06.20.
Lekopogom, lekopogom, lekopogom: 2 napja nem láttam férget. Ami nem feltétlen azt jelenti, hogy nincs, de azt biztosan, hogy nem szenvednek tőle annyit a kicsik. Hurrá!
Vidámak, rosszak, és amennyit pisilnek… a Balaton is száraz hozzájuk képest.
Anyukám fenn volt Pesten unokázni. Nagyon vártuk és reméltem, hogy beleszeret Cinegébe. A kishölgy mindent megtett, hogy ez véletlenül se következzen be.
Ásott két lukat a kertben, és egyszer bepisilt a szőnyegre, és békát hányt az ebédlő asztal mellé… stb. – szóval nem is értem miért, a szerelem nem alakult ki elsőre.
Ahogy anyu elment, Cinege újra álomkutya.
06.21.
Ma tréningeztünk a kutyákkal és szomorú vidámsággal állapítottam meg, hogy Cinege sokkal okosabb, mint az én kutyáim. Sokkal…
Elsőre megtanulta az ült, tud nyugton figyelni, elsőre mindent megcsinál. Hihetetlen.
A rosszcsontokról készült egy videó, ezek az első próbálkozásaik. Sajnos a felvétel nem a legjobb minőségű, mert ebben a hőségben hűvösben vannak, besötétítve picit.
06.22.
Sajnos amikor az ember azt mondja, hogy minden rendben, akkor valami elromlik. Amikor azt mondtam, hogy két napja nincs féreg, akkor csak elkezdett tegnap este Kanóc véreset kakilni. Kicsit levert lett, szóval amikor ma is folytatódott, azonnal doki. Közben Villa is eljutott erre a szintre. Kedves szomszédomék segítettek a fuvarban. Mindketten kaptak vitamint, féreghajtót.
Kértem egyet Paprikának is, aki bár jól van, de nagyon fel volt fújva a pocakja, ami sajnos nem a jóllakottság jele, hanem a férgeké.
Nagyon izgultam. Odafelé mindketten telehányták és kakilták a boxot férgekkel. Iszonyú látni, hogy ha egy kiskutya szenved és ilyenkor nagyon nehéz megállni, hogy semmi olyat ne kívánjon az ember annak akinek a felelőssége, hogy Cinege létezik. Mert minden ember nem csak az általa tartott, szeretett kutyáért felelős, hanem minden egyes utódáért. Ha mindenki komolyan venné legalább 2 generációig ezt a nézetet, nem lenne ennyi szenvedő kutya.
Estére mindketten jobban lettek, megkönnyebbültem.
06.23.
Ma vidám napunk volt, mindenki jól érezte magát. Volt sok hancur. Cinege álomkutyaként viselkedik, már tud ülni és egyre szebben sétál pórázon. Sajnos inkább még csak a kertben, hiszen oltások nélkül nem tudjuk vinni kutyaközösségbe. Az, hogy nincs lemozgatva egy fiatal kutya, azért érezhető, mert nagyon szívesen átmenne szétnézni a szomszédhoz. Első szóra behívható, figyel, a maradsz-ot is érti már. Az ilyen kis éhenkórászoknál nagyon jól működik a jutifalattal való tanítás, mert azzal bármire motiválhatóak. Arra kell figyelni, hogy azért a gazdát figyelje, ne a falatot. És Cinege mindent első vagy második tanításra megcsinál. A legfontosabb amit ma tanultunk, hogy ha adom a falatot, akkor eddig tenyérből adtam, mert leharapta vele az első két ujjpercemet is. A tenyérből adásról léptünk most már szépen elveszi a kezemből is. Ezt úgy kell, hogy fogok egy virslit és mindig csak kicsit engedek leharapni neki, úgy tolom előre a virslit az ujjaim között.
Délután már a gyerekemet is engedtem, hogy adjon neki egy sajtszeletet és Cinege olyan finoman vette el, hogy majdnem meg is könnyeztem.
06.24
Nagyon izgalmas napunk volt! Először is, hogy este megyünk vissza a vitaminkúra második feléért a dokihoz. Aztán mert vendégek is érkeztek és nap vége is tartogatott meglepetést…
Először egy nagyon kedves és szimpatikus pár érkezett hozzánk, ők Kanál uraság miatt. Kanál vidám és jó kedvű volt, szaladgált, simiztetett és cipőfűzőmániássá vált. Reméljük kitart a lelkesedésük és Kanál hozzájuk fog kerülni, mert nagyon jó helye lenne ott.
Aztán két nagyon kedves lányt köszöntöttünk. Kimentünk a kertbe és csináltam pár jó képet is róluk, mert az előző képek óta hatalmasat nőttek. Villa kisasszonyhoz érkezett a csapat, aki igyekezett elbűvölni őket.
Főleg azzal, hogy különböző trükkökkel próbált meglógni, nagyon érdekelte, hogy mi van a fenyőfa alatt.
Majd egy másik nagyon szimpatikus pár jött, akikkel az egyesületről beszélgettünk és jól éreztük a végén mindannyian, hogy nem biztos, hogy egy kölyökkutyával járó terhet szeretnének ők viselni.
Mert valljuk be, hatalmas kihívás, számomra is. Persze, nekem egyszerre 4-et kell figyelnem, ez is igaz.
Ők végül egy másik védencünkkel fognak remélhetőleg hamarosan találkozni.
Mindenki jól elfáradt a vendégeskedésbe és nyugalommal indultunk az orvoshoz. Villa és Kanóc kontrolra ment, újabb kör vitaminért (sajnos a férgek elszívnak mindent). Bár Kanál nagyon jól van, de hatalmas a pocija és őszintén én nem láttam 2 napja, hogy lett volna széklete. Elvittük őt is megmutatni, ha már mentünk. Mindenki megkapott minden neki járót, hazafelé jól elfáradtan pihentek.
Amikor hazaértünk, Kanál nem moccant. Semmit. A szeme becsukva, a nyelve kint, száraz az orra, a nyelve kicserepesedve, és egy léleknyi erő sem volt benne. Azonnal rohantam le vele az anyakutyához, mert Kanál a cicit szereti legjobban a világon és arra mindig nagyon éber lesz. Hátra vittem a mamakutyát az ágyra Kanállal, hogy senki ne zavarjon bennünket és csak őt engedtem cicizni. Kanál nem moccant. Hiába nyomtam ki egy kis tejet, hiába próbálta a fejét tartani, a száját nyitni, szó szerint fél hulla volt. Akkor már tudtam, hogy nagy a baj, vissza a kocsiba és közben hívtam az orvost. Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy mivel száraz volt a szája, egy kis vizet raktam üvegbe és egy fecskendőt is felkaptam, illetve egy kis zacskó kristálycukrot. A kocsiban a könnyeimmel küszködve feloldottam a cukrot és a cukros vizet nyomta belé. Majdnem minden mellé folyt, annyi ereje sem volt, hogy nyeljen. Nagyon megijedtem, hiszem pont ma voltak nála érdeklődők és pont ma volt annyira vidám ugribugri harcos kislegény.
Tudtam, hogy egy ilyen kicsi kutyánál pillanatok alatt omolhat össze a szervezet. Azt is, hogy valószínűleg a férgek termeltek annyi méreganyagot, hogy ehhez már ő is kevés volt.
Mire odaértünk a dokihoz, már picit emelgette volna a fejét. Az asztalon már pár másodpercig meg is tudta tartani magát, majd összecsuklott. Mértek lázat, de nem volt se magas, se alacsony, fellélegeztem.
Kaptunk glükóz oldatot, ugyanis kiderült, hogy kb. én mentettem meg az életét a cukros vízzel, ami kicsit visszahozta a leesett vérnyomását.
Teljesen kimerülve jöttünk haza. Nagyon izgultam, hogy ha felébred, milyen lesz. De ugribugri volt, csak hamar elfáradt és ment aludni.
Enni még semmit nem evett, még van miért szorítani, de harcos stram kislegény az biztos, kemény fából faragták, nagyon itt akar maradni közöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése