Öreg néni kötött pulcsis tacskó keverék kutyája...

Riadt, de bizakodó - ez már egy új élet kezdete

Ő itt Bogyó, aki nálunk Kapribogyó néven lett gazdikereső a mai napon, amikor is eljöhetett az Illatos útról. Ránézésre is öreg néni nyugodt, mozgáshiányos élethez szokott, csendes kutyája, de az ő esetében tudjuk is, hogy egy idős asszony adta le őt.

Az okról nincs információnk, s akár azt is gondolhatnánk, hogy a néni megunta, hiszen az olyan korú emberek, mint ő, még inkább tárgyként, mint valódi társként tekintenek a kutyákra, mert ez az ő idejükben még így volt talán természetes. Mi mégis azt  hisszük, hogy Bogyó leadása az idős emberek drámája, az egyedül maradás, a betegség, az elszegényedés drámája, amikor az idősek otthonába költözve a szeretett kutya csak nyűg, a család is ott toporog, hogy "de anyuka, ez csak egy kutya, vigye be valahová, aztán nem lesz vele több gondja"... Aki operációra készül, mert már nem lehet tovább halogatni, s valahogy nem akad egy rokon, egy ismerős, aki átvállalná a kutyát... Akinek annyira kevés a nyugdíja, hogy a rezsicsekkekkel úgy oroszrulettezik, hogy mindig csak annyi legyen a tartozása egy-egy szolgáltató felé, hogy még nem kössék le a hálózatról, de így sem tudja mindegyik számláját minden hónapban befizetni, még úgy sem, hogy csak sózott kenyéren él és langyos vízen.

Mi ilyennek képzeljük Bogyó történetét, s látjuk lelki szemeinkkel, amint kötött kis pulóverében sétálnak idős gazdijával valamelyik budapesti parkban csendesen, ha elfáradnak, lepihennek, nézelődnek, s nem beszélgetnek mással, csak egymással. "Bogyókám, gyere, talán ma hozza a Postás Józsi a nyugdíjamat, nem késhetjük le." És gyöngy betűkkel írta meg a lemondó nyilatkozatot is az Illatos úton, hogy igazolja: önként adta be oda azt, akivel éveken át megosztotta az életét.

Rémület a szemében - nem érti miért zárták őt be

A kutyától való megválás, a szeretett állat leadása bűn, erkölcsileg értelmezhetetlen, szenvtelen és feldolgozhatatlan dolog. Elvileg soha, de legalábbis szinte soha nincs bocsánat, mert bár a leadóknak mindig van mentségük, saját maguk számára felmentésük, aztán valahogy mégis a kutyák azok, akiket vidéki gyepmesteri telepeken tucatszámra lealtatnak, akiket egy tömegmenhelyen széttépnek a többiek vagy csak rettegve kuporognak egy sarokban semmit sem értve, akik kiszolgáltatottak, csalódottak. De amikor egy idős ember válik meg kedvencétől, az valahogy mindig más. Az valahogy egy olyan kölcsönös kiszolgáltatottság, ahol az ember pont ugyanolyan tárgy, mint a kutya, ahol egyikük sem hozhat valós döntéseket, mindketten kiszolgáltatottak, mert valami történik, valami olyan változás jön mindkettőjük életébe, ami miatt az öröknek hitt kapocs szétpattan...

Bogyó, Kapribogyó jelenleg a kennelsorunk lakója, de biztosan lakásban élő kutya volt korábban, így nagyon szeretnénk számára mielőbb egy ideiglenes befogadót találni, ahol folytathatja azt az életet, amit már megismert, de elveszíteni volt kénytelen.

info@futrinkautca.hu