Mire ment az elmúlt évi adó 1%? (Ez még nem a közhasznúsági beszámoló!)

A tacskó fajtamentés a felhalmozott állatorvosi tartozások miatt már-már kilátástalan helyzetbe került 2009. nyarának végére, így az őszi APEH-utalás igazi mentőövként érkezett. A fajtamentésre jutó összeg gyakorlatilag azonnal el is ment. Így is rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy állategészségügyi partnerünk - szeretném kihangsúlyozni a nevüket, mivel nem csak emiatt, hanem magas színvonalú szakmai hozzáállásuknak és emberségüknek is sokat köszönhetünk: a XI. kerület, Rétköz utca 16. alatti Felicavet Állatkórház - türelemmel viseltetett irántunk és lehetővé tette a számlák későbbi rendezését.

Néhány, a táblázatban szereplő kutya története

A hosszú szőrű tacskók

2009-ben a korábbi évekhez képest megemelkedett a hosszú szőrű tacskó mentvények száma. Közülük három, számomra valami miatt kiemelten fontos védencünk történetét mutatom be. A három grácia nem egy időben, de egy helyről érkeztek. Valamikor szebb napokat láttak, de aztán eljárt felettük az idő és a segítségünket kérték abban, hogy új otthont találjunk számukra.

Mende-Monda, a fekete-cser szépség mindenkinek belopta magát a szívébe visszafogott kedvességével, türelmével. Sajnos kellett is a türelem, mivel hozzánk kerülését követően egymást érték az állatorvosi vizsgálatok a szemkezeléstől a műtétig, ő pedig mindent elviselt. Azon kevesek, akiket igazán közel engedett magához, tudták: Mende-Monda egy csupa szív, ragaszkodó és szeretetéhes kutyahölgy. Sajnos az idő nem múlt el nyomtalanul és a műtét során komplikációk léptek fel, ezért az átlagosnál több időt töltött kórházban. Nem nagyon volt tolongás érte, de aztán megjelent a láthatáron az álomgazdi és Monda elköltözhetett. A kezdeti összeszokási nehézségek után tökéletes harmóniában élhettek a gazdival és nem sokkal később örökbefogadtak egy másik hosszú szőrű tacskót a Futrinka Egyesület gondozásából, Herciget. Teljessé vált a család. Aztán a gazdinak kórházba kellett mennie és a kutyákra az édesanyja felügyelt. Monda az első nap után magába fordult, nem akart elmozdulni a gazdi ágyáról, sétára sem szívesen ment. Az egyik délután, amikor a gazdi édesanyja hazaért a kórházból, Monda már nem élt.

Fagyal, a vörös démon szintén félénk, visszafogott, de barátságos kutya, aki mára már boldog "birtokosa" egy aktív, kényeztető gazdának és birodalmát megosztja egy fekete német doggal is. De az ő élete sem indult ennyire rózsásan, hiszen nem sokat értett, ismert a körülötte lévő világból, s így az örökbeadási esélyeit nem csak a kora rontotta. Szerencséjére ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol valamennyire sikerült feloldódnia és érte is jelentkezett egy fiatal hölgy, hogy örökbefogadná. Fagyal elköltözött, de aztán jött a hír, hogy a gazdi külföldön kapna munkát és így megválni kénytelen szeretett kutyájától. Hogy ezek után miért gondolom azt, hogy Fagyal történetének itt a helye? A gazdi nem ment külföldre, maradt. Fagyallal, Fagyal miatt. Azóta is boldogok együtt.

Fahéj története nem annyira az ő története, hiszen előzményként nagyjából ugyanazt írhatnám, mint Mondáról és Fagyalról, az ő története sokkal inkább Zoéról, a gazdájáról szól. Az őt örökbefogadó család egy kis hölgynek, Zoénak keresett társat egy kutya személyében. Fahéjt bátran ajánlottuk, de magunk sem hittük volna, hogy ennyire tökéletes lehet a harmónia kutya és ember között. Amikor az első találkozáson megérkeztek és Zoé magához ölelte Fahéjt - letagadhatatlan volt a hasonlóság. A két különleges szempár, a finom metszésű arc... A visszajelzések megerősítették az első képet. Zoé és Fahéj egysége töretlen azóta is.

A rövid szőrű tacskók

Zuzu még jelenleg is a fajtamentés gondozásában van, gazdára vár. A nyolc éves kutyát eredeti gazdája bízta ránk, mert külföldi munkavállalása miatt nem tudott megfelelő körülményeket biztosítani számára, oda pedig magával a kutyát nem vihette. Zuzut megviselte a változás, nagyon keveseket engedett magához közel, a többieknek jó esetben is csak fogait mutatta meg, ha egyáltalán előbukkant. Számára is találtunk ugyan egy gazdát, ahol jó dolga lehetett volna, de valahogy mégsem találták meg a közös hangot az új gazdával és Zuzu visszajött hozzánk, ráadásul a legnagyobb hidegek idején - egy szobakutya. Nagy szerencsénkre egy korábbi örökbefogadónk sietett segítségünkre, pontosabban Zuzu segítségére és ideiglenesen odafogadták magukhoz az öreg kutyahölgyet, akinek olyan gazdát keresünk, aki nem akar egyből a kutya személyes terébe tolakodni, hanem elfogadja, kivárja, amíg Zuzu magától nyit felé.

Ganga egy vidéki település peremén kóborolt nagyon rossz állapotban, lesoványodva, testileg és lelkileg összetörten. A madárcsontú kutyának az összes bordáját meg lehetett számolni, a fülében atkák sokasága, a szőrében bolhák tömkelege. Gangának nem volt korábban jó élete, valószínűleg minden tüzelése vemhesülésben ért véget és több balesetet is el kellett szenvednie: erre utalt hátsó lábai csálésága és görbébe tört gerince. Ganga minden érintésre, hangosabb szóra maga alá pisilt. Innen indultunk. Több állomáson át vezetett az útja: lakott Tárnokon, majd néhány napot gazdánál töltött, de mivel egyáltalán nem szobatiszta, így onnan visszakerült. Szerencséjére volt olyan ideiglenes befogadó, aki nem esett kétségbe a bepisilési problémáktól és ahol a hidegben meghúzhatta magát. Magyarországon nem akadt számára gazdi, de az egyik németországi partnerünk ideiglenesen magához vette. Sajnos külföldön sem fenékig tejfel az élet, de Ganga számára már az maga a Paradicsom, hiszen lakásban élhet, de továbbra sincs végleges gazdánál.

A szálkás szőrű tacskók

Gramofont és Lajtorját egy ismerősünk előtt tették ki egy szép kék autóból. A két másfél év körüli szálkás szőrű tacskó kanra valószínűleg már nem volt szükség és az elbocsájtásuk ezen drasztikus módját választotta a valamikori tulajdonos. Sajnálatos módon ismerősünk inkább a kutyák összegyűjtésével, mintsem a rendszám rögzítésével volt elfoglalva, így feljelentést nem tudtunk tenni, de a két kutyát biztonságosan elhelyeztük és megkezdődhetett a testi-lelki rehabilitációjuk. Gramofon volt kettőjük közül a gengszter, míg Lajtorja volt a megfontoltabb - de összességébe véve mindketten rendelkeztek mindennel, amiért a szálkás szőrű tacskókat szeretni lehet. Gazdához külön költöztek és bár tesztelték az őket befogadók idegeit szobatisztasági hiányosságaikkal és magas pakolászási hajlandóságukkal, mégis boldog, gazdás kutyáknak mondhatják magukat.

Csörnöc a testvérével együtt, Csingerrel került hozzánk a kiskunfélegyházi gyepmesteri telepről. Ami miatt őt emelném ki és teszem is ezt mindenhol, hiszen ő lett a tacskó fajtamentés blogjának reklámarca is, az nem más, mint a türelem és szakértelem előtti tiszteletadás. Csörnöc egy csoffadt, rossz szőrben lévő Maugliként érkezett. Nem tudott semmit, nem értett semmit és a férfiaktól félt. Egy ideig a kennelsoron zajlott a szocializációja, majd jelentkezett egy lány, hogy ideiglenesen magához fogadná és amíg nála van, a Népszigeti Kutyaiskolába is elvinné Csörnöcöt. A kutya lassan oldódott és fejlődött, s közben egyre szorosabb kapocs alakult a befogadó és közte, míg végül eldőlt: Csörnöc, már Dorka néven véglegesedik. Dorka azóta már szép karriert tudhat maga mögött, legutóbb egy klikkeres képzésről szóló könyvben töltötte be az illusztráció szerepét. Akik ma látják, el sem hiszik, hogy honnan és milyen állapotban indult ez, az akkor még csiszolatlan gyémánt.

Gesztenyéről "csak" azért írok, mert ő volt eddigi védenceink közül a legkisebb - egy kaninchen szálkás szuka. Gesztenye a tenyésztőjétől érkezett és addigi életét inkább kennelben, mint családi kedvencként élte. Elhozatala után nem is tudtuk volna a kennelsorra tenni, mert mindenhonnan kifért, így sürgősen ideiglenes befogadót kellett számára keresnünk. Szerencsénkre egy korábbi örökbefogadónk magához vette átmenetileg és a félénk, egérszemű apróságból egy csodálatos, stramm kiskutyát varázsolt. Gesztenyéért nagy volt a tolakodás az őt örökbefogadni szándékozók között, így esetében inkább az okozta a problémát, hogy a sok jó közül az ő szempontjából legjobbat sikerüljön kiválasztanunk. Reméljük, hogy ő is úgy érzi, hogy helyesen döntöttünk.

A tacskó keverékek

Sokan kérdezik, hogy miért vannak a tacskó fajtamentésen belül keverékek. Ha a tacskó mindenki számára azt jelentené, ami az FCI standarben rögzített, talán nem lennének keverék védenceink. Talán akkor sem, ha látatlanban nem fogadnánk be altatás elől, sérülten kutyákat, hanem követelnénk a fotót, a leírást, a helyszíni szemlét. Nem tesszük. Vannak tacskó keverékeink, hiszen az ő létrejöttükhöz is kellett valamikor egy igazi tacskó. Ha felhívnak egy vidéki gyepmesteri telepről, hogy másnap altatnának egy ilyen-olyan tacskó kutyát vagy ha segítségkérés érkezik, hogy egy tacskó fekszik sérülten az út szélén és van helyünk, fuvarkapacitásunk, befogadjuk a kutyát. Persze nem tudunk MINDEN kutyán segíteni így sem. De nem hagyunk cserben kutyát, ha már igent mondtunk rá, csak azért, mert "mégsem annyira tacskó".

Így került hozzánk Braille, a szálkás szőrű tacskó keverék kan, aki Gödöllőn, kivert szemmel feküdt napok óta egy üzlet közelében. Több helyről próbáltak neki segítséget kérni, de sehol nem tudták fogadni. Félő volt, hogy a kutya feladja a küzdelmet. Az utolsó pillanatban érkezett meg hozzánk is, mivel a sérült szem mögött már bőven felgyűlt a genny, az egész teste gyulladásban volt, nem bírta volna már sokáig. A szemét el kellett távolítani és komoly kezelésen kellett átesnie, de megküzdött az életért. Nagy boldogság volt számunkra egy nagyon kedves, idősebb házaspárhoz örökbeadni őt - már be volt készítve a kosárkája a radiátor mellé, hogy sose fázzon és a jutalomkekszek is azonnal előkerültek. Braille nem gondolta egy percig sem, hogy inkább nálunk maradna.

Kacska Manfrédot, a rövid szőrű tacskó keverék kant az Illatos úti gyepmesteri telepről mentettük. A genetikailag módosult lábfeje valószínűleg nem vonzott volna túl sok örökbefogadó jelöltet a telepen sem és így veszélyben lett volna az élete, illetve szerettük volna ivartalanítva tudni őt, hogy még véletlenül se örökíthessen semmit tovább azokból a szuper génekből, amelyek hozzásegítették őt ehhez a különleges lábhoz. Sajnos nálunk is sok időt kellett töltenie, ezalatt lassan fejlődött is, kénytelen volt: a kezdeti szájhősből az eltelt hónapok alatt zajos, beszólogatós, de már mindenkivel alapvetően kedves kutya vált. Bár hirdettük mindenfelé és Manfréd igazán nem volt idős sem (alig haladta meg az egy éves kort), nem nagyon akarta őt senki. Ugyan volt egy sikertelen örökbefogadása, de azt a pár napot említeni sem érdemes. Nagyon megörültünk, amikor egy ideiglenes befogadó pár őt választotta átmeneti védencként, hiszen így kikerülhetett a kennelből és megkezdhette a szocializáció újabb szakaszát: a családi kutya léttel járó jogok és kötelezettségek megismerését. Nem volt rög-nélküli a folyamat, de Manfréd valamit mégiscsak jól csinált, mert kacska lábacskája köré csavarta a családot és ő is örökbefogadási szerződésre cserélte az ideiglenes papírokat.

Gobbi a nyíregyházi gyepmesteri telepről utazott hozzánk két másfél év körüli kölykével. A homályos fotó alapján akár elhanyagolt, fajtatiszta szálkás szőrű tacskó is lehetett volna, ráadásul fekete-cser. A viselkedése - kapkodás, ugatás - szintén megfelelt egy bajban lévő tacskó reakciójának. Szóval a fekete harapós kan és két bűntársa megérkeztek hozzánk. Egy hétig csak a hangjukat hallottuk, látni őket igazából nem láttuk. Aztán indul az emberhez szoktatás: egyből a legnagyobb hangadóval, Gobbival (akkor még nem ez volt a neve, egész pontosan nem volt egyáltalán neve). A vérmes ugatásról hamar kiderült, hogy valójában félelmi reakció és a fekete kan a szőr kisollóval történt lefejtése után már leginkább egy szürke szukának tűnt, hatalmas emlődaganattal, amelyet az ivartalanítással egyidőben eltávolíttattunk. A szövettan alapján a daganat épben kimetszett, de rosszindulatú egység volt. Gobbi a kennelsorról ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol a kezdeti félénkségén lassan sikerült átlépnie és egyre inkább társasági kutyává válik. Számára még mindig keressük a tökéletes, macska mentes családot.

A Futrinka Naptár

Az állatorvosi költségek részbeni fedezete mellett az adó 1% tacskókra eső részéből finanszírozta a tacskó fajtamentés az Egyesület központi ajándéknaptárának rá eső költségét. A naptár minden oldalán felbukkan egy-egy tacskó védenc fényképe is a támogatási lehetőségek megjelölése mellett. A naptár kereskedelmi forgalomba nem került, azok számára adtuk ajándékba, akik legalább 1.000 Ft-tal támogatták egyesületünk munkáját és jelezték, hogy igényt tartanának a kiadványra.

A 7. hét is eltelt

Ha az ember mellett beteg babakutya van, ólomlábakon lépdel az idő. A hetedik hét ebből fakadóan lassan telt el, kevés alvással és sok idegeskedéssel, de a jó hír: Som baba is felépülni látszik, visszatér a rend (vagyis a rendetlenség inkább) a befogadói portámra. Most ugyan éppen egy kis tüsszögéses téma van napirenden, de ezt egyelőre kordában tartjuk C-vitaminnal, mézzel és kamillateával. Ha már mindenki ilyen szépen felépült, végre Berkenye (a négy fal között és ismerőseinek csak BerkiBubu, az Ördög) is megkaphatta élete első oltását. Meg is ünnepeltük: volt mindenféle finomság vacsorára. Szóval néhány hét alatt kivégeztük a férgeket, átvészeltük a mérgeket és eljutottunk az első parvó elleni oltásig. Most jöhet a második pálya... :) Három felnőtt tacskó védenc is megkezdte új életét. Előtte természetesen mind a hárman átestek az ivartalanításon, mivel ivarosan nem adunk örökbe kutyát. (Mivel a mostani három szálkás kritikán aluli kondícióban és szőrzettel került hozzánk, extraként kaptak egy kozmetikát és fürdést is, hogy az új gazdáknál már illatosan vetődhessenek be az ágyba.)
Az első szerencsés "fészekelhagyó" Móric volt. Őt Érdre költöztettük. Öt perc után már az ágyból pislogott ránk és nem tűnt úgy, hogy nagyon hiányozni fogunk neki. A visszajelzések alapján szépen kezd felengedni, de sajnos azért a korábbi éhezés időszaka nem múlt el nyomtalanul. Kis adagokban kell őt etetni, mert különben kihányja.
Móric után Sublót vált meg féltő gondoskodásunktól és Leányfalura tette át a székhelyét. Nagyon várták a kis kópét, aki hamar be is lopta magát az új gazdái szívébe.
A hét utolsó gazdisodója Móric valamikori társa, Porca volt, aki Budapest III. kerületében mosolyog bele a nagyvilágba innentől. Ő is szépen igazodik a család rutinjához és élvezi a kényelmet, amelyben eddigi élete során nem igazán volt része.Az idősebb védenceinkre viszont sajnos továbbra sincs érdeklődés, pedig mindannyian igazi kis csodák. Hiszem, hogy egyszer valaki meglátja bennük is a társat és gazdához mehetnek mindahányan.

Az adó 1%

Megígértem magamnak, hogy erről a témáról részletesebben fogok írni - igyekszem valamelyik éjjel megtenni. De addig is: ha valaki esetleg a tacskó fajtamentés támogatná adója 1%-ának felajánlásával, a Futrinka Egyesületen keresztül megteheti.

A beteges 6. hét

A két tacskó babám beteg. Felváltva. Az orsóférgek után a galandférgekkel küzdöttünk meg. A féregtoxikózis hatására először Berkenye babám dőlt ki, nem evett, levert volt és nyűgös. Kapott infúziót, vitaminokat, fájdalomcsillapítót, görcsoldót. Napokig aggódtam érte éjszakánként, hogy megvan-e még, veszi-e a levegőt... Nem kívánom senkinek az érzést, az élményt. Aztán mire kicsi egérszemű Berkenye babám összeszedte magát, Som dőlt ki. Vele most is az orvoshoz járunk, sajnos nála az induló tünetként jelentkező magas láz akár más gondra is utalhat. Kérem, hogy aki teheti, gondoljon ezekre a törpékre, akik még csak az életük kezdetén vannak, de már többször jártak állatorvosnál, mint más kutya egész életében. Nem tudom, hogy két vidékre szánt testvérük egyáltalán életben van-e még: Som és Berkenye küzdenek. Küzdünk együtt.

Talán látható a két kis apróság sorsának alakulásán a kockázata annak, ha nem megbízható, lelkiismeretes helyről, hanem netán egy piacon elcsábulva vagy más, a kutyák szempontjából "gyártónak", mintsem tenyésztőnek minősülő embertől választunk kiskutyát. Elsőre nem láthatunk mindent, a mamájuk mellett védettebbek a kölykök egyébként is. De nálunk nem lesz velük a mamájuk, ha soha nem voltak féreghajtva, akkor számítsunk rá, hogy erre akár a kiskutya élete is rámehet, miközben kétségbeesetten futunk az orvoshoz éjjel-nappal, betegségeket is elkaphat vagy akár hozhatja is: ha valakinek ismerősen csengenek a parvó vagy szopornyica szavak, tudja, hogy miről beszélek, de majd igyekszem ezekről is külön bejegyzésben írni, mert fontosnak tartom, hogy a tünetek korai felismerésével legalább néhány kutya esélyt kaphasson a gyógyulásra.

Som és Berkenye orvosi költségei (és akkor a prémium eledeleket nem számolom) már most elérték azt a nagyságrendet, amiért megbízható tenyésztőtől, féreghajtott, legalább egy oltással rendelkező, minőségi kiskutyát lehet vásárolni. A kezdeti spórolás - hiszen ingyen voltak - néha nagyon csúnyán megbosszulja magát. Nem éri meg.

A héten Rupert bácsit ideiglenes befogadóhoz költöztettem, mert a majdnem vak, rövid szőrű tacskó bácsit nagyon megviselte a hideg. Most április elejéig van biztos fedél a feje felett, addig jó lenne neki végleges gazdát vagy újabb ideiglenes befogadót találni. Rupert egy igazi csendestárs vagyis csendes társ. A lakás nem ismeretlen számára, nem rombol, nem pakol, csak szunyókál. Alapvetően szobatiszta, de túl sokat azért nem bír ki egyedül, előfordulhat, hogy bepisil. Szereti a kényelmet és nagyon hálás minden kedves szóért. Ragaszkodni akar és tudna is valakihez, aki egy tíz év körüli, zörgős szívű, homályos szemű tacskó bácsit szeretne maga mellett tudni az elkövetkező néhány évben. Biztosan van valahol egy ilyen személy vagy család, csak meg kell találni.

Még mindig az 5. hét - a gazdásodók

Az elmúlt hét nem csak bezuhanó tacskó-védenceket hozott, hanem négy kutyánk számára a gazdásodást, az új élet reményét. Nehéz elengedni őket, még akkor is, ha tudjuk: jobb helyük lesz gazdánál. Éppen ezért, hogy az örökbeadás kockázatait minimalizáljuk, nem adunk csak "úgy" át kutyát, minden esetben ellenőrizzük azt is, hogy hová kerül. Senki ne lepődjön meg tehát, ha tőlünk szeretne örökbefogadni és a "családlátogatás" is szerepel a programban. Ilyenkor nem a befogadó anyagi körülményeire vagy ízlésvilágára vagyunk kíváncsiak, hanem arra, hogy a kutyát biztosan beengedik-e a lakásba, van-e ott élettere, illetve hogyan viszonyul a gazdi territóriumán a kiépítendő kapcsolathoz. Röviden: a pink járólap nem kizáró ok, ellentétben pld. azzal, ha a kutya helye a nyitott erkélyen lenne található. (Mindkettő említett dologra volt példa, az első helyre adtunk örökbe kutyát, a másikra nem.)

A hatvani gyepmesteri telepről átvett szálkás szőrű tacskó lány, Hetti repült ki először a "fészekből". Ő Tihanyba költözött. Már kaptunk visszajelzést is, szépen beilleszkedett, ismerkednek egymással az új gazdájával.

Liszka a pápai állatvédőktől érkezett, miután idős gazdái otthonba költöztek. Több érdeklődő volt rá, de Liszka igazából nem érezte jól magát nagy kutyatársaságban, ezért igyekeztünk olyan helyet keresni számára, ahol nem kell túl sok állattal osztoznia a gazdi szeretetén. Ausztriában sikerült neki egy ilyen családot találni. Liszka szombattól osztrák állampolgár. (Nála érdemes kiemelnem talán, hogy bár élete első öt évét kertben töltötte, nagyon gyorsan megszokta a lakás kényelmét és rendjét. Tévedés az, hogy az idősebb kutyák már nem tanulnak meg új helyzetekhez igazodni, ezért érdemes az örökbefogadandó kutya habitusát nézni, nem pedig az életkorát, amikor valaki egy-egy kutyánkra jelentkezik.)

Mieza az elmúlt év decemberében érkezett a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtól hozzánk. Tárnoki alkalmazottunk annyira megsajnálta az aprócska kutyát, hogy hazavitte és így melegben várakozhatott. Sajnos Magyarországon egyáltalán nem volt rá érdeklődő, pedig pici is, fiatal is, szuka is. Németországi partnerünk viszont talált számára új otthont.

Pendely, a váci gyepmesteri telepről tette át hozzánk a székhelyét 2009. végén testvéréve, Cihával, akit már korábban örökbefogadtak. Pendelyre ugyan voltak érdeklődők, de egyik sem minősült az igazinak. Szintén németországi partnerünk segítségével most már Kölnben élhet.

Az 5. hét hírei - a beérkezők

Az ötödik hét beszámolóját két részre bontom, mert egyben túl hosszú lenne, rengeteg dolog történt. A jelenleg rendelkezésemre álló rövid időben kezdem azokkal, akik hozzánk kerültek és akiknek új gazdát vagy ideiglenes befogadót keresünk, valamint hálásan fogadnánk bármilyen hozzájárulást állatorvosi költségeikhez is.
A hét első érkezője Kiss Manyi volt (eredeti nevén Fanni), akit a gazdája az Illatos úti ebrendészeti telepre adott le. A nyolc éves rövid szőrű tacskó hölgy nem értette, hogy mi történik vele és még most is nehezen hiszi, hogy élete új kerékvágásba került, de mindenképpen újra pozitív irányba halad. Manyi visszafogott, nem tolakodó, lassabban barátkozó, de érdeklődő és ragaszkodó kutyalány, aki a rövid szőrével lakásban szeretne élni. Ugyan életkorilag talán nem túl fiatal, de megjelenése, viselkedése alapján sokkal fiatalabbnak tűnik, még hosszú éveket tölthetne egy szerető otthonban. Ideiglenes befogadó jelentkezését is várjuk. Oltott, chipezett, ivartalanított és a Harder-mirigy előreesést is megoperáltattuk a szemén.
Manyi után két apróság, Som és Berkenye jöttek, akik egyelőre nálam nyertek átmeneti elhelyezést. Egy szálkás szőrű tacskó almot hirdettek az egyik internetes felületen - köztük egy ingyen elvihető szukával. Nem szerettük volna, ha ő potenciális szaporító kezére jut, ezért az egyik ideiglenes befogadónk segítségével elhoztuk a kiskutyát és mellé kaptunk egy kanocskát is. Sajnos az alom másik két szuka tagja már elígérődött vidékre, kerti kutyának, ismerősök ismerőseihez...
Som mostanra már gazdikereső formában van, 2,5 hónapos, egészséges, játékos, jó kiállású szálkás szőrű tacskó legény. Kicsit hisztire hajlamos és nem nagyon szeret egyedül maradni, a távozás utáni 5-10 percben elkeseredetten sír az ajtóban. De amúgy egy nagyon életrevaló, babázható legényke, tele szeretettel és ragaszkodással. Korából fakadóan más kutyákkal jól kijön, illetve mivel cicánk is van, így hamar megtanulta, hogy a macskát jobb nem háborgatni. Egy oltással, chippel rendelkezik, féreghajtva volt, ivartalanítási kötelezettséggel keresi álomgazdiját. Kérem, hogy csak olyanok jelentkezzenek, akik tudják, hogy mivel jár egy kölyök kutya felnevelése (mind az állatorvosi tennivalók, mind pedig a lakás állapotát illetően) és lakásban tartaná. Az ivartalanítási kötelezettség sem képezi egyezkedés tárgyát, ez a feltétel az örökbefogadási szerződésben rögzített, be nem tartása esetén az örökbeadási szándék is semmissé válik és Somot visszavesszük majd a gondozásunkba.
Berkenye egyelőre nincs olyan állapotban, hogy gazdijelölteket fogadjon, bár van rá egy komoly érdeklődő, de egyelőre inkább az életéért küzdünk. Ő volt a két testvér közül a kisebb, a gyengébb, és a férgesebb is. A férgek már második etapban ürülnek, ő pedig egyre soványabb, a férgek által termelt mérgek legyengítik őt. Jelenleg minden nap az állatorvosnál ülünk, tegnap infúziós is kapnia kellett. Ha épp jól van, Berkenye egy kedves, karakán, ugatva játékba hívós pöttöm. Csak most éppen nincs jól szegény. Kérünk mindenkit, hogy drukkoljon ennek a picurkának!
A hétvégén a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtől kettő kutya került a gondozásunkba. Rupert, a 10 év körüli rövid szőrű tacskó kan gyakorlatilag teljesen vak, emiatt a vele való kapcsolatfelvételt mindenképpen a megfontolt, előzetesen szóban bejelentett mozdulatok kell, hogy képezzék, különben odakap. De nem ez az alapjellemzője, mivel egy nagyon kedves, pusziosztó, az emberhez kötődő, tisztességben megöregedett ebzetről van szó.
Szintén Gyömrőről érkezett Sublót, a két év körüli, rendkívül elhanyagolt állapotban lévő szálkás szőrű tacskó kan. Egyelőre még igyekszünk felhízlalni őt, mert nagyon sovány. Kiegyensúlyozott, játékos, emberközpontú, de még sok nevelésre, tanításra szoruló kutya.
Tolna megyéből pedig végre hozzánk kerülhetett Porca és Móric, akikről kiderült, hogy törpetacskók és emellett minden bordájuk kilátszott. Náluk is a testi-lelki rehabilitáción van az első hangsúly, utána mehetnek csak ivartalanításra és új otthonaikba.

"Jönnek a számból a férgek"

A Tankcsapda idézet csak vidám felütése a mostani bejegyzésnek, ami témáját tekintve már nem lesz annyira vidám. Mindenki nézze el nekem, ha néha hétköznapira veszem a nyelvezetet, de szeretném, ha minél többen értenék, amit és amiről írok. Nem fogok ezért idegen szavakkal dobálózni, de igyekszem érzékletesen leírni, hogy miért is kell a kutyákat rendszeresen féreghajtani.
A férgek témája mindig napirenden van egy állatvédő életében, de a múlt héten átvett két babatacskó miatt az utóbbi napokban nagyon intenzíven éltem, élem meg ezen élősködők létezését. Berkenye és Som ugyanis soha nem voltak féreghajtva korábban, így 2 hónapos korukra magasan fertőzöttnek minősültek - tele voltak orsóféreggel. Ez nem csak esztétikailag okoz gondot egy kölyök kutyánál (mindenki elhiheti, hogy nem túl felemelő látvány a parkettán a tekergőző féreg-kosár), hanem az egészségét, életét is veszélyezteti. A kölykök jelentős többsége férges, ezalól csak az ellenőrzött körülmények között felnövő, 3 hetes korától rendszeresen féreghajtott kiskutyák képeznek kivételt, mert belőlük így mind a méhen belül, mind pedig a tejjel átvett féreglárvák kiirtásra kerülnek. Som és Berkenye nem voltak ilyen szerencsések, ahol létrejöttek, nem fektettek gondot erre. Amikor hozzám kerültek, egy teljes spektrumú féreghajtóval kezdtük az orvosi programjukat. Mindkettőből látványos orsóféreg-csapatok ürültek, de Berkenyét, a kisebb és törékenyebb szukát olyannyira megviselte a dolog, hogy azt hittem, nem éli túl az első éjszakát.
A férgekből első éjszaka kb. 30 dkg-nyi ürült, folyamatosan mértem a babakutyákat, figyeltem arra, hogy ne száradhassanak ki, igyanak, egyenek, illetve igyekeztem őket melegen tartan. Berkenye volt a fertőzöttebb, Som könnyebben viselte a dolgot és kevesebb "csíkkal" ajándékozott meg. De mindketten veszélyben voltak és sajnos Berkenye még most sincs túl a dolgon.
Mit tesznek ezek a látványos, de nem túl tetszetős állatok a gazdaállatban? Gondoljunk bele abba, hogy egy ilyen féreg is táplálkozik és ürít, ráadásul nem magányos fajta, több tucat társával együtt teszi ezt, folyamatosan gondoskodva az utánpótlásról. A kölyök kutya szervezete egy darabig bírja táplálni a férgeket és önmagát is, de aztán feladja, a kölyök nem fejlődik rendesen, kisebb, esetlenebb marad, míg a hasa hatalmasra puffad a férgek terjeszkedésének hatására. A féreg-végtermék amellett, hogy az "idegenek" jelenléte már így is akadályozza a rendes anyagcserét, mérgezi a kutyát, amitől akár súlyos idegrendszeri tünetek is kialakulhatnak.
Kevesen tudják, hogy az orsóférgeket nem lehet örökre és végérvényesen kiűzni kedvencünk szervezetéből, mivel a lárvák egy része, mint az amerikai filmek vándorai, a kutya egyéb szöveteibe úszik át a vérárammal és ott letelepedik. Az ilyen lárvák kárt nem okoznak egészen addig, amíg valamilyen üzenet nem hívja őket hadba újra. Tehát ezek a férgek mindig vannak, amikor szeretett kutyánkat magunkhoz öleljük, vele ölelünk számos más állatot is, mégha nem is tudottan. A bélrendszer esetleges féregseregeit viszont a rendszeres féreghajtással (2-3 havonta szükséges!) vissza tudjuk verni és így akár egy teljes életre csatát nyerhetünk. De ehhez elengedhetetlen feltétel a rendszeresség. Kisgyermekek mellett pedig fokozottan figyeljünk erre, mert a férgek az emberre is veszélyt jelentenek, a gyermekekre fokozottabban, mint a felnőttekre, ezért már korán szoktassuk gyermekeinket rendszeres kézmosásra, ne engedjük, hogy a saját táljukból etessék a kutyát (és a macskát sem), hogy puszilgassák őket, viszont a kutyánkat még sűrűbben (1-2 havonta) féreghajtsuk, hogy minimalizáljuk a fertőzés esélyét.
Elijesztésként elmesélem, hogy gyógypedagógus gyakornok koromban találkoztam egy hátrányos helyzetű gyermekkel, akinek az egyik szemén egy lyuk tátongott. Mechanikus sérülésre gondoltam, de aztán felvilágosítottak, hogy féreg okozta. Azóta nem tudom elfelejteni ezt a képet és az állataim mellett saját magamat is rendszeresen féreghajtom, hiszen állatvédőként rengeteg helyen és formában találkozhatok féreglárvákkal.
Az orsóférgek akár 10-15-18 cm nagyságúra is megnőhetnek. Megkérek minden olvasót, hogy vegyen maga elé egy vonalzót és nézze meg, hogy ez mit is jelent. Berkenye első férge, amit nekem volt szerencsém eltávolítani 13,6 cm volt. Ezt követően még volt néhány, ami a 15 cm-es kategóriát súrolta, de mielőtt még valami beteges embernek hinnének: nem méregettem az összeset, csak engem is sokkolt a látványuk. Láttam már férgeket, de ekkorákat és ennyit még soha. Nem is szeretnék többet.
Berkenye sajnos ma reggelre ismét rosszul lett, úgyhogy az állatkórházban kellett kezdenünk a napot, ahol megismételték a féreghajtást és kapott fájdalomcsillapító injekciót is. De nincs még túl a nehezén. Neki továbbra is kérem a drukkolást.
A kutyák másik gyakori "vendégéről", a galandférgekről majd később írok. De nem "amíg nem látom, nem létezik" alapon halasztom el most őket, hanem mert úgy érzem, így is kellően sokkoló voltam az 5. heti beszámoló előtt.
Hölgyeim, uraim: FÉREGHAJTÁSRA FEL! És ne felejtsék el (okosan) szeretni kedvenceiket.

Már a 4. héten is túl vagyunk...

Nem volt túlságosan tacskó-aktív a hét, telefonok, előkészítések zajlottak javarészt. Ezekből a külső szemlélődő nagyon keveset érzékel, de ahhoz, hogy az Egyesület kutyái vagy Magyarországon vagy külföldön gazdához kerülhessenek, rengeteg telefonos és e-mailes egyeztetés, fordítás, leírás készítés, kapcsolatépítési feladat csatlakoznak, ezek pedig minden esetben időigényesek és mi kevesen vagyunk. Persze ezt nem panaszkodásként írom, csak a kutyamentés mögött jónéhány olyan dolog is van, amibe kívülről nem nagyon lát bele az ember és akár azt is hihetné, hogy kényelmesen ülünk a babérjainkon. Nos, ezen a héten előkészítés zajlott, de végül sajnos az utazás elmaradt a hirtelen lehulló közel 30 cm-es hó miatt. Az utazók listája a tacskók szempontjából egy ideje már tudható: Pendely és Mieza fogják elhagyni Magyarországot. Egy új időpontban.

A váci gyepmesteri telepről került a gondozásunkba Dos, a tacskó keverék, akit végül sajnos nem tudtunk szerető gazdához juttatni, mert minden erőfeszítésünk ellenére Dos bácsi feladta. Nagyon-nagyon sajnáljuk, de ennél többet nem tehettünk érte. Pedig szerettünk volna. Sajnálom, Dos bácsi!

Hogy jó hír is legyen a hétre, Ofélia, a tündéri szálkás tacskó lány végre nem hiába találkozott egy gazdijelölttel, mert ez volt az igazi és így Ofélia végre révbe érhetett. Innentől a család szemefényeként éli további életét és feledi eddigi hányattatásait. Févának köszönet a pesztrálásért, igazán remek kis tacskólányt nevelt belőle!

Sajnos a hó nem csak a németországi fuvart, hanem egy belföldi tacskó-gyűjtő túrát is felülírt, így Porca és Móric, a gazdájuk halála miatt új helyet kereső szálkás szőrű tacskó pár csak egy hét múlva kerülhet gondozásunkba. Természetesen az ő számukra is keressük majd az ideiglenes befogadókat vagy végleges gazdákat, hogy mielőbb meleg és szerető otthonban kezdhessenek új életet.