, hogy Jakab eljöhessen a sok "Rex Felügyelő" közül, hiszen tényleg nem egy tacskóra vannak kitalálva az ottani feltételek. Jakab egy hetet kórházban töltött, mivel a sebei kezelést igényeltek, illetve kértünk vérképet is, hiszen az apróság tele volt kullancsokkal is.

Természetesen mind a hárman gazdát keresnek, illetve Hümés és Klotild esetében ideiglenes befogadók jelentkezését is várjuk, Jakabot szerencsére egy hét kórházi tartózkodást követően sikerült egy nagyon kedves átmeneti családban elhelyeznünk.

Örökbefogadó napon is jártunk

Egyesületünk, így a tacskó fajtamentés is részt vett a Német Juhászkutya Fajtamentő Alapítvány által szervezett örökbefogadó napon 2010. április 25-én a Happy Dog kutyaiskolában.
Ugyan különösebben nagy érdeklődés nem volt a kutyáink iránt, mármint örökbefogadni szándékozók nem tolultak a sátrunkhoz tömött sorokban, de a három, fajtamentés keretein belül kivitt kutya remekül töltötte a napját.

Gyolcs például megtanult pórázon járni. Eddig leginkább fókává vált, ha rákerült a hám és a póráz, az örökbefogadó nap lehetőséget biztosított számára, hogy megértse: az a csúnya madzag nem rögzíteni van, hanem éppen a mozgás lehetőségét hivatott megteremteni. Emellett élvezte a simogató kezeket, lepattanó jutalomfalatkákat és az egész napos bújási lehetőséget.

Gobbi néni leginkább ideiglenes befogadója ölében ült vagy őt leste vagy rá volt valami módon matricásodva. Sok idő telt már el azóta, hogy Gobbi hozzánk került és hogy IldiH átvette magához ideiglenes kutyaként. Senki nem érdeklődőtt még rá. Pedig az egyetlen hibája, hogy nem mai darab. De mindannyian azok vagyunk? Hihetetlen, hogy az idősebb kutyákra mennyire nincs itthon érdeklődés. De Gobbi számára is el fog jönni egyszer az igazi.

Eszkuláp is kilátogatott rajongói közé. Hihetetlen ez a kutya, de komolyan. A begyűjtésekor Láncfűrész névvel is illetett eb mostanra békésen tűrte az érdeklődők rohamát és kézről kézre járt. Nem is tudom, hogy hány helyen fordult meg, de azért mindig leste, hogy hová tűntem. Ez jó érzés. Jó nehézzé teszi majd egyszer a távoli jövőben az elválást. (Estére persze már ment Eszki hasa - az egész napos jutalomfalatkák és minden egyéb megtették hatásukat.)

A tacskó fajtamentés abban a szerencsés helyzetben volt, hogy nem csak a mostani védenceivel tölthette a napot, hanem néhány korábban örökbeadott jószág is felkeresett bennünket.

Villon a várpalotai gyepmesteri telepről került réges régen a gondozásunkba súlyos szemsérüléssel. Sajnos az egyik szemét el is kellett távolítani Mr. ÓriásTacskó Úrnak, de ez őt tényleg semmiben nem hátráltatja. Ha már felénk járt, gondolta: barátaival megiszik egy pofa vizet.

Racsni gazdáival érkezett, hogy segítsen a nap indulásakor társainak megfékezésében és hozzájárulását adta Era szuperfinom süteményeinek átvételéhez. Jaj, ha rágondolok arra a sok-sok finomságra, össze is fut a számban a nyál. Racsnit a paksi menhelyről vettük át anno, komoly combsérüléssel és az egyik legnagyobb mázlista, akit ismerek: betette a fenekét a tutiba. Sajnos a rendőrségi bemutató lövéses része számára lezárta a napot, bepánikolt és onnantól már nem igazán volt maradása.

Kacska Manfréd, alias Frédi is a gazdikkal és kutyatársával keresett fel minket. Őt volt talán a legfurcsább látni, mert a személyisége neki alakult a legtöbbet, leglátványosabban. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy ennyi kutya között csendben ellegyen, emberek tömege vegye körül. Van még azért mit tanulnia, különösen a kiszámíthatatlan kapkodás tárgykörben, de határozottan és sokat fejlődött. Köszönöm a gazdiknak!

Csörnöc-Dorka meg nem csak hogy megkeresett minket társával, Totóval, hanem a bemutató főszereplőjeként öregbítette a futrinkás mentvények hírnevét. Rendkívül büszkék vagyunk rá, én különösen, de leginkább örök hálánk a gazdijának, aki kifejtette a kóc alatt rejlő igazi értéket és tudássá csiszolgatta.

Lemaradásban - a 16. hét...

Mea culpa, mea maxima culpa... Egyszerűen nem jut rá időm, hogy írjak. Persze rákenhetném Eszkire, de igazából az történt, hogy nincs otthon számítógépem... Átmeneti az állapot, hogy úgy mondjam, de jelentősen befolyásolja grafomán kicsapongásaimat. Pedig a 16. hét sem telt eseménytelenül.

Rubik gazdához költözött egy másik szálkás szőrű tacskó kan mellé, akivel már volt alkalma egy tárnoki randi során előismerkedni. A helyszínen azért nem minden volt annyira gördülékeny és zökkenőmentes, de szerencsére a visszajelzések alapján mostanra már tökéletes az összhang a két fiú között. Boldog és hosszú életet kívánok, kedves Rubik, remélem, hogy megbecsülöd magad új, szerető családodban.

Eredeti helyéről vettük át Sanyit, akitől kertépítési ambíciói miatt vonta meg családja a bizalmat. Aggódtunk, hogy megtörik majd (családból a legrosszabb kutyát átvenni, mert míg egy gyepmesteri telepről történő mentésnél mi előrelépés vagyunk és jót jelentünk, addig egy kanapékutyának a kennel minden, csak nem életminőség-javulás). Szerencsére Sanyit nem abból a lelkizős fajtából faragták, ráadásul nem is nagyon volt ideje belegondolni, hogy mi történik vele, mert még a hét csütörtökén átesett az ivartalanításon és pénteken már utazott is új családjához Szegedre. Mokaficekéknek köszönet a segítségért!

Két szálkás tacskó tehát elköltözött, de nem is mi lennénk, ha nem jött volna azonnal a helyükre másik...

Lajbit hetek óta kóborolt, de egyszerűen nem volt helyünk, ahová bezsúfolhattuk volna. Mire érte tudtunk menni, látszott rajta az utca... A kutya sovány volt és apatikus. Alig bírt lábra állni, a nyálkahártyája vértelen, a testében kullancsok serege. Vérképpel kezdtünk, de szerencsére nem babéziás. Mostanra meg már szépen össze is szedte magát. Lajbit egy 3-4 év körüli, sokat megélt, de alapvetően kedves és barátságos, extra hosszú gerincű szálkás szőrű tacskó kan. Jó lenne neki egy ideiglenes befogadót, de méginkább végleges gazdát találni, ahol megnyugodhat a kis lelke.

Luxor hónapok óta hirdetődött az egyik internetes felületen, de úgy tűnt, hogy nincs érte tolongás. Kytice (egy korábbi örökbefogadónk) és párja segítségével megoldótott a szálkás kolléga elhozatala Szabadszállásról és addig-addig halogatták a tárnoki átköltöztetését, hogy végül náluk is ragadt ideiglenesen, amiért örök hála. Különösen, hogy Luxor esetében így rájuk hárult az orvoshoz cipelés és minden egyéb szocializációs feladat is, illetve ők ismerkedhettek meg személyesen Luxor előtüremkedő bőrféreg lakójával.

A harmadik "kollégát", Pruszlikot egy, a munkánkat figyelő hölgy találta, de nem tudta magánál tartani. Mivel szuka, így hosszas vívódás után igent mondtam rá, amit kb. abban a percben bántam meg, amikor átvettem Tárnokon. Nem azért, mert nem aranyos: Pruszlik valami tündéri, kicsi, könnyűszerkezetes, valószínűleg yorkie-tacskó mix pöttömke, viszont még baba. Kb. fél éves lehet. Nekem pedig ott volt  Tárnok és a rideg kennel. Ezernyi fertőzés kockázatát futtattam át az agyamon, de hirtelen nem támadt jobb ötletem. Aztán egy korábbi ideiglenes befogadónk, Anna nyújtott segítséget - a hét végére Pruszlik már belvárosi ideiglenes eb lett.

Eszkuláp pedig építgeti karrierjét a netes világban, illetve igyekszik mindenkinek elcsavarni a fejét. Sikerült a történetének az egyik német partnerünk figyelmét is felkeltenie, így amellett, hogy segít a hirdetésében - Eszkuláp gazdát keres, de csak a tökéletes helyre mehet majd el - vásárolt neki egy hiperszuper Baywatch mentőmellényt. Így az úszás sem lesz már gond, és főleg nem lesz veszélyes Eszki számára.

Összegyűlt Eszkuláp kiskocsijának ára!

2010. 04. 28-i állás szerint az alábbi felajánlások érkeztek eddig összesen Eszkuláp kocsijára:
Sylke Beyer 100 €
Németh Réka 100 €
K. András 3.000 Ft
E. Erika 5.000 Ft
T. Renáta 2.000 Ft
A. Lajos Jánosné 2.000 Ft
Gy. Zsuzsanna 5.000 Ft
Zs. Krisztina 3.000 Ft
H. Katalin 3.000 Ft
P. Andrea 4.000 Ft
Szné T. Csilla Irma 20.000 Ft
M. Andrea Mónika 5.000 Ft
Igrényi Edina 5.000 Ft
Láng Balázs 75.000 Ft
továbbá az örökbefogadó napon készpénzben kaptunk 1.000 Ft támogatást kimondottan erre a célra.

Aki hozzájárul a teljes neve közzétételéhez, kérjük, hogy jelezze az info@futrinkautca.hu e-mail címen.

A felajánlások összege elérte, valamivel meg is haladta a kiskocsira szükséges összeget. A "maradékból" Eszkuláp korábbi gerincműtétjének máig ki nem fizetett orvosi költségéből fogunk törleszteni.

NAGYON KÖSZÖNJÜK A SEGÍTSÉGET, a kiskocsi rendelési adatlapjainak kitöltése megkezdődött, hamarosan reményeink szerint már kiskocsis videókat is mutathatunk.

Majdnem nem írtam a 15. hétről...

Azt sem tudom, hol áll a fejem. Alig alszom mostanában, folyton van valami tennivaló. Eszkuláp sem könnyítette meg az életet, persze igen, szeretem és gondoskodom róla, de valamikor túl fáradt vagyok ahhoz, hogy még a napi ezer tennivalón túl leroskadjak a számítógép mellé és beszámolót írjak. Ha írok, akkor leginkább az e-maileket igyekszem szortírozni, megválaszolni.

Eszkimó, ahogy mostanában Eszkulápot hívom, mert nála fázósabb ebbel még nem nagyon találkoztam, de betudom annak, hogy valószínűleg a bénult területeken nem tökéletes a keringése sem, sajnos hasmenéssel küzdött az elmúlt időszakban. Ez egyben azt is jelentette, hogy mi, vele együttélők is küzdelemre voltunk kárhoztatva és rettegésre, mert a kis fenekét teljesen feláztatta a híg széklet és a végén már vér csepegett mindenfelé. De nagyjából túl vagyunk a dolgon, most már talán rendeződik minden. A kedve továbbra is remek, egyre inkább látszik az egyénisége, úgyhogy van mit csiszolgatni, mert igazi, konok tacskó úrral állunk szemben. A lakásban a mellső lábain száguld, ez persze azt is jelenti, hogy a hasán már nem igazán van ép bőrfelület... A macskát továbbra sem szokta meg, kergeti, kergetné. Minden délután van egy hosszabb sétánk, ezt már megszokta, nagyon élvezi, de a kan kutyáknak beszól...

De nem csak Eszki körül forgott a tacskómentős világ. Rupert bácsi Németországba költözött az egyik külföldi segítőnknek köszönhetően. Rupert bácsi igazán szerencsésnek mondhatja magát, mert az átmeneti időszakot sem kellett a kennelsoron letöltenie, Ibolyáék gondoskodtak a tökékéletes ellátásáról, az otthon melegéről és kényeztetésről. Nekik ezúton is szeretném kifejezni hálámat mindazért, amit ezért az öreg ebért megtettek, mint ideiglenes befogadói.

Ez a hét az ex-gyömrőiek gazdisodásáról szólt, mert Rupert mellett Gyufa költözködött még: Dunakeszin lett egy fiatal pár kedvence. Reméljük, hogy megbecsüli magát, hiszen eddig életében nem feltétlenül volt szüksége olyan információkra, mint szobatisztaság vagy a papucsok érintetlenül hagyása.

Rubik ugyan a megelőző héten elbliccelte az ivartalanítását, de most nem kerülhette el a végzetét, hiszen ez szükséges előfeltétele volt egy másik történésnek - de arról csak a következő heti beszámolóban tehetek majd említést.