A 24. hét - a tacskó keverékek hete

Ha felhív valaki, hogy tacskó ügyben keres, egyrészről mindig görcsbe szorul a gyomrom, hogy akkor azonnal meg kell oldanom valami sürgős esetet vagy végighallgathatom ezredszerre a "költözünk", "jön a gyerek", "folyton szökik", "morog" vagy "kipisili a tujákat" lemezek valamelyikét. Ha tényleg s.o.s helyzetben hívnak, mint ahogy történt a 24. héten, akkor miközben a telefont tartom, már gondolatban azt szervezgetem, hogy hová, hogyan és ki és miből. A mibőlre általában nem tudok válaszolni, de három megnyugtató válasz után általában megoldottnak tekintem az ügyet - rövid távon.

A karcagi állatvédő lányok csörgettek meg egy azonnali megoldást követelő hívással, merthogy útban Budapest felé (a kocsijuk megrakodva a gyepmesteri telepről elhozott, budapesti állatvédők számára transzportált kutyákkal) egy oszlophoz kikötve találtak két tacskót, a szuka tüzel, őt már ellepték a nagyobb testű kanok, meg is van sérülve. Helyünk ugyan nem volt, illetve fotót nem láttam a kutyákról (ilyen esetben 99%-ban keverékekre számítok, mert az emberek többsége sajnos tényleg nem látja, tudja a különbséget a fajtatiszta tacskó és a rövid lábú, tacskó ősökkel is rendelkező tacskó keverék vagy ahogy mostanában fellengzősen hívom: rurál tacskó között), de ígéretet tettem az átvételükre.

Így került a gondozásunkba némi logisztikai zűrzavart követően, a karcagi lányok életmentésének köszönhetően Kárpit és Brokát, az egy év körüli rövid szőrű tacskó keverék testvérpár. Kárpit a kanocska, zsemle színű, Brokát, a szuka fekete-cser. Mindketten nagyon picurkák, alig 5 kg-osak. Kárpit hamarosan át is esik az ivartalanításon, Brokátnak sajnos ki kell várnia a tüzelés végét, csak azt követően kerülhet sor a műtétre. De mind a ketten szerető gazdát keresnek vagy ideiglenes befogadók jelentkezését is várjuk.

Ha már ideiglenes befogadás. A héten két kutyánk is áttette székhelyét egy-egy ideiglenes befogadóhoz. Ez hatalmas segítség nekünk, mivel családi környezetben sokkal több információ gyűjthető védenceinkről, ez pedig jelentősen javítja az örökbeadási esélyeiket.

Kunca Martonvásárra utaztatta át magát. Róla eddig kiderült, hogy szobatiszta, a lakásban szépen viselkedik, imád enni, tökéletesen tudja, hogy mire való az ágy és más kutyákkal jól kijön. Pórázon még nem sétál tökéletesen és idegen környezetben félénk, de lesz ez még jobb is.

Gauss Porca gazdiékhoz cipekedett, ahonnan sajnos néhány nap múlva vissza kellett hoznunk, mert a fiatalúr túl soknak bizonyult a két őshonos kutyalány számára. Gauss tehát újra Tárnokon van néhány nap családi próbaidőt követően. A lelke rendben, Gauss nem a típusú kutya, akit bármi megtörne, ő egy makacs, neveletlen, csupa energia, apportos tacskó-terrier keverék, igazi ördög. Számára aktív, türelmes és hozzáértő gazdit keresünk.

Egy gazdisodásról is beszámolhatok, Troll, az óriásunk Eger mellett talált magának új családot. Ugyan az első pár percben úgy döntött, hogy átmegy a szomszéd német juhászhoz, ezzel kb. szívrohamot is hozott rám. Öt-tíz percnyi kiabálás, illetve az új gazdik szomszédokhoz való átkéretőzését követően Troll nemes egyszerűséggel visszajött, de hagytam ott neki azonnal egy bőr kiképző pórázt, hogy a kertben a kerítés aljának tacskó szempontból is megfelelő rögzítéséig csak azzal sétáltassák. Remélem, hogy nem szökik meg és megbecsüli magát, mert jó helyre került.

Klotildnál pedig látogatók jártak, de ezt csak nagyon halványan írom, mint ahogy Zuzu is rendszeresen randizik valakivel. De hír majd csak akkor lesz belőle, ha tényleg lesz mit hírként tálalni.

23. hét - végre utolérem magam!

A 23. héten egy védencünket sikerült gazdához adnunk, és ha nem lenne fokozott az igény a  rendelkezésre álló helyekre tacskó ágról, akkor ezzel az ütemmel tökéletesen elégedett is lennék. Lajbit amúgy is szerencsétlennek tekinthető, mivel több gazdijelölttel is bírt, de valahogy amikor eljött volna a költözés ideje, a gazdijelöltek eltűntek. Most viszont nem állíthatta meg semmi, így a III. kerületbe tette át székhelyét és a visszajelzések alapján tökéletesen alkalmazkodott új gazdái életviteléhez.

Gauss, a körmendi macsó és Troll, a talált "óriás" átestek az ivartalanításon. Sokan és sokszor megkérdezik, hogy a kan kutyák esetében miért ragaszkodunk az ivartalanításhoz, erre most a két tacskó úrfiról szóló híradás keretén belül, röviden válaszolok. Általános elv, hogy Egyesületünk ivarosan kutyát nem ad örökbe, különleges esetekben térünk ettől csak el, de nem minősül különlegesnek, ha egy kutyának úgy pld. nagyobb lenne, egyéb szempontok miatt, az örökbefogadási esélye, sokkal inkább számít az életkor (kölyköket nem műttetünk meg, de a gazdák számára ezt előírjuk és ellenőrizzük is), illetve az egészségügyi állapot (idős, beteg kutyáknál vagy súlyos betegség esetén nem kockáztatjuk egyetlen védencünk életét sem feleslegesen, de az életkor önmagában általában nem befolyásoló tényező).

A kanok esetében az ivartalanítás ugyanúgy csökkentheti a daganatos megbetegedések előfordulásának esélyét, illetve gyakorlatilag megszűnik a szukák iránti intenzív, esetenként kalandozásra is csábító szexuális érdeklődés, tehát a kutya nem lesz kitéve annak, hogy a tüzelési időszakban útra kelve baleset érje, illetve még véletlenül sem marad alkalmas arra, hogy újabb, nem kívánatos almokkal örvendeztesse meg kis hazánkat, különösen, hogy védenceink többségénél sem a genetikai háttér, sem az egyéb tulajdonságok nem jogosítanák fel arra, hogy a fajta formálásába beavatkozhasson. Most talán sokan megkérdezik magukban, hogy ha törzskönyves, esetlegesen jó családból származó kutya kerül a gondozásunkba, miért ugyanez a protokoll? Ha a tenyésztő az érintett kutyát nem tudja vagy nem kívánja visszavenni, számunkra az adott állat nem tér el a többi mentvényünktől, tehát az eljárásrend változatlan. Egy tetoválás vagy MEOE chip csak a tenyésztői felelősséggel együtt eredményezheti a beavatkozás mellőzését, de erre sajnos rendkívül ritkán kerül sor és nem rajtunk múlik. Pedig egyre több az azonosított kutya.

A vízmosásból mentett tacskó ősökkel is rendelkező keverék szuka, Theodóra és hat kölyke elérték a 2 hetes életkort, így át kellett esniük az első féreghajtáson. Jól vették az akadályt, de megerősítettek minket abban, hogy szükséges a kellő óvatosság és odafigyelés, merthogy ürülnek a férgek rendesen. Ezek a szörnyetegek néhány hét múlva már igazi gurméként falták volna fel szép lassan ezeket a gyönyörűséges babácskákat. Két hét múlva esedékes az újabb féreghajtás, aztán rá két hétre jön az első oltásuk is, illetve chipet is kell kapniuk. 3-5 hét múlva kirepülnek a kis tündérek a fészekből, szigorúan benti tartással és ivartalanítási kötelezettséggel. Egyben kérünk minden támogatónkat, hogy ha teheti, járuljon hozzá a kis család költségeihez, mert a hat kölyök + mama oltásai, chipje szép összeget fog felemészteni.

A hétvégén Egyesületünk a Récsei Fressnapf Áruházában gyűjtött száraztápot. Nagyon sikeres volt a nap, mivel három fiatal segítőnk - Miriam, Hanna és Sára - minden (csáb)erejüket bevetve ösztönöztéka a Fressnapfban járókat, hogy járuljanak hozzá védenceink ellátásához. Köszönjük!

Kerekeken gördülő 22. hét

Eszkuláp megkapta a kocsiját!

Bár időrendileg nem ez történt a héten legelőször, de én mégis ezzel kezdem. Hosszú várakozás, gyűjtögetés és reménykedés után végre eljött az a pillanat, amikor megkaptam az értesítést, hogy lehet menni Eszki mozgássérült kocsijáért. Így a kellemest a hasznossal összekötve szerveztünk egy kutyafuvart németországi partnerünkhöz, hogy az átadás-átvételre is sor kerülhessen.

Eszkuláp nagyon élvezte, hogy az egész napot velünk töltheti, a kisbusz középső első ülésén alakítottuk ki az ő kis rezidenciáját. Az utazás hosszú óráit vagy alvással vagy nézelődéssel töltötte, odafigyelve arra, hogy valakihez sikerüljön hozzáérnie, hiszen ez neki létszükséglet. A Dog Házba érkezve azt is bemutatta, hogy ő aztán nem barátkozik kan kutyákkal, sőt! Kár, hogy a megsemmisítő csapást egy német dogokból álló falkára gondolta mérni, úgyhogy jobbnak láttam, ha megfékezem őt. A kiskocsitól megijedt és amúgy is kicsit bizonytalan volt: azt hitte, hogy elhagyom, így le sem lehetett magamról vakarni. Szóval az első randevú a mozgássérült kocsival nem volt éppen sikeres és boldog, de éreztem, hogy ennél lesz a helyzet sokkal, de sokkal jobb is.

Másnap már tett egy tesztkört a betonos úton, amikor rájött, hogy arra megy, amerre csak akar és úgy, ahogy ő szeretne, teljesen felvillanyozódott. Amúgy is hajlamos a hiperaktivitásra, nem egy otthon ülő, kötögető-rejtvényt fejtő fajta, de a kocsi adta szabadság szele elég erőteljesen megérintette. Azóta itthon még tovább fejlesztette a technikát, úgyhogy most már tényleg lassúnak számítok, számítunk az ifiúrhoz képest, mert mostanra már profi módon rodeózik, igaz, hogy az elakadásokat még elég pasisan igyekszik megoldani: erőből, de tanítgatom neki a tolatást és az egyéb problémamegoldó lehetőségeket.

Szóval nálunk, ideiglenes befogadóknál nagy a boldogás, mivel Eszkuláp kivirult és újra szabad. Ez pedig nem jöhetett volna létre a sok-sok segítő nélkül, akik hozzájárultak vagy anyagilag a beszerzéshez vagy pedig támogattak, tanácsokat adtak, drukkoltak. KÖSZÖNJÜK!

Ez persze azt nem befolyásolja, hogy Eszkuláp továbbra is keresi az álomgazdit, aki kertes házban lakik, nincs kan kutyája, viszont van egy vagy kettő (de nem több) kicsi, maximum közepes ivartalanított szuka kutyája, nem zavarja, hogy Eszkuláp nem képes kontrollálni a vizelet- és székletürítését (a hólyagját mechanikusan üríteni kell, a széklete meg csak "potyog"), de bepelenkázva lehetővé teszi számára, hogy az ágyon ugráljon és odabújjon a gazdihoz, aki nem esik kétségbe attól, hogy minden este fürdetés van és hogy a lakásban csúszkálás miatt a ledörzsölt bőrfelületet krémezni kell. Ja, és nincs macskája sem vagy ha van, akkor az nagyon fitt, mert Eszki bőszen kergeti.

Lett egy új kutyánk is a héten: a hat éves rövid szőrű tacskó kan, Köles (eredeti nevén Füles, de egyrészről már volt ilyen egyesületi védencünk, másrészről ez inkább illik egy álló fülű jószágra, mint egy tacskóra, úgyhogy a módosítás indokoltságát talán nem is kell magyaráznom). Köles eredeti gazdája nyugdíjas otthonba vonult, ekkor került át némi erkélyen tartózkodás után Köles a második helyre, ahonnan viszont szinten el kellett jönnie. Köles kicsit félénk, mintha bántották volna, de szépen és gyorsan oldódik és nem bánt senkit. Más kutyákkal alapvetően jól kijön, de számomra ő az a tipikus "anya babája" típusú kutya. Legalább 4 kg túlsúlyt még le kellene küzdenie, ebben a méretben saját maga számára is veszélyes, mivel rendkívül rövid lábai vannak, a mellkasa majdnem a földet veri a zsírpárna miatt. Oltás, chipezés és ivartalanítás után szerető gazdát keres vagy ideiglenes befogadó jelentkezését is várjuk.

Hümér, a hisztis gazdához cuccolt ideiglenes befogadójától, akinek szeretném ezúton is megköszönni, hogy vigyázott a kis csibészre és hogy bevezette a lakásban élés rejtelmeibe. Az ilyen jellegű támogatás felbecsülhetetlen, a kutyáink örökbefogadási esélyeit jelentős mértékben javítja. Hümér új kutyatársával minden rendben és szerencsére hisztisünk számára sem okozott nagy törést a helyszínváltás. A gazdisodáshoz elengedhetetlen volt mokaficek fuvarban és örökbeadásban nyújtott segítsége - hála érte!

Theodora is remekül van, a hat baba már egyre nagyobb és önállóbb. Mostanra a szemük is kinyílt, úgyhogy elkezdődött a világ felfedezése. Lassan már a gazdijelöltek is fel-felbukkannak, de még kb. 4 hét, mire költözködésre kerülhet sor. A kis családról igyekszem egy külön postban beszámolni, mert Rita, az ideiglenes befogadójuk már mindegyik eb-gyerekről készített személyiségrajzot is, amit szeretnék megosztani az érdeklődőkkel.

A Futrinka Egyesület, benne természetesen a tacskó fajtamentés is meghívást kapott az Ebugatta által szervezett kutyás napra, ahol több védencünk is tiszteletét tette. A gazdira váró közül jelen volt Gobbi és Klotild, illetve kilátogatott egy korábbi védencünk, Porca hercegkisasszony is. Ugyan örökbefogadóra nem talált senki, de egy kellemes, élményekkel teli napot tölthettek el a "csajok" a nagyvárosban sok-sok kutyaszerető ember által körülvéve.

Sajnos nem tudom a heti beszámolót csupa jó hírrel zárni. Luxor kutyánk ugyanis meghalt. Nem olyan régen adta vissza az örökbefogadója, egészségügyi problémákra hivatkozva. Ideiglenes befogadóhoz került és várta az igazit. Aki már sajnos soha nem jöhet el érte, mert egy nagy kutya keresztezte az útját. Luxor nem élte túl a támadást. Teljesen értetlenül, megdöbbenten állok az eset előtt. Ilyen nem történhet, nem történik. És mégis. Sajnálom Luxor, hogy csak ennyi és csak így adatott.

A 21. hét is titkolta "hetekig" a történéseit

Nem is nagyon volt intenzív időszak, vagyis nem annyira a tacskókról szólt az egyesületi élet, merthogy évet kellett zárni, a fajtamentés 2009. évi szakmai beszámolóját összeállítani és emellett bonyolítani a napi, munka utáni tennivalókat. De azért nem maradtunk események nélkül.

A hét szuper híre, hogy Gyolcs gazdához költözött. A gazdik felkutatásában nagy szerepe van az egyesület egyik segítőjének, mokaficeknek, nélküle ez az egymásra találás nem jött volna létre. Köszönjük szépen! Amúgy érdekes, hogy függetlenül attól, hogy Gyolcs egy igazán kedves, nyitott, fiatal és kistestű, ráadásul kompatibilis, problémamentes és szuka kutya, gyakorlatilag nem volt rá egyetlen érdeklődő sem. Nem tudom, hogy mi alapján választanak maguknak az emberek kutyát, de Gyolcs az én szememben pld. álomebnek tűnt, akiért tényleg tolakodni kell, aztán a tapasztalat rácáfolt erre.

Viszont hogy ne maradjunk "egy mínuszos" állapotban, egy szálkás szőrű kannal bővítettük a fajtamentés létszámát: Trollt, a fiatal-felnőtt tacskót Dobogókőnél találta egy fiatal pár. Kisebb keveredések árán, de végül hozzánk került, hogy megkezdhessük testi rehabilitációját. Mivel kullancsokkal bőven ellátva gyűjtötték össze, egy vérképpel indította futrinkás karrierjét. Szerencsére babéziának nyoma sincs, úgyhogy oltódhatott, chipeződhetett kedvére.

Klotild pedig a kis fejét és henger testét elköltöztette Tárnokról és Thonet néni korábbi gazdáihoz, PiciBorzasékohoz tette át a székhelyét ideiglenesen. Már az első pár nap után többet tudtunk róla, mint amit a kennelben tartás mellett lehetőségünk volt megtapasztalni. Klotild szobatiszta, kedves, lakásban nem rombol, viszont nagyon aktív, ugrálós, akár kutyasportra is alkalmas, de kirándulásra mindenképpen, kutyahölgy, aki inkább 3-4 éves, mint 5-6. Barátságossága az embereken és a kutyákon kívül nem nagyon terjed tovább, mert sem a macskákat, sem a madarakat, sem egyéb kisállatot nem tűr maga mellett. Klotild számára most már ezen többletinformáció birtokában keressük az álomgazdit.